Kőolaj után olajpala és olajhomok?

Mike Hudemát, a Greenpeace Kanada munkatársát, Anne Naeth-et, az Albertai Egyetem ökológus professzorát és Pletser Tamást, az ING gáz- és olajipari szakértőjét kérdezte Bánsági Éva a Kihívás keddi adásában.

Az olaj világpiaci ára évről évre emelkedik. Ennek az a legfőbb oka, hogy elértük az olajhozam-csúcsot, vagyis a hagyományos, szárazföldi kőolajforrásaink nem növekszenek, így más kitermelési módot kell keresnünk ahhoz, hogy az olajéhségünket kielégítsük. Ezért épít például egyre több cég mélytengeri fúrótornyokat, amelyek rendkívül drágák – és tavaly áprilisban, a Mexikói-öbölbeli robbanás nyomán láttuk, hogy mekkora környezeti katasztrófához vezethet.

Ennél sokkal olcsóbb az olajpala vagy az olajhomok kitermelése. Azonban rendkívüli környezeti károkkal jár. Kanadában és az Egyesült Államokban is óriási a tiltakozás, nem csak környezetvédők részéről. Ugyanis a bányászat során nagy erdőterületeket irtanak ki és jelentősen veszélyeztetik a vizes élőhelyeket, mocsarakat. Ráadásul az olajhomok kitermelése háromszor, az olajpaláé akár nyolcszor akkora szén-dioxid-kibocsátással is jár, mint a hagyományos kőolaj felszínre hozatala.

Kanadában már nagy erőkkel folyik a kitermelés, olajmezőik értéke mintegy tízbilliárd dollár, tehát tízmilliószor milliárdnyi. Ez a világon a második helyre sorolja az észak-amerikai országot az olajnagyhatalmak listáján Szaúd-Arábia után – ami rendkívül újszerű érzés Kanadában, hiszen hagyományos kőolajkészletük nem nagyon van. Az olajhomok megváltoztathatja-e a piacot?

Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu