Utak a tudomány és a fantázia határvidékén

A Tér-idő új sorozatának első része arról szólt, vajon képesek lennénk-e észrevenni az idegeneket, s van-e garancia arra, hogy az értelmes lények a mi "mérettartományunkba" esnek. Elek László műsora.

Ma még nem tudjuk a választ, kevés a tény, és jóval több a feltételezés, mint az információ arról, hogy vajon a földi értelem egyedül van-e az Univerzumban. A kérdés nemcsak a szépírókat izgatja, számos tudós is írt tudományos-fantasztikus regényt és novellát erről. A szerzők között, akik megpróbálták elképzelni a Találkozást, ott találjuk a kozmológus Carl Sagant, a fizikus Fred Hoyle-t, de a magyar Szilárd Leót is. Katherine MacLean novellájában megérkeznek az idegenek, de olyan kicsik, hogy szabad szemmel nem is látjuk őket. Egy másik írásban a gondolkodó egysejtűek betűkké állnak össze a mikroszkóp alatt, amelyből ez a mondat formálódik: Beszélni akarunk a főnökükkel! De az apró lények gondolatával eljátszott Jókai Mór is. Ahogy a parányi lények, úgy a nagyon nagyra növő ember képe is gyakran előkerül az irodalomban.

Csányi Vilmos etológus, evolúciókutató és Galántai Zoltán tudománytörténész arról beszélt a műsorban, vajon mekkorának kell lennie egy gondolkodó lénynek, minimum mekkora aggyal lehetséges a gondolkodás. Bárdos György biológus pedig arra a kérdésre válaszolt, miért nem vagyunk nagyobbak.