A magyarok nem hisznek abban, hogy lehet valóban csak munkával boldogulni, vagyont szerezni. Laki Mihály közgazdász szerint arról van szó, hogy összekeverjük a vagyon szerzését és működtetését. Meghatározó az az élmény, hogy egyesek hogyan jutottak nagy vagyonhoz, és arról már nem veszünk tudomást, hogy ezeket a cégeket milyen sikeresen működtetik, hány embernek adnak munkát, vagy milyen karitatív tevékenységet végeznek. A közbeszédben benne vannak azok a történetek, hogy ki miként szerzett vagyont, a közvélemény nem nyugodott bele máig, hogy miként zajlott a privatizáció. Pedig sok nagy vállalkozás kicsiből indult, becsületes munkából, de az emberek ezeket is a gyanúsan szerzett vagyonok közé sorolják. Vagyis a közvélemény nem értékeli a munkából, tehetségből meggazdagodottak teljesítményét.
Legalábbis az idősebbek gyanakodnak, de a fiatalabbak már reálisnak tartják, hogy valaki becsületes munkából sokra viheti. Igaz, egyes vélemények szerint ebben a generációban kevesebb a tűz, mint a rendszerváltó tőkefelhalmozókban. Laki Mihály úgy látja, a fiatalok realistábbak, például nehezebben szállnak szembe a multikkal, inkább olyan piaci réseket keresnek, amelyekben jobban tudnak manőverezni, tehát kevesebb reménytelen piaci helyzet alakul ki.
A közgazdász figyelemreméltónak találja, hogy sokan a nagy vagyon képzetét nem a gazdasági potenciállal, nem termelőeszközökkel, nem az üzleti pozíciók erősítésével, hanem luxussal, a mesés fogyasztással társítják. Pedig, ahogy mondja, sok nagyobb vállalkozó nem él luxuséletet, legfeljebb a gyerekek nevelésére, tanulására költ az átlagnál sokkal többet, mert a bevételeit visszaforgatja az üzleti-ipari világba. A száz leggazdagabb magyar vagyonának túlnyomó része termelő berendezés, ingatlan, persze vannak jachtjaik, drága helyen nyaralnak, nagy házban laknak, de relatíve visszafogott fogyasztók. Vagyis a vagyonok nagy része tőkét termel. A pazarlás, a luxus, a látványos pénzszórás gyakran inkább azokra jellemző, akik csak szeretnének a gazdag vállalkozók közé tartozni.
Beteg gyerek támogatása igen, kultúrára nem
Hallgassa meg Szlovákiában mindenki csak bámult, amikor a hazatérő gazdag hokijátékosok azt magyarázták, hogy Amerikában kinéznék őket, ha nem adakoznának, ha nem jótékonykodnának. A szlovákiai tapasztalatok szerint a tehetősebb réteg az egészségügyre vagy az oktatásra ad, a kultúrára, a művészetekre nem igazán.
A milliárdosok nálunk is inkább a kézzelfogható programokat, például a beteg gyerekek gyógyítását, a pusztuló oktatási intézmények rendbetételét támogatják, a kultúrában már sokkal óvatosabb a vállalkozói kör. És nem vonzzák az elvontabb célok. A romló gazdasági helyzetben persze kevesebbet adnak a vállalkozók, de a társadalomban eleve rossz vélekedés alakult ki a gazdagok adakozási hajlandóságáról, Laki Mihály szerit ennek egyik oka az, hogy a vállalkozó szeret a háttérben maradni, nem örül annak, ha nagydobra verik az adományozásának hírét, így tehát viszonylag kevesen tudnak róla.
Kérdés, hogy van-e olyan küldetéstudat a mai vállalkozókban, mint Jókai Mór korában volt a hazafias gazdagokban. Laki Mihály szerint lehet, hogy van, de a mai gazdagok nagy része igyekszik nem elköteleződni a politika irányában, és ez bizonyos visszatartó erő. Száz évvel ezelőtt az ilyesfajta kapcsolatteremtés nem jelentett különösen problémát, akkor egyértelmű volt, hogy az országért kell tenni valamit, nem tartottak attól, hogy a politika lenyúlja a pénzt.
Az viszont biztató, hogy tisztul a vállalkozói világ – mondja Laki Mihály -, lassan kikopnak azok, akiket bűnözéssel, politikai vagy gazdasági gengszterkedéssel lehetett gyanúsítani, illetve ennek a körnek egy része igyekszik a felszínre hozni, tisztára mosni a korábban szerzett vagyonát, és így egy sokkal konszolidáltabb felső osztály kezd kialakulni.
A nyugati világban nemcsak bevetett szokás, hanem kötelesség az adakozás. És egyáltalán nem titkolnivaló tevékenység, így a milliárdosok egy része arra is képes, hogy akciókat szervezzen mások megsegítésére. Sokan azt gondolják, hogy a nagy vagyon nemcsak áldás, hanem átok is lehet, különösen mint örökség, és nem akarják a gyerekeik életét megrontani a milliárdokkal, ezért a pénzt jótékonyságra fordítják. A legtöbbet adakozó milliárdosok listáján egyébként a második Soros György: ő 7,2 milliárd dollárt fordított eddig különféle támogatásokra.
