Az Európai Unió új elnöke már tavalyi megválasztásakor jelezte: elsősorban a hosszú távú gazdasági kérdésekkel kíván foglalkozni. Herman van Rompuy az unió jövőbeni gazdasági stratégiájáról akart kötetlenül eszmét cserélni az állam- és kormányfőkkel az első általa összehívott informális csúcson is február elején, de a jövőről való filozofálásból nem lett semmi. A csúcsnak tűzoltással kellett foglalkoznia, néhány órányi kínosan feszült kétoldalú tárgyalások után sikerült elfogadni egy néhány soros közleményt, amelyben az állam- és kormányfők kimondták: minden szükséges lépést megtesznek Görögország megmentéséért, az eurozóna stabilitásáért.
Konkrétumokról akkor még nem volt szó, és az is benne volt a nyilatkozatban, hogy a görög kormány fontos deficitmérséklő intézkedéseket jelentett be, és nem kért semmiféle nemzetközi segítséget, vagyis azt a reményt sejtette a nyilatkozat, hogy esetleg meg lehet úszni a Görögországnak nyújtandó mentőhitelt. Az élet persze felülírta a közleményt sugallta kincstári optimizmust, és azóta sorozatban zajlanak a válságtanácskozások Brüsszelben.
A legújabb Herman van Rompuy által összehívott értekezlet viszont elvben megint csak egy, a jövőbeni uniós gazdasági kormányzásról szóló eszme- és ötletcsere lenne a pénzügyminiszterek az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank illetékeseinek részvételével, de az élet megint közbeszólt. Hétfőn az eurózóna pénzügyminiszterei nem tudtak dönteni a sok száz milliárd eurós garanciacsomag jogi, technikai részleteiről, elképzelhető tehát, hogy ismét külön is tanácskoznak. Az Európai Bizottság múlt héten terjesztette elő javaslatait a jobb gazdasági kormányzásról. Ezek szerint erős európai pénzügyi felügyeletet kell létrehozni, a tagállamok költségvetését még a nemzeti parlamenti jóváhagyás előtt európai perspektívából is meg kell vizsgálni, szankcionálni kell a pénzügyi fegyelmet megsértő kormányokat. A mai fórumon ezeket is szemügyre veszik, de érdemi vitára a tervezett három óra aligha lesz elég.
A német-francia nézeteltérések a hosszú távú gazdasági kormányzás szükségességéről és esetleges formájáról, az Európai Központi Bank szerepéről annyira élesek, hogy rövid időn belül nem simíthatók el, de minél több fórumon kerülnek szóba, annál közelebb lehet jutni a megoldáshoz. Persze csak lassan, hacsak az élet, vagyis a rakoncátlan pénzpiacok nem hozzák ismét drámai lépéskényszerbe az unió politikai vezérkarát.
Bármibe kerül, meg fogjuk menteni az eurót, mert a közös pénzhez kapcsolódik minden gazdasági folyamat, és azt üzenjük a piacoknak, és főként a spekulánsoknak, hogy nem fognak nyerni az eurózóna tagállamai ellen – mondta pénteken, a brüsszeli tanácskozás előtt a francia költségvetési miniszter.
A politikai egyezség hiánya is sebezhetővé teszi az eurót
Tuka Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem docense az eurózóna új berendezkedésével kapcsolatos vitáról azt mondta: a francia-német ellentét a mostani nézeteltérésekre is rányomja a bélyegét. A kilencvenes évek elején, amikor megfogalmazták az euróra vonatkozó elképzeléseket, a német gazdaság volt a legerősebb, az euró a formáját tekintve gyakorlatilag a német márkának megfelelő módon alakult, és az volt az ígéret, hogy az euró is olyan erős marad, mint a német márka. Ez már akkor sem tetszett a franciáknak, de a kilencvenes évek elejének gazdasági lendületétől azt remélték, hogy tovább tudja vinni ténylegesen a pozitív irányba az európai együttműködést – magyarázza a szakember.
Tuka Ágnes szerint most az a legnagyobb probléma, hogy az elvileg önálló monetáris európai politika sem a nemzetállamok fiskális politikájával, sem a nemzetállamok adópolitikájával nem egyezik, és a politikai típusú döntések is egyre nehezebbek – egyrészt azért, mert 27 tagállamnak kell döntenie, másrészt azért, mert valójában egyetlen nagy állam sem sorakozik fel egy föderális Európa mellett.
Tardos Gergely, az OTP vezető elemzője azt mondja: a politikai egyezség hiánya érezhető a pénzpiacokon is. Mivel nincs közös költségvetési politika felmerül a kétely, hogy egyáltalán fenntartható-e az euró koncepciója. Ellenpéldaként az Egyesült Államokat említi, ahol bár nagyon eltérő gazdasági szerkezetű államok állnak a dollár mögött, nagy különbséget jelent az, hogy van közös költségvetési politika.
Mindeközben Angela Merkel német kancellár azt hangsúlyozza, hogy nem az Európai Bizottságnak kellene vizsgálni a nemzeti költségvetéseket, hanem vagy az Európai Központi Banknak, vagy pedig valami speciális nemzetközi szervezetnek. Tuka Ágnes viszont arra figyelmeztet, hogy a további válságok megrendíthetik az eurót, és ez újfajta együttműködésre késztetheti a tagállamok vezetőit. A gond szerinte az, hogy mindeddig az Európai Unió csak a legutolsó pillanatokban tudott pozitív, az együttműködést erősítő döntéseket hozni.
Tardos Gergely véleménye szerint az euró, illetve az uniós tagállamok állampapírpiacai mindaddig nyomás alatt lesznek, ameddig minden tagállam a göröghöz hasonló részletes költségvetési programmal be nem mutatja azt, hogy miként fogja leszorítani az adósságát. Az euróval kapcsolatos strukturális problémák lényege a vezető elemző szerint az, hogy a nemzeti költségvetések lényegében nem kényszeríthetőek arra, hogy betartsák a hiányt. Tardo Gergely azt mondja: rövid távon olyan költségvetéseket kell elfogadni, amelyek minden tagállamban fenntartható adósságpályát eredményeznek. A probléma az, hogy Írország, Spanyolország, Portugália továbbra is olyan költségvetési pályán van, amely meredeken emelkedő.
Európai szemmel jelentéktelen, görög szemmel drámai változások
Tóth József athéni nagykövet rádiónknak azt mondta: a görögök megértették az üzenetet. Ezt mutatja szerinte az is, hogy a csütörtöki általános sztrájkban már csak húsz-harmincezer ember vett részt, két héttel ezelőtt viszont több mint százezre tüntettek. A szakszervezeti vezetők „kötelességszerűen” megszervezik ezeket a sztrájkokat – fogalmazott Tóth József, hangsúlyozva, hogy a csütörtöki megmozduláson már jóval kevesebb indulatot lehetett tapasztalni, és nem voltak erőszakos cselekmények sem. Mindeközben a görög parlamentben folyamatosan mennek át azok a törvények, amelyeket a kormány a megszorító csomagban kezdeményez.
Tóth József azt mondja: a megszorítások olyan drámai változásokat hoznak az átlag görögök életében, amelyek amúgy európai szemmel nézve nem is olyan jelentősek. Olyan korábbi privilégiumok megszüntetéséről van szó, mint a 13. vagy a 14. havi fizetés. A nagykövet hozzátette: a görög kormányzat ehhez kellő határozottsággal és politikai támogatással rendelkezik, ugyanakkor egyelőre nem vetődött fel komolyan az, hogy Görögország esetleg kilépne az eurózónából. A görögökben az is tudatosult, hogy nagy haszonélvezői voltak az eurónak és az EU-nak is – tette hozzá Tóth József.
Kövessen minket a Twittern is: twitter.com/mr1hu
Utolsó frissítés: 2010-05-21 15:53:04
Hallgassa meg!


