Megjelent az Új magyar tájszótár ötödik kötete

Négyezer településről gyűjtött hatszázezer adat – többségében olyan szavak, melyeket ma már nem használunk.

Nemrég mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián az Új magyar tájszótár ötödik, utolsó kötetét. Az első változatot 1838-ban adta ki az Akadémia, majd 1893-1901 között jelent meg a második változat. Az Új magyar tájszótár Szinnyei József nevezetes Magyar tájszótárának szerves folytatása, és az 1890-1960 között összegyűjtött, nyomtatott forrásokban közzétett és kéziratos forrásokban fennmaradt hatalmas tájszóanyagot teszi hozzáférhetővé. Az öt kötetben megjelentetett körülbelül hatszázezer adatot mintegy négyezer településről gyűjtötték – nemcsak a mai Magyarország területéről, hanem a szomszédos országok magyarlakta vidékeiről is. A szótár a nyelvészeken és a néprajztudósokon kívül írók, műfordítók, tanárok, újságírók és az érdeklődő olvasók számára is hasznos, hiszen a szépirodalmi művekben, népköltési gyűjtésekben, a népi kézművesség leírásában előforduló tájszavakról máshol már nemigen lehet tájékozódni. Veres Emese Gyöngyvér Kiss Jenő nyelvészprofesszorral és az egyik szerkesztővel, Hosszú Ferenccel beszélgetett a 180 percben.

Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu