- Még ebben a szomorú időben is megmosolyogtatóan olvasom azokat az elemzéseket, amelyekben felvetik, hogy bizonyára miniszterelnök-jelölt szeretnék lenni, pártelnök-jelölt, sőt, még hallottam olyat is, hogy a következő köztársasági elnökjelölt, vagy Brüsszelben európai biztosi pozícióra török. Ha ezekbe az irányokba mentem volna, akkor nem köszönök le a házelnökségről. Úgyhogy minden ilyen találgatás alapvetően sántít. Azt látom, hogy szükség van újjáépítésre, hiszen az elmúlt esztendőkben a baloldal feláldozta magát annak a neoliberális gazdaságpolitikának, amelyet végrehajtott. Ebben volt ugyan szükségszerűség, ha csak a legutóbbi idők válságkezeléseire gondolok, de hosszú távon, úgy gondolom, még ezen belül is meg kell tudnunk teremteni azokat az értékeket, amit úgy hívunk, hogy szolidaritás, igazságosság, az emberek biztonsága. Én ezt a lépésemet azért tettem, hogy példát mutassak, másrészről azért, hogy egy közösséget szolgáljak anélkül, hogy nekem meg kellene bárkinek jelölnöm, hogy szeretnék valami lenni. Hiszek abban, hogy ennek az egészséges nemzetnek szüksége van egy erős baloldalra, és ennek az újjáépítésében szeretnék munkálkodni.
- Ön volt az a vezető személyiség, aki pártjának, az MSZP-nek a politikájával kapcsolatban gyakorta nyilvánította ki eltérő véleményét, ellenérzéseit is, sokszor a miniszterelnökhöz címezve azokat.
- Politikusként óriási hibát követnék el akkor, ha úgy gondolnám, hogy a politikustársaimnak kell megfelelnem. Az elmúlt esztendőkben minden egyes megnyilatkozásomban egyetlen dolgot tartottam szem előtt, mégpedig azt, hogy mi az, amit a társadalom tőlünk elvár, mi az, amit tennünk kell. Sokszor nem is csak az volt a probléma, hogy a gazdaságpolitikánkban mi az, ami megjelent, mennyire voltunk szolidárisak. Ennél mélyebbnek tartom a problémát, és a zárt kongresszusunkon is elmondtam, hogy több olyan kérdés is volt, amelyben az én látásmódom eltért attól, amit a párt mainstreamje képviselt, gondolok itt a 2004. december 5-i népszavazás kérdésére vagy a 2008. március 9-i népszavazást megelőző időszakra. Volt számos olyan kérdés, amelyben sokkal markánsabb és a társadalom számára elfogadhatóbb megoldást is vállalhattunk volna, hiszen az élet ezt utólag igazolta is. Egyébként visszaemlékszem azokra az időszakokra is, amikor egy sokkal inkább baloldali programról beszéltem, ahol nem minden és mindig csak a tőkelogikán dől el. Visszaemlékszem azokra az időszakokra is, amikor már éreztem előre, hogy népszerűségvesztésünk milyen okok miatt történt, és azon hogyan tudunk esetlegesen változtatni. Nyilvánvaló, hogy ez az én párton belüli népszerűségemet csorbította, sokan megosztónak tartanak, de azt hiszem, hogy egy politikus számára a legfontosabb az, hogy visszajelezze azt, amit a társadalom vár tőle. Számomra nagyon fontos a saját lelkiismeretem is, és ha azt mondják nekem, hogy miért nem előbb tettem, nyilvánvaló, az ember igyekszik megtenni azokat a lépéseket, amelyekben változtatni tud, és én ma is hiszek abban, hogy ezt a baloldalt újjá lehet építeni. Kicsit olyan a kép számomra, mint egy kertész, amikor visszanyesegeti az elhalt ágakat, azonban a gyökereket, a fő hajtásokat megtartva próbál új hajtásokat gerjeszteni új oltásokkal. Ebben a szellemben szeretnék egy új, baloldali tézisek mentén alakuló és alulról építkező baloldalt újjáépíteni.
- Az utóbbi időben erősödnek azok a vélemények, amelyek kétkedéssel fogadják, hogy létezhet-e olyan vezető baloldal Magyarországon, amelynek a vezetői milliárdosok. Ön hogyan vélekedik erről?
- Nyilvánvaló, hogy egy társadalom számára, főleg akkor, ha szétnézünk a vidék Magyarországán, az emberek nagyon nehezen élnek. Alapvetően azt gondolom, hogy nem abban van a gond, hogy egy politikus milyen vagyonnal vagy anyagi kvalitásokkal rendelkezik. A kérdés az, hogy mennyire tud empatikus és szolidáris lenni. Ha a vagyonhoz egyfajta politikusi érzéketlenség járul, akkor ez nyilvánvalóan visszatetsző. Azt tartom fontosnak, hogy ez a fajta érzékenység mindig, minden politikusban meglegyen. Ne forduljon elő, hogy aki vezető pozíciót tölt be, off shore cégekbe helyezi a vagyonát, amikor neki példával kellene elöl járnia. Ezek morálisan szedik szét a társadalom szövetét, és sajnos a szélsőségek előretörését pontosan ezek eredményezhetik, hiszen a politikai osztállyal szemben van egy morális elvárás, amelynek igenis meg kell tudni felelni, a mércének eleget kell tudni tenni.
