Karavánnal Franciaország útjain

Fotó: Neubauer Rudolf

Hallgassa meg a beszélgetést!

Minden évben lakókocsival érkeznek a kis dél-franciaországi falucskába, Saintes-Maries-de-la-Merbe a vándorcigányok Nyugat-Európából, hogy megünnepeljék a sötét bÅ‘rű Szent Sárát. 1400 óta járják a katolikus zarándokkaravánok ezt az utat.

Franciaországban ma is száz-kétszázezer közöttire becsülik a vándorcigányok számát, legtöbbjük kézművesként dolgozik, de sokan próbálnak megélni a konyhaművészetbÅ‘l és a zenébÅ‘l is. Igaz, az ekhós szekeret mára már felváltotta a modern lakóautó, megváltoztak a hagyományos cigány mesterségek is, és bár nem könnyű mindig úton lenni, a szél gyermekei azonban a XXI. században is nagyra értékelik a szabadságot. Franciaországban a cigány fiatalok közül ma is sokan választják ezt az életformát. Amikor megházasodnak, lakókocsit vesznek, hogy a szüleik mellett maradhassanak, s a lakókaravánok épp úgy nÅ‘nek, mint egy település. Minden francia városnak ki kell jelölnie egy fogadóterületet, ahol karavánok megpihenhetnek, amelyek van, hogy három-négy, vagy akár tíz évig is egy helyben maradnak, a gyerekek pedig a helyi iskolába járnak. Ha pedig a karavánok útra kelnek, a francia állam kamionokat küld velük, amelyekben mobil oktatás folyik, de az internet segítségével is eljuttatják az ismereteket a tanulóknak. A lakókocsik pedig minden kényelemmel fel vannak szerelve, van bennük televízió, parabolaantenna, s a legújabb technikák.

A Jelenlétben az Európa Napon M. Dénes Tamás beszélgetett Gabi Jimenez cigány festÅ‘vel, aki ma már lakásban él, de harminc éven át járta lakókocsijával az országutakat. Gabi Jimenez festményein a Franciaországban élÅ‘ cigányok helyzetét, a diszkriminációt, a mindennapos rasszizmust jeleníti meg. Sokat fest a nomád életrÅ‘l, a karaván mindennapjairól. Utazásai során szerzett tapasztalataiból azt szűrte le, hogy sokkal jobb Franciaországban cigánynak lenni, mint Kelet-Európában.