Először az Egyesült Államok kapott ilyen információkat az egyik legnagyobb svájci banktól, a UBS-től. Amerika 52 ezer ügyfél adatára volt kíváncsi, ám minden egyezség ellenére alig 4500 adatot adott ki a bank, másik ötezer ügyfél maga jelentkezett az adóhatóságnál. Becslések szerint amerikai állampolgárok több mint 15 milliárd dollárt rejtettek el a UBS-ben.
Hárommilliárd euró francia és német veszteség
A francia költségvetési minisztérium sem járt több sikerrel, mindössze háromezer adóelkerüléssel gyanúsított állampolgár nevét sikerült megszereznie a svájci bankoktól. A francia hatóságok úgy vélik, hogy hárommilliárd eurónyi kárt okoztak az államnak, akik genfi és zürichi bankszámlákra mentették ki a pénzüket.
A németek más utat választottak. Miután kiderült, hogy a német posta volt vezére svájci alapítványokon keresztül ottani bankokba mentette a pénzét, a német hatóságok is felvették a kapcsolatot Svájc pénzintézeteivel. Az újságok tudósításai szerint Németország már megkapta azokat a listákat, amelyeken a német gazdaság és közélet olyan nagyjai szerepeltek, akik nem legális módon juttatták a pénzeik egy részét Svájcba, illetve Liechtensteinbe, és ez által megkárosították a német költségvetést. A német állam alkukat kötött ezekkel a személyekkel, hogy ha önként befizetik az adókat, akkor nem hozzák nyilvánosságra a neveiket.
Nem lehet pontosan tudni, hogy hány emberről és mekkora összegről lehet szó. Ha azt vesszük alapul, hogy a nagyon gazdag, nagyon befolyásos franciák állítólag legalább hárommilliárd eurónyi pénzt síboltak át Svájcba, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy nagyjából ugyanekkora összegről lehet szó a németek esetében is.
A külföldi hatóságok kérései általában azért nem járnak sikerrel, mert Svájcban több mint 75 éve változatlan szabályok vonatkoznak a banktitkokra. A rendszer szerint az egyén jogainak biztosítása szinte mindennél fontosabb. Csak a kliensek engedélyezhetik a pénzintézeteknek, hogy adatokat közöljenek róluk, és nemcsak a bejegyzett információk titkosak, hanem az is, amit a bankárok időközben megtudtak az ügyfelekről. A titoktartás annyira szigorú, hogy magának a számlának a létéről sem nyilatkozhat a pénzintézet, nemhogy arról, mennyi van a széfben. A bankok csak akkor adnak valamelyik hatóságnak információt, ha a számla tulajdonosát bűncselekménnyel gyanúsítják, az adóelkerülés azonban Svájcban nem számít anak, mivel a jövedelem alulbecslését, vagy be nem vallását a svájci hatóságok nem tekintik bűntettnek.
Magyar ügyfelekről becslések sincsenek
Hogy mennyi Magyarországon megszerzett pénz lehet svájci bankszámlákon, erről semmilyen információ nem áll rendelkezésre – mondta rádiónknak Kalocsai Zsolt adószakértő. Mindenesetre az adóamnesztia keretében lehetséges az ilyen jövedelmeket ismét Magyarországra hozni, de Kalocsai Zsolt úgy tudja, nem járt sikerrel a kezdeményezés, mert csak jelentéktelen összegek kerültek vissza.
Sikeresebb lehetne az adóamnesztia, ha Magyarország is olyan megállapodást kötne svájci bankokkal, mint Amerika vagy Franciaország, de nyilvánvalóan más a mi helyzetünk. Az Obama adminisztráció májusban deklarálta, hogy lényegesen magasabb adóbevételeket kell elérni, hiszen az Egyesült Államok GDP-jének hatszorosára rúg az eladósodottsága. Azt akarja tehát a kormány, hogy minden olyan jövedelmet, amely eddig után eddig nem adóztak bevonják az amerikai adórendszerbe. Ezután írták alá a híres amerikai-svájci egyezményt.
A megállapodást egyébként mind az amerikai adóhatóság, mind a UBS, mind a svájci kormány sikernek nevezte. Az amerikai adóhatóság azért, mert megkapta 4 500 ügyfélnek az adatait - és ez természetesen jelentős hatást gyakorol a többi ügyfélre is -, az UBS azért, mert azt deklarálta, hogy csak 4 400 ügyfél adatait kellett átadnia, és ez nyilvánvalóan részsikernek tudható be, a svájci kormány pedig azért, mert azt mondja: jogi eszközökkel élhetnek azok az ügyfelek is, akiknek az adatait átadták.
Kovács Anna, Zentai Péter, 180 percUtolsó frissítés: 2009-09-08 13:40:02
