Tanulmányutak, zarándoklatok, szentélyturizmus

A Tér-idő Hosszú út porából… – úton-útfélen című sorozatának negyedik része azt tekintette át, hogy kik és milyen céllal keltek útra a különböző korokban. Oszkai Rita műsora.

Professzionális utazók már az ókorban is voltak, például Hadrianus császár, aki Britanniától Egyiptomig, Pannóniától Észak-Afrikáig bejárta az egész birodalmat, mesélte Németh György ókortörténész. A görögök a Krisztus előtti nyolcadik századtól rendeztek olimpiát, amely nagy tömegeket vonzott. Ugyancsak sokan keltek útra azért, hogy a jósdákat felkeressék, különösen a két legnagyobb hírűt, a delphoit és a dodonait, a gyógyító szentélyekhez pedig betegek tömegei zarándokoltak el. Olyanok is voltak, akik pusztán kíváncsiságból keltek útra. A görög tudósok nagy része egészen biztosan eljutott Egyiptomba, az utazó bölcsek pedig városról városra jártak.

Az oszmán hódoltság idején az elit sokat utazott, az értelmiségi posztokon az előremenetel feltétele volt a hivatalról hivatalra való a költözés. A katonák szolgálati és lakóhelyük között ingáztak, aktív volt a kereskedelem, és az utakon megtalálhatók voltak a zarándokok is, hiszen az iszlám előírásai szerint a hívőknek – amennyiben lehetőségeik engedik – életükben egyszer el kellett zarándokolniuk Mekkába. Külföldi tanulmányutakhoz kapcsolódóan terjedtek el az úgynevezett tudós utazások, amelyek a XVIII. században leginkább művészeti vagy természettudományos gyűjtemények, könyvtárak, kézirattárak felkeresését jelentette.