- Korábban többször is használta a fél balra át, majd a balra át vezényszavakat. De vajon létezett-e az a hadtest, amely igazodott volna ezekhez?
- A mi pártunkon belül is komoly vitákat fakasztanak ezek. Lehet a csak és kizárólag a neoliberális gazdaságpolitikára épülő pártpolitikát folytatni, de ha erre sütjük rá, hogy baloldali, akkor a társadalom kiábrándul, és sajnos elveszítjük azt is, ami a baloldali ethoszt jelenti. Meg kell tudnunk mutatni, hogy van egy másfajta, egy igazi, valódi baloldaliság. Európában is nagyon jól látható, hogy mindenki keresi azokat az utakat, amely a visszatérést jelenti ezekhez a valódi gyökerekhez, nyilván a XXI. század körülményei között. Hiszek abban, hogy létezik egy, a modernitást és a baloldaliságot harmonizáló gondolkodásmód. A XXI. században ez azt a fajta politikát és gondolkodásmódot jelenti, amely a fenntartható fejlődésben ölthet testet, ahol a gazdaságot és a szociális, társadalmi kérdéseket együtt lehet kezelni, azokkal az ökológiai korlátokkal, amelyek ma a világban léteznek, és tudjuk, hogy végesek ezek az erőforrások. Ha ezeket együtt vesszük figyelembe, meg fogjuk találni azt az új politikát, amely a társadalompolitikai kérdéseket tekinti elsődlegesnek, a gazdaságot eszközként kezeli, és az erőforrásainkat, az ökológiai kérdéseket pedig korlátnak tekinti. Szerintem ilyen irányba kell tudnunk elindulni.
- Sajátos, hogy bár ön már 2007-ben is többször hangoztatta, hogy a Gyurcsány-kormány politikája zsákutcába vezet, és házelnöki tisztsége gátolta, hogy napi politikai vitákban részt vegyen, mégis azt nyilatkozta, hogy marad az elnöki pozícióban, mert így tudja a legtöbbet tenni a baloldalért. Ekkoriban történt az is, hogy az őszödi Gyurcsány-villa botrányszagú ügyében elhangzott ellenzéki indítvány végül is az ön nem szavazatával nem került napirendre. Mi vezérelte önt akkor? Biztos, hogy helyesen döntött?
- Soha nem fogom megtagadni, hogy a baloldalhoz tartozom. Van egy saját értékrendem, ezt fogom követni a jövőben is. Azt nem tudom megmondani, hogy mindent ugyanúgy tennék-e, ha most kezdeném újra ezzel az ésszel és ezzel a sok tapasztalattal, amivel rendelkezem.
- Egy hetilapnak adott interjújában 2005-ben azt a kijelentést tette, hogy „a pártnak a baloldal baloldalaként kell viselkedni”.
- Csak azt szerettem volna jelezni, hogy ha egy koalíciós kormányzat közös eredőként megteszi a maga intézkedéseit és döntéseit, ehhez képest a koalíciós kormány mögött álló pártok megfogalmazhatják markánsabban a saját véleményüket. Azt szerettem volna mindig is, hogy időnként a koalíciót alkotó nagyobbik kormányzó párt markánsabb véleményt fogalmazzon meg. Így a társadalom számára is érthetőbbé lehetett volna tenni, hogy mit jelent a kormányzás felelőssége önmagában, és ehhez képest mit takarhat egy párt hosszú távú értékrendje, politikája.
- Sokat foglalkozott és foglalkozik civil szervezetekkel, és sokszor hangoztatta, hogy fontos, hogy demokráciánk erősödjön ezen a téren. Miért vonzóbb az ön számára a politizálás egy pártban, mint civil keretek között?
- Nem szeretnék abban a hitemben meginogni, hogy a baloldalon valamit változtatni lehet, viszont abban tökéletesen hiszek, hogy számunkra is elgondolkodtató, hogyan lehet még inkább bevonni a civil közösségeket, hogyan lehet jobban társadalmasítani a döntéseinket, hogyan lehet jobban visszatükrözni azt, amit a társadalom elvár tőlünk, párbeszédben kialakítani a magunk véleményét. Hiszek abban, hogy a civil közösségeknek megvan a maguk ereje egy társadalomban, ugyanakkor nagyon jól látható, hogy abban, ami a politikai tőkekovácsolásban érzékelhető, inkább a pártokráciának van nagyobb szerepe. Fontosnak tartom, és a hosszú távú jövőképemben is szerepel, hogy a civil közösségeket jobban be kell vonni abba a gondolkodásmódba, amelyet említettem a XXI. századi értékrendről, és szerepük lehet egy másfajta morális jövőkép kialakításában is. Ezeket hagyjuk meg a jövőnek, állok rendelkezésre, ha majd elérkezünk ezekhez a pontokhoz.
Szili Katalin hisz abban, hogy a baloldalt ujjá lehet építeni, de hogy ebben ő maga milyen szerepet fog játszani, azt még nem árulta el.
Bordás Ákos
(Vasárnapi újság)Utolsó frissítés: 2009-07-12 18:38:45
