Szilárd Klára képzőművész

Fotó: Schäffer László

Hallgassa meg a beszélgetést!

Az idén kilencven esztendÅ‘s Szilárd Klárát Claire Szilárdként ismerte meg a világ. Küzdelmes, regénybe illÅ‘ sorsot él. Szülei Szlovákiából, Léváról költöztek Budapestre. Édesapja jogásznak szánta, s fontosnak tartotta, hogy lánya nyelveket tanuljon. Hatéves korában a nevelÅ‘nÅ‘ktÅ‘l már megtanult németül, a Veres Pálné Gimnáziumban pedig a franciával, a latinnal és az ógöröggel ismerkedett meg. Ma is folyékonyan olvas és ír görögül. 16 éves korában már annyira vonzotta a rajzolás, hogy a család sem tudta lebeszélni róla. Fiatal korában Jaschik Álmosnál tanult alkalmazott grafikát, késÅ‘bb Bernáth Aurél, Koffán Károly, Istókovits Kálmán voltak a mesterei.

A világháború borzalmai elÅ‘l menekült, amikor elhagyta szülÅ‘hazáját. Csodával határos módon szabadult egy német börtönbÅ‘l, Svájc, majd Izrael adott neki otthont, de nem volt idegen Párizsban sem, nem beszélve a sok-sok országról, ahol hosszabb-rövidebb idÅ‘re megfordult. 1993-ban azután végleg visszatért Magyarországra, most Budapesten és Szentendrén alkot. Amilyen színes az élete, olyan színes a művészete is, sokféle műfajban sokféle technikával és anyaggal dolgozik. A hagyományosabb képek mellett Svájcban freskókat készített, Izraelben Å‘ teremtette meg a templomi üvegfestést, és színházi díszleteket is készített, de vannak hegesztett gépszobrai is.2002-ben megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.

Az Arcvonásokban Farkas Éva beszélgetett Szilárd Klárával.