Fotó: MTI/AP/Ronald Zak
Hallgassa meg
Négy évvel ezelőtt Magyarországon is bevezették a bolognai rendszert, amely lényegében egy kétszintű képzési folyamat. A felsőoktatásban tanulók előbb három évig alapképzésre járnak, amelynek végén egy úgynevezett bachelor fokozatot (BA) szereznek. Ezzel a papírral el is helyezkedhetnek a munkaerőpiacon, ha tudnak. A második ciklusban pedig, újabb felvételi és újabb két év elvégzése után, mesterdiplomát kaphatnak az egyetemisták, ezt master fokozatnak (MA) nevezik.
De a magyar felsőoktatási intézményekben máig kérdéses, hogy három plusz kettő egyenlő-e öttel. Vagyis, hogy a bolognaisok összességében ugyanazt a képzést kapják-e, mint az előző oktatási rendszerben végzett egyetemisták. Az általunk megkérdezett tanulók kételkednek ebben, azt mondják, amit korábban öt év alatt tanultak meg az egyetemisták, azt nekik három év alatt kell, és ez egyáltalán nem jó. Sokak szerint a bolognai rendszer nem is fedi le azt, amit a régi rendszerben tanultak.
Egy tízes skálán hetest adna Magyarországnak Hiller István oktatási miniszter, ha azt kellene értékelni, hazánk mennyire felkészülten vezette be a bolognai rendszert. Ezzel szemben a Fidesz oktatáspolitikusa, Pokorni Zoltán, aki 1999-ben aláírta a csatlakozást jelző bolognai nyilatkozatot, úgy látja: a rendszer bevetése félrecsúszott. Szerinte nem volt idő a programok minőségi kidolgozására, és a kapkodás miatt úgy indultak el képzések, hogy azoknak a végét senki sem látta. A bolognai rendszer kétségtelen előnye, hogy európai szinten is összehasonlíthatóvá válnak a tanulmányi képzések és az oklevelek. Illetve a tanulók három év után könnyebben dönthetnek úgy, hogy másik intézményben folytatják. Kérdés azonban, hogy mi történik azokkal, akik nem kerülnek be a mesterképzésre, és a munkaerőpiacon kell elhelyezkedniük.
Pintér Zsolt, fejvadász és karrierszakértő szerint csak egy-két év múlva lehet megmondani, hogyan fogadja a munkaerőpiac a bolognaisokat. „Egy éve, inkább fél éve álltak munkába azok a hallgatók, akik már ebben az új rendszerben végeztek. Még nincsenek komoly tapasztalatok, a munkaerőpiac nem tudta még lemérni, hogy milyen ez a képzés. Ha működött mindenhol Nyugat-Európában, akkor valószínű itthon is működik. Ami az érdekesség, hogy az egyetemek, főiskolák arra számítottak, a korábbi rendszerhez hasonlóan, majd többen fognak maradni a mesterképzésre, ezzel szemben sokkal kevesebben maradnak. Mintha azt mondanák a hallgatók, hogy elég ez a hároméves képzés, mi dolgozni szeretnénk, majd megmondja a munkáltató, ha úgy gondolja, hogy milyen képzésben vegyünk részt. Ezzel szemben úgy tűnik, a munkáltatók ragaszkodnának az ötéves képzéshez, mondván, ha eddig öt év kellett ahhoz, hogy egy hallgatót kiképezzenek, akkor most miért elég a három.”
Manherz Károly felsőoktatási és tudományos szakállamtitkár rádiónknak elmondta, más a bolognai képzés, mint a régi ötéves. Szerinte a munkáltatók nem ismerik a képesítési és kimeneti követelményeket, a hallgatóknak pedig tudniuk kell, hogy mire fogja őket képezni az első fokozat. Hozzátette: a mesterszakokra most már valószínűleg kétszer annyian fognak jelentkezni, mint amennyi hely van. Ráadásul sokkal többen jelentkeznek az idén a felsőoktatásba, mint tavaly.
Manherz Károly szerint nem igaz, hogy nem volt idő a rendes akkreditációk összehangolására. „A tanterveket kell felülvizsgálni – mondta. - Az valós probléma, hogy a hallgatók és az intézmények ebben az új kreditszámítási rendszerben megpróbálták az ötéves tananyagot bezsúfolni a hároméves képzési időbe. Ez nem megy, erre az intézmények is rájöttek. Készültek ugyan tananyagok akkoriban uniós támogatással, de újabb tananyag-felülvizsgálatra van szükség. Meg kell nézni, hogy ezek a tantervi tartalmak megfelelnek-e a piac igényeinek.”
Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
