Tölgyessy: a politika sodrásában a költségvetés

Fotó: MR/Neubauer Rudolf

Hallgassa meg!

A kormány egy hete nyújtotta be az Országgyűlésnek a jövÅ‘ évi költségvetésrÅ‘l szóló törvényjavaslatát. A közpénzek elköltésérÅ‘l való döntés az év egyik legfontosabb eseménye: a költségvetés számai a kormányok tényleges politikájáról többet mondanak, mint száz politikusi beszéd. Az államháztartás terjedelme szinte felfoghatatlanul óriási, az elÅ‘terjesztésben szereplÅ‘ számok a hétköznapi ész számára csillagászatiak: jövÅ‘re az állam teljes kiadása 16 996 milliárd forint lesz. A vörösiszap-katasztrófa okozta irtózatos veszteségekrÅ‘l különbözÅ‘ becslések kaptak nyilvánosságot, általában 10-20 milliárdos kárértékrÅ‘l esik szó, ha a magasabb számmal számolunk, annak éppen 850-szeresét költi el 2011-ben a magyar állam. A kormány tervei szerint tovább csökken az újraelosztás mértéke, de a közhatalom így is az éves bruttó hazai termék 36 százalékát, tehát minden harmadik forint jövedelmet elvon az adóival.

Világos preferenciák

A jövÅ‘ évi államháztartás kiadási oldala kevés látványos újdonságot mutat. Nincsenek hangzatos reformlépések, marad a báziselvű tervezés, egy-egy tételsoron csak néhány tízmilliárd forint mozog az elmúlt évekhez képest. Mégis világosak az új hatalom preferenciái, amelyek együtt már jókora változásokat jelentenek. 41 százalékkal, 247 milliárd forinttal esnek az állam társaságiadó-bevételei, és csaknem hasonlóan radikálisan, 523 milliárddal, 28 százalékkal csökken a személyi jövedelemadó-teher. A nyolcvan százalékban külföldi cégek által fizetett különadók rendszerével és az elmúlt évtized magánnyugdíj-pénztári megtakarításainak részbeni felélésével a Fidesz alaposan visszavágja a kicsi és a közepes hazai cégek nyereségadóját. ÉrezhetÅ‘en javít a havi háromszázezer forintnál magasabb jövedelműek és az adózó gyerekesek helyzetén. A legtetemesebb a havi hatszázezer forint fölöttiek - jelenleg az összes adófizetÅ‘ 3,4 százaléka - látványos pozíciójavulása lesz. Ugyanakkor a nyugdíjjárulék fél százalékpontos emelése után a gyermektelen 280 000 forint alattiak terhelése növekszik majd. Viszont a kormány tervei szerint 2013-ban nálunk fizetik a vállalkozások és a magasabb jövedelműek az egész térségben a legkevesebb közvetlen jövedelemadót.

Orbán Viktor régóta a saját osztályát: a feltörekvÅ‘ sokgyerekes családokat és a hazai vállalkozókat tartja az igazi nemzetfenntartó erÅ‘nek. Egész politikájának sarokpontja a felsÅ‘-középrétegek erÅ‘teljes állami támogatása. Rajtuk keresztül képzeli az ország egészének felemelését. A miniszterelnök reméli, hogy a most adott indítólