Fotó: Neubauer Rudolf
Hallgassa meg!A britek, akik amúgy nem túl lelkes hívei az uniónak, először azt emelték ki, hát persze, íme, a bizonyíték arra, milyen jó, hogy kimaradtunk az euróból, a közös valuta projektjéből. Nehogy már nekünk kelljen megmenteni a haldokló eurót meg a görögöket. A brit kormányfő is megengedte magának, hogy óvatosan ugyan, de populista húrokat pengessen, amikor azt mondta: örül, hogy Görögország megmentéséről az euróországok további brit források bevonása nélkül döntöttek.
A csütörtöki brüsszeli uniós tanácskozás után Cameron ismét kiemelte: ha Európa nem teszi rendbe saját háza táját, ha az egyes államok nem hozzák rendbe saját gazdaságukat, Európa, mint régió versenyképessége a világban tragikusan romlani fog. A brit kormányfő ezzel kapcsolatban persze azt emelte ki, ami saját, kemény költségvetési megszorító politikáját igazolhatja. Ha nem követtek engem, íme, ez lesz a vége – sugallta. A szolidaritás, az egymásra utaltság érvei nem az ő szájából hangzottak el.
Pedig ha máskor nem, az ír válság idején az ír gazdasággal alaposan összenőtt britek is megérezhették, mi lett volna, ha az unió és az eurózóna nem tart védőhálót Dublin fölé...
Hiszen bőven találnak érveket az uniós összefogás, az euró hívei is a görög eseményeket elemezve. Mert az is igaz, és másutt, más alkalommal a brit kormányfő azért ezt is elmondta: Európa egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy Görögország csődbe menjen, mert akkor mindenkit magával rántana. Mert másutt, mások azt is leírták: nem igaz, hogy mindez csak az eurózóna ügye.
Miután brit bankok az egyre inkább globalizálódó pénzpiacokon évek óta adnak-vesznek görög kölcsönöket, tegyük hozzá, sokat is nyertek ezen eddig, ha beütne a krach, a brit pénzügyi szektor több, mint 14 milliárdot veszítene, és akkor még csak a kereskedelmi bankokról beszéltünk. Ha a kormánykötvényeket és minden mást is figyelembe veszünk, a brit gazdaság mintegy 336 milliárd fontot vesztene. Ez a felfoghatatlanul hatalmas szám a brit GDP 24 százaléka, majdnem egynegyede. Tovább bontva annyi, mintha minden brit család 15 ezer fontot, azaz egy fél évi átlagfizetést veszítene. Pénzügyi szakértők egyenesen azzal vádolták meg a politikusokat, hogy szándékosan alábecsülik egy görög csődnek a többi európai országra és főként Angliára gyakorolt hatásait.
És lehet azzal példálózni, hogy lám, milyen jó, hogy mi kimaradtunk, mert a mi fontunk stabil. Csak azt nem hangoztatják a brit politikusok, hogy ennek is ára van. Igen, Londonnak szerencséje, hogy a kamatról maga dönthet, ám a kuktából a gőzt szinte csak a brit valuta árfolyamával lehetett kiengedni. Ma pedig a font jó harminc százalékkal gyengébb, mint egy éve. Régen volt utoljára, hogy a fontot szinte egy az egyben váltják, méghozzá egyszerre az euróval és a dollárral szemben is.
A nyugdíjas éveit Spanyolországban töltő több tízezer brit átkozódik mostanában, mert mire nyugdíját euróban kézhez kapja, az már jóval kevesebbet ér, mint pár éve, miközben a nyaralóját, aminek bérbeadásából akart jól élni, a kutya sem akarja kibérelni. És britek százezrei átkozódnak, mert ma már nem érdemes repülőre pattanni és New Yorkba utazni karácsonyi bevásárlásra, hiszen semmit sem lehet spórolni vele. Az átlagbrit, aki az utóbbi évtizedekben rákapott az utazgatásra és élvezte a globalizáció előnyeit, egyszerre azt érzi: bármerre indul, az drága. Otthon maradni meg talán még drágább.
A helyzet jóval bonyolultabb, mint hogy csak a görögök problémája lenne. És ezt belátni persze fájdalmas. Egyelőre sokaknak egyszerűbb a görögöket szidni vagy épp kárörvendően azt mondani: ők tehetnek minderről, mint azon gondolkozni, hogy lehetne közösen kiutat találni ebből a helyzetből. Igazi politikusi erőpróba lesz, amelyhez a közgazdászok és elemzők már bőven szállítják a háttér-információkat.
Az euróval fizető szlovákok nem akarnak segíteni a görögöknek
Nem egységes Iveta Radicova kormánya Görögország megsegítése ügyében: a liberálisok nemet mondtak az eurómentő csomag megemelésére és a folyamatosan működő mentőcsomag létrehozására is. A tervezet szerint az euróval fizető Szlovákiának a korábbi 4 milliárd 37 millió helyett 7 milliárd 72 millió euró hitelért kellene garanciát vállalnia. Fölösleges pénzkidobás – érvelt a liberális Szabadság és Szolidaritás elnöke Richard Sulik, aki közgazdász, és neve a második Dzurinda-kabinet reformjainak atyjaként vált ismertté.
Vagyis elképzelhető, hogy Szlovákia nem támogatja a mentőcsomagokat – hacsak nem sikerül meggyőznie Iveta Radicovának az ellenzéket. Robert Fico szociáldemokratái korábban nem ellenezték vehemensen a Szlovákia gazdasági erejét és lehetőségeit igencsak igénybe vevő közreműködést az euró és Görögország megmentése érdekében.
A mentőcsomagok persze létrejöhetnek Szlovákia beleegyezése nélkül is – figyelmeztetett Ivan Miklos, aki az előkészítő tárgyalásokon jobb pozíciót alkudott ki Pozsonynak. Így aztán kínos lenne, ha nem tudná azt otthon is megszavaztatni. Ezért az ellenzéki Smerhez fordultak, de Robert Fico visszaüzente: csak abban az esetben támogatja a mentőcsomagokat, ha a kormány is egységes lesz ebben a kérdésben.
A szlovák adófizetők egyébként a kezdetektől ellenezték a különböző mentőcsomagokat. Kis állam, kis fizetésekkel, még kisebb nyugdíjakkal miért is segítene a nagy lábon élő görögöknek – kérdezték az emberek. A jobboldal népszerűségvesztésében nagy szerepe van az év eleji adóemelésnek, és ezt az emberek összefüggésbe hozzák az euroövezet válságával is.
Utolsó frissítés: 2011-06-26 14:53:08
