Színészek az út végén

Évtizedeken át a színház, a színpad az otthonuk, de mi marad a sikerek és a taps után, mi marad egy színésznek a nyugdíjas évekre, pályája alkonyára?

Legfeljebb a lexikonok emlékeznek meg róluk, és a haláluk is sokszor csak apró betűs hír. A legtöbbjüknek nem maradt egyebe, mint az emlékei a korábbi sikerekről, meg a magány, amit egymással osztanak meg, például egy színészotthonban. Az Ódry Árpád Színészotthont 1950-ben Gobbi Hilda kezdeményezésére hozták létre idős művészek részére a Terézvárosban, egy századfordulón épített villában. Szintén Gobbi Hilda nevéhez fűződik a Magyar utcában 1948-ban megnyílt Jászai Mari Színészotthon, melyet olyan színészóriások, mint Bajor Gizi vagy Latabár Kálmán tárgyaival rendezték be. De már az 1870-ben megalakul Országos Színészegyesület is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az idős színészekről gondoskodni kell.

A Közelről című műsorban Ács Gábor műsorvezető Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművésszel és Gajdó Tamás színháztörténésszel beszélgetett arról, mi marad egy színésznek nyugdíjas korára, a pályája alkonyára, s megszólaltak az Ódry Árpád Színészotthon lakói is.