Forma–1: a nagy visszatérők utat mutatnak

Fotó: Sauber Motorsport

Pedro de la Rosa gesztusai beszélgetés közben is arról árulkodnak, hogy a 39 éves spanyol minden idegszálával a versenyzésre koncentrál. Hosszú éveket töltött el a Forma–1-ben, volt az Arrows és a Jaguar pilótája is, majd úgy tűnt, a McLaren tesztpilótájaként fog nyugdíjba menni. Csakhogy minden jel szerint a mai harmincas, negyvenes versenyzők képtelenek abbahagyni. A BMW-Sauber sajtósa, Hanspeter Brack kézenfekvő magyarázatot ad a jelenségre. A Forma–1-es pilóták egészen egyszerű okból ragaszkodnak a munkájukhoz: imádnak versenyezni, ez az életük.

De la Rosa csak megerősíti ezt az érvelést: „Egyáltalán nem voltak kétségeim. Vissza akartam térni, és most nagyon jól érzem magam a bőrömben”. Persze nem volt olyan rossz tesztpilótának lenni a McLarennél, különösen úgy, hogy a spanyol sportember meg volt győződve arról, hogy a tesztelésből bármikor lehet ismét versenyzés. A szabályok változásával, a tesztelések csökkenésével de la Rosának egyre kevesebb munkája akadt, ezért 39 évesen úgy gondolta, itt az ideje továbblépni. Tavaly decemberre kiderült az is, hogy a Forma–1 nagy öregjének, a BMW-Sauber névadó csapatfőnökének, Peter Saubernek az újonc Kamui Kobajasi mellett pont Pedro de la Rosa tapasztalatára van szüksége.

Peter Sauber negyven éve a pályán Fotó: Sauber Motorsport

A felzárkózásért küszködő csapatoknál rendkívüli elhivatottságot lehet érezni, ami annál is figyelemre méltóbb, mert a legtöbbször komoly csüggedésre okot adó eredményeket kell feldolgozniuk. A BMW-Saubernél is az a gond, hogy az eredmények nem feltétlenül tükrözik az erőfeszítéseket. „A szezonunk eddig nem volt könnyű, bár gyűjtöttünk néhány pontot. De az az igazság, hogy a csapatban megvan a lehetőség az előrelépésre. Az autó sokkal jobb, mint két hónappal ezelőtt, és ez nekem elég ahhoz, hogy türelmes legyek. Hinnünk kell magunkban, e nélkül nem megy” – beszél a technikai és a motivációs küzdelmekről de la Rosa.

Kétségek nélkül Fotó: Sauber Motorsport

A Forma–1-es versenyzők mindig is hatalmas nyomás alatt teljesítettek, a BMW-Saubernek pedig óriási szüksége van a jó eredményekre. „Végső soron én vagyok az, aki a legnagyobb elvárásokat megfogalmazza. A nyomás nem a csapat és nem a szurkolók részéről a legnagyobb, hanem az én részemről. De egész jól kezelem” – mondja egy mosoly kíséretében.

Fernando Alonso színre lépése óta a spanyolok is elkezdték érteni a Forma–1-et, így de la Rosa is tekintélyes hazai szurkolótábort tudhat magának. „Tíz évvel ezelőtt nem volt nagy az érdeklődés a Forma–1 iránt Spanyolországban. Aztán jött Alonso, és a spanyolok elkezdtek rajongani. „Ma már előfordul, hogy egy bárban megállítanak, és a versenystratégiáról meg a tapadásról kérdeznek, én meg csak csodálkozom, hogy mennyi mindent megtanultak erről a sportágról” – magyarázza az Alonso-faktor eredményeit.

Amikor arról kérdezem, hogy mit szól honfitársa nagy vihart kavaró múlt heti hockenheimi előzéséhez, az mondja, remek győzelem volt, és érthetetlen a felháborodás: „Mindig is voltak csapatutasítások a Forma–1-ben. Ez csapatsport, és éppen ezért legalizálni kellene a csapatutasításokat. A szurkolókat nem szabad átverni”. Tovább firtatom, hogy ő engedelmeskedne-e egy olyan csapatutasításnak, mint amilyennel Massa szembesült a Német Nagydíjon, és elengedné-e a csapattársát. De la Rosa ismét egyenes választ ad: „Semmi bajom a csapatutasításokkal. Alapvetően nemcsak magunknak dolgozunk, hanem a csapatnak is, annak a több száz embernek, aki ugyanúgy a csapat sikerét szolgálja. És nekem, mint versenyzőnek, tiszteletben kell tartanom az ő munkájukat, például úgy, hogy azt teszem, ami a legjobb a csapatnak”.

De la Rosának azonban nemcsak a csapatutasításokról van kiforrott véleménye, hanem szakmája emberi oldaláról is. Azt mondja, a kor ma már nem számít. A huszonéves pilótákban hatalmas lehetőségek rejlenek, gyorsak, versenyeket nyernek, de az idősebb versenyzők, mint Rubens Barrichello, Mark Webber vagy Michael Schumacher is jól teljesítenek. „A legfontosabb, hogy agyban frissek maradjunk. Ha az ember túl sokáig foglalkozik ugyanazzal, előbb-utóbb csökkeni fog a teljesítménye, mert csökken a motivációja is. A Forma–1-ben szerintem valahol tíz év körül van a határ, tíz év után az ember kiég. A most huszonéves versenyzők harmincévesen már sokkal nehezebben fognak örömet találni a versenyzésben. Nem az ember életkora a fontos, hanem az energia és a szenvedély, amivel a munkáját végzi”.

De la Rosának egyébként van miből erőt merítenie a Hungaroringen, hiszen a 2006-os emlékezetes esős futamon a második helyen végzett a McLarennel. Amikor az emlékeiről kérdezem, ismét kiderül, hogy a Forma–1-es pilóták telhetetlenek: „Remek verseny volt, de visszatekintve azt kell mondanom, hogy ha nem iktatunk be még egy kerékcserét, meg is nyerhettük volna a Magyar Nagydíjat”.

Kövessen minket a Twitteren is: twitter.com/mr1hu