Iskolai integráció: esély vagy esélytelenség?

Fotó: MR/Pintér Zsolt

Hallgassa meg!

Az elmúlt öt évben az egyenlÅ‘ bánásmódról szóló törvényt megsértve emelkedett a szegregáló iskolák száma: már 170 településen működik homogén cigány iskola, hétszáz intézményben pedig szándékosan külön osztályt indítottak a cigánygyerekeknek. A közoktatásért felelÅ‘s helyettes államtitkár úgy látja, nem az iskolának kellene megoldani olyan társadalmi problémákat, mint a szegregáció. Gloviczki Zoltán szerint a háttérben olyan társadalmi változások is vannak, például az érintett társadalmi rétegek abszolút növekedése a társadalomban, ami törvényszerűen ahhoz vezet, hogy megemelkedett a problémás iskolák száma. A problémára egyelÅ‘re az államtitkár sem tud megoldást, ám úgy véli, az iskola felÅ‘l megoldani nem lehet, csak segíteni.

Az oktatási irányítás elvei szerint az integráció az oktatásban nem eszköz, hanem cél - hangsúlyozza Gloviczki. Azzal, hogy különbözÅ‘ képességű, különbözÅ‘ indíttatású, különbözÅ‘ célú gyerekeket törvényi erÅ‘vel egy iskolába kényszerítünk, csak fokozzuk az esélyek egyenlÅ‘tlenségét - véli a szakállamtitkár. Úgy látja, a társadalomban ma nagyobb esélye van egy gyereknek, ha békés körülmények, hozzáértÅ‘ emberek között és ad abszurdum cigány gyerekek között nÅ‘ föl, és utána felvételizik egy közép- vagy felsÅ‘fokú intézménybe, mintha azzal telik az élete, hogy konfliktusok között él. A sokszor pozitív példaként emlegetett hódmezÅ‘vásárhelyi modell a szakember szerint csak azt a kérdést oldotta meg, hogy ott legyenek a gyerekek mindenhol. Ha egy-egy önkormányzat ilyen erÅ‘t fektet abba, hogy megoldja ezt a kérdést, nyilván el lehet mozdulni efelé, országosan azonban olyan földrajzi és egyéb helyzetkülönbségek vannak, hogy ezt nagyon nehéz koordinálni - mondja Gloviczki Zoltán.

Havas Gábor szociológus szerint viszont már sok évtizede bebizonyosodott, hogy ha a mélyszegénységben élÅ‘ vagy nagyon hátrányos helyzetű vagy cigány gyerekeket elkülönítik, egyszerűen lehetetlen azonos tárgyi feltételeket, azonos színvonalú pedagógiai munkát, szolgáltatásokat biztosítani. Azaz már pusztán az a tény, hogy ezeket a gyerekeket többnyire kis létszámú iskolákban különítik el, garantálja, hogy nem lesznek azonosak a feltételek. A kutatásokból az is egyértelműen kiderül, hogy minél magasabb a cigányok aránya az iskolában, annál kisebb arányban tanulnak tovább érettségit adó középiskolában az oda járó tanulók – teszi hozzá Havas. Tehát azok a cigány tanulók, akik olyan iskolákba járnak, ahol kevés cigány tanuló van, lényegesen nagyobb arányban kerülnek érettségit adó középiskolába, mint azok, akik a szegregált, gettósodó vagy gettóiskolákba járnak – mondja a szociológus.

Havas cáfolja azt is, hogy az elkülönítéssel élÅ‘ iskolák számának növekedése csak a cigány lakosság számának emelkedésével magyarázható. Szerinte a jelenség leginkább annak a számlájára írható, hogy a középosztálybeli családok egyszerűen elviszik a gyerekeiket az olyan iskolákból, ahol magas a mélyszegénységbÅ‘l élÅ‘ vagy ilyen háttérrel rendelkezÅ‘ gyerekek aránya, a jelenlegi önkormányzati rendszerben pedig egy kis település ezzel nem tud mit kezdeni. Ezt a problémát csak legalább kistérségi szinten, vagy egy ennek megfelelÅ‘ nagyságú tankerületben lehetne hatékonyabban kezelni, a jelenlegi oktatási rendszerbe azonban egyelÅ‘re bele van kódolva a szegregáció növekedése.

Havas azt elismeri, hogy önmagában az iskola nem oldhatja meg a problémát, de azt mondja, ezen az alapon nem mondható, hogy az iskola ne is tegyen semmit. Ha a társadalomnak egy része gettó településeken vagy gettó telepeken, teljesen elkülönülten él, kiszorult a munkaerÅ‘piacról, ráadásul a gyerekei olyan iskolába járnak, ahol csak hasonszÅ‘rű gyerekek vannak, nyilvánvalóan csak nÅ‘het az a szakadék, amely Å‘ket a társadalom többi részétÅ‘l elválasztja. Szerinte szinte minden az arányokon múlik, elég egyértelműen bebizonyosodott ugyanis, hogy ha a problémás, kevésbé motivált, rossz családi hátterű gyerekek aránya, mondjuk, az egyharmadot meghaladja egy osztályban, ott már nagyon nehéz eredményes pedagógiai munkát végezni.

A szakember úgy látja, mérhetetlen képmutatás azt mondani, hogy tanuljanak együtt a cigány gyerekek, mert ott jobban megvannak, kevesebb a konfliktus és majd kiválóan tudnak továbbtanulni, ugyanis némi túlzással többnyire írni, olvasni se tanulnak meg rendesen. A mostani kutatás egyébként azt is bizonyítja, hogy az integrációs oktatáspolitikát elÅ‘mozdítani kívánó jogszabályi elÅ‘írásokat is ki lehet játszani – hívja fel a figyelmet a szakember. Például a többiskolás települések körzethatár-módosítására vonatkozó rendeletet sok nagyváros úgy játszotta ki, hogy az egész települést egyetlen iskolakörzetnek nyilvánította.