Az Egyesült Államok és a klímaszerződés

Kyle Asht, a Greenpeace amerikai klímafelelősét és Faragó Tibor klímapolitikai szakértőt Bánsági Éva kérdezte a Kihívás csütörtöki adásában.

Másfél hete ért véget a klímaváltozás-konferencia a mexikói Cancúnban. Az ENSZ-országok azért találkoztak ott, hogy egy nemzetközi éghajlatvédelmi egyezményről tárgyaljanak, amelyben minden országot köteleznek arra, hogy csökkentse a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátását.

Ilyen megállapodás létezik, a Kiotói Jegyzőkönyv, de ez csak a fejlett országokra vonatkozik, kivéve az Egyesült Államokat, amely nem ratifikálta, és az aláírás pillanatában egyébként a legnagyobb szennyező volt a világon. A Kiotói Jegyzőkönyv két év múlva lejár, tehát 2012 után semmi nem kötelezi a világot arra, hogy visszafogja a szennyezést és megfékezze a földi klíma katasztrofális megváltozását.

Ezért sürgősen alá kellene írni egy új szerződést, amely már a fejlődő országokra is vonatkozik – köztük van egyébként a jelenlegi legnagyobb szennyező Kína, de több más harmadik világbeli ország is jelentős kibocsátónak számít. Az új egyezményről évek óta tárgyalnak, de tavaly Koppenhágában és idén Cancúnban sem történt igazi előrelépés.

Az Egyesült Államok a világ második legnagyobb üvegházgáz-kibocsátójaként nem igazán segítette eddig az új egyezmény megszületését, sőt inkább akadályozta. A Kongresszusban a mai napig ülnek olyan republikánus szenátorok, akik tagadják a klímaváltozás tényét. Barack Obama megválasztásakor egy klímavédelmi törvényen kezdett el dolgozni, amelyet ha megszavaztak volna, ő is könnyebben tárgyalt volna az ENSZ-találkozókon.

Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu