Nem lehet elég korán kezdeni a tanulást

Nagy Emese összeállítása a Magánhangzó csütörtöki adásában.

Elrabolt gyermekkor vagy a jövõ zsákmányul ejtése? Vajon hogyan fogják értékelni a mai színes dzsekis, tarka kiscsizmás óvodások felnõttként a hógolyózás helyett zongoratanulással töltött órákat, a kutyákkal való hancúrozást kiváltó angolleckét és a többi mese nélküli délutánt? Szülők, tanárok, edzõk kerülhetnek majd a hála és szemrehányás kereszttüzébe egy mégoly sikeres életet megalapozó kemény munka eredményeként is. Vagy azért, mert rákényszerítették a gyereket az óvodáskori tanulásra, vagy épp azért, mert nem tették.

Néhány nap, és kezdõdik a tanév második fele. Mint ilyenkor mindig, most is szórólapok tömegére számíthatnak a szülők, beleértve az óvodások büszke anyukáit és apukáit. Válogathatnak majd a tanfolyamokból, figyelembe véve az árakat és a kedvezményeket, valamint a nagymamák, nagypapák idõbeosztását is. Aztán lehet dönteni arról, hogy a következõ hónapokban hová hurcolják majd az alig három éveseket szigorú beosztásban hetente kétszer.

A korai képzésért folyó versenyfutás igényes városi szülõk sportja, ebbe ritkán nevezhet be egy mégoly felelõs falusi házaspár. A kistelepüléseken élõk az üzleti érdeken inkább kívül esnek, az állami kompenzáció pedig nem terjed ki a vidékei gyerekek fejlesztésére. Sovány vigasz, de tény: ebbõl a bántó esélyegyenlõtlenségbõl akár erényt is lehet kovácsolni. A mindenség a falusi csöndben is megmutatkozik.

Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu