Nincs kiváló minőségű magyar élelmiszer alapanyag?

Miért nem találnak egymásra a kiváló magyar alapanyagokat előállítók és az éttermek, háztartások? Erről szólt Nagy Emese összeállítása a keddi Magánhangzóban.

A krumpli bordányi, Szeged mellől hozták és a csirke kapirgált, mielőtt az asztalra került. A babról pedig még azt is tudjuk, hogy Ricsi termelte. Így aztán a szakács biztos lehet abban, hogy a krumpli finom és egészséges, a csirke nem hal ízű és Ricsi babja nem zsizsikes. A termelő, aki eladja sajátját, óvja védi azt, büszke rá, és nem mellesleg ebből él, tehát nem kockáztat, nem csap be. Tudják ezt a legelegánsabb éttermek séfjei, meg is becsülik évek óta bevált beszállítóikat és hűségesek piaci árusaikhoz is.

Az idillt azonban megzavarja a valóság, az itthon, házilag termelt jó minőségű alapanyagokból kevés van. Ezzel szembesültek például a Costes étterem séfjei is – magyarázta Gerendai Károly, az egyik tulajdonos -, amikor beszállítókat kerestek. A tulajdonosok mindenképpen világszínvonalú éttermet akartak létrehozni, ám hamarosan rá kellett jönniük, hogy ez magyar alapanyagokkal nem megy, ezért Párizsból hozatnak mindent. Szakértők, étteremtulajdonosok és szakácsok egybehangzó véleménye az, hogy alapvető probléma nem is annyira a magyar termékek minőségével, mint inkább a túlszabályozásokkal van, hiszen például hiába kiváló minőségű egy háztáji tojás, ha azt az éttermeknek szigorúan tilos felhasználni vagy ha a termelő nem tudja felvenni a versenyt a multik áraival.