Fotó: MTI/EPA/Andrew Gombert
Hallgassa megAzonnali hatállyal lemondott Dominiquie Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója - jelentette be a szervezet igazgatótanácsa. A volt vezérigazgató személyes hangvételű közleményében azt írja, hogy végtelenül szomorú, hogy erre a lépésre kényszerült. „Ebben a pillanatban a feleségemre gondolok, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretek, majd a gyermekeimre, a családomra és a barátaimra”.
A háttérben már Strauss-Kahn bejelentése előtt elkezdődött az alkudozás az utódlásról. Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem gazdaságpolitika tanszékének vezetője, volt jegybankelnök a 180 percben elmondta, amikor 1944-ben megalapították a két intézményt, a Valutaalapot és a Világbankot, akkor az Egyesült Államoknak volt a legnagyobb kvótája, ami a szavazati jogot is garantálta. Tehát mind a két intézmény élére lehetett volna amerikait kinevezni, de az akkori erőviszonyok miatt az a jogilag érdekes módon sehol le nem fektetett megállapodás született, hogy az egyik intézményt amerikai vezeti, a másikat európai. És eddig minden választásnál, kinevezésnél így történt.
Formailag ugyanis az igazgatótanács választja meg a vezetőjét, mert a vezérigazgató egyben az apparátust is vezeti. Az igazgatótanácsban vannak az államok képviselői, ők különböző kvótával bírnak, a magyar kvóta nagyon kicsi, fél százalék alatti, az amerikai a legnagyobb. A választás tehát valóban a politikai erőviszony kérdése, és jogosan merül fel, hogy most is európai vezetőt kap-e az IMF, mert jog nem áll mögötte, csupán egy több évtizedes gyakorlat.
A feltörekvő országok, Kína, India vagy Brazília egyelőre nem nagyon változtathatják meg a voksolási arányt, az erőviszonyokat, de azért ezek az egyre nagyobb gazdasági súlyú országok joggal kérdezik, hogy miért nem lehetne egy indiai vagy netán kínai vezetője a valutaalapnak. Európa meg arra hivatkozva ragaszkodik a pozícióhoz, hogy az euróválságot könnyebb megoldani egy európai IMF-vezérigazgatóval.
Viszont a következő öt évben még egyéb válságok is lehetnek – hívta fel a figyelmet Bod Péter Ákos. „A franciák eddig se szívesen adták ki a kezükben levő pozíciót. Amikor az EBRD-nél megbukott az akkori francia elnök, rögtön egy franciával pótolták, amihez akkor még hozzájárultak az európaiak. De most elképzelhető, hogy sokkal nagyobb vita van Európán belül is, és Európán kívül is, ezért elképzelhető minden.”
Ugyanakkor már most is a francia pénzügyminisztert, Christine Lagarde-ot nevezik a legesélyesebb jelöltnek. Bod Péter Ákos elmondta, az elnöknek egyensúlyoznia kell egy 24 tagú tanácsban, és nem szabad elfelejteni, hogy a valutaalap konfliktusos ügyekkel foglalkozik, tehát fontos, hogy a vezetőnek politikailag és gazdaságilag is meglegyen a súlya.
„Egy volt pénzügyminiszter erre alkalmas. De nyilván más ország is fel tudna mutatni volt miniszterelnököt vagy volt pénzügyminisztert, és vannak erős jegybankelnök-jelöltek is. Az Európai Központi Bank élére egy olasz kerül, tehát nyilván az IMF-vezérigazgató olasz már nem lehet. Úgyhogy ez az a társasjáték, amit most össze fognak rakni ezekben a napokban.”
