Fotó: MR/Vágner Mária
Hallgassa meg az interjút!
Családját a csallóközi Gútáról űzték el a második világháború után a csehszlovák hatóságok. A szerelvényük egy távoli városba futott be, de ahogy lehetett, igyekeztek közelebb kerülni a határhoz, Komáromba, hogy a szülőföld levegőjét szívhassák.
A városba a túloldalról áthallatszik a Szent András templom harangja, s a víz átröpítette az emberi hangot is, amikor az ötvenes években a Duna fölé hajolva, fehér zsebkendőkkel integettek egymásnak a kettészakított családok tagjai.
Horsa Istvánné felnőtt fejjel kezdte gyűjteni a kitelepítettek néprajzi emlékekeit, amelyeket a komáromi Klapka György Múzeumnak adományozott.
Beszélgetésünket a felvidéki Naszvad község hajdani fotósa, Nagy Lajos képeiből rendezett kiállításon kezdtük. Előtte megálltunk egy tábla előtt, amely a Felvidékről kitelepített magyarok viszontagságos útját mutatja.
