Négyezer településről gyűjtött hatszázezer adat – többségében olyan szavak, melyeket ma már nem használunk.
Nemrég mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián az Új magyar tájszótár ötödik, utolsó kötetét. Az elsÅ‘ változatot 1838-ban adta ki az Akadémia, majd 1893-1901 között jelent meg a második változat. Az Új magyar tájszótár Szinnyei József nevezetes Magyar tájszótárának szerves folytatása, és az 1890-1960 között összegyűjtött, nyomtatott forrásokban közzétett és kéziratos forrásokban fennmaradt hatalmas tájszóanyagot teszi hozzáférhetÅ‘vé. Az öt kötetben megjelentetett körülbelül hatszázezer adatot mintegy négyezer településrÅ‘l gyűjtötték – nemcsak a mai Magyarország területérÅ‘l, hanem a szomszédos országok magyarlakta vidékeirÅ‘l is. A szótár a nyelvészeken és a néprajztudósokon kÃvül Ãrók, műfordÃtók, tanárok, újságÃrók és az érdeklÅ‘dÅ‘ olvasók számára is hasznos, hiszen a szépirodalmi művekben, népköltési gyűjtésekben, a népi kézművesség leÃrásában elÅ‘forduló tájszavakról máshol már nemigen lehet tájékozódni. Veres Emese Gyöngyvér Kiss JenÅ‘ nyelvészprofesszorral és az egyik szerkesztÅ‘vel, Hosszú Ferenccel beszélgetett a 180 percben.
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu

Hallgassa meg!



