Napkultusz az ókori vallásokban

A Tér-idő Gondolatok a világosságról című sorozatának első része az ókori népek napkultuszáról szólt. Várkonyi Benedek műsora.

Az ókori Egyiptomban az egyik őselem a víz, a Nílus, a másik pedig a Nap, amely mindenek felett uralkodik, s állandóan megújul. Az egyiptomi vallásban korszakoktól függetlenül a Nap a főisten, minden élet forrása, élet és halál ura. A vallásos szövegek szerint a Nap saját magától keletkezett az ősvízből, s megteremtette magát és a világot. Az egyiptomiak hite szerint a halál is csupán átlépés egy másik világba, az elhunyt a Nappal egyesül, s vele születik újjá. A görög mitológiában Héliosz a Nap istene, amely nemcsak a fényt jelenti, hanem a termékenységet is.

Máté-Tóth András valláskutató a bibliai teremtéstörténetről, a világosság és a sötétség harcáról, Varga Edit egyiptológus az egyiptomi napkultuszról, Adorjáni Zsolt pedig arról beszélt a sorozat első részében, hogy mit jelentett a világosság a görögök számára.