A magyar bor itthon világhírű?

Fotó: MTI/Kerekes Tamás

Hallgassa meg a műsort!

A magyar bor itthon világhírű, vetette fel vitaindítónak Heimann Zoltán. Molnár Péter véleménye szerint viszont a siker a minÅ‘ségi marketingen múlik. Az ÜtközÅ‘ben a Heimann családi birtok tulajdonosa és a Patrícius Borház képviselÅ‘je mondta el véleményét arról, milyen a magyar bor megítélése a nemzetközi piacokon, mi a siker titka, s milyen problémákkal szembesülnek a magyar borászok.

Heimann Zoltán úgy fogalmazott: szeretjük magunkat szépnek és jónak látni, aztán meglepÅ‘dünk, hogy a világpiac mást gondol rólunk. A boraink és a lehetÅ‘ségeink jók, de a világpiac nem ismeri eléggé a magyar borokat, s – részben még a KGST-korszakban – rengeteg rossz borral találkoztak, melynek negatívumai ma is hatnak. Az elit már eljutott a világszínvonal közelébe, a munka további része a középmezÅ‘ny fejlesztése, magasabb minÅ‘ségre emelése.

Marketing és minÅ‘ség

Molnár Péter az egyik tokaji pincészet vezetÅ‘jeként úgy látja, a rendszerváltás után minÅ‘ségi pincészetek emelkedtek ki, kialakult egy termékpiramis, amelynek csúcsán megtalálhatóak a világpiaci minÅ‘ségű termékek. Marketing, piaci magatartás és minÅ‘ség kérdése, hogy a magyar bor el tud-e jutni a rangos nemzetközi piacokra. A tokaji borvidék a rendszerváltás után az édes borok minÅ‘ségének javítására helyezte a hangsúlyt, s ez a munka 1995-ben meg is hozta gyümölcsét, a tokaji újra berobbant a köztudatba, az utóbbi hat-nyolc évben pedig a száraz borokból is nagyon jó minÅ‘ségűek kerültek piacra. A világpiac egyediséget, helyi sajátosságokat és értékeket vár, ezért is van reneszánsza a furmintnak. Molnár Péter biztos abban, hogy jó kommunikációval a magyar bor mint márka olyan szintre emelhetÅ‘, amely késÅ‘bb az országimázs alapja is lehet.

Kaotikus állapotok és bürokrácia

Heimann Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben egyre több világversenyrÅ‘l hoznak haza a magyar borok aranyérmet, a felszín alatt rengeteg gond van. Folyamatosan csökken a szÅ‘lÅ‘terület, számtalan helyen árulnak borzalmas minÅ‘ségű bort, a borhamisítás még ma is létezÅ‘ probléma, olasz importbort adnak el magyar termékként, s a borásztársadalom sem egységes. A hatóságoknál kaotikus állapotok uralkodnak, a többféle adatszolgáltatás, a túlzott bürokrácia rengeteg adminisztrációs terhet ró a borászatokra. A hatóságoknak egységes információs adatbázissal kellene működniük, kommunikálniuk kellene egymással. Szükség lenne egy olyan szakmaközi szervezetre is, amely felvállalja a kormányzattal és a hatóságokkal való tárgyalást, s lobbizni tud az Európai Unióban.

Mindkét borász kiemelte ugyanakkor a regionális promócióban, az összefogásban rejlÅ‘ lehetÅ‘séget és erÅ‘t, s egyetértettek abban, hogy Tokaj, Szekszárd, Eger vagy Villány sikere pozitívan hat a többi borvidékre is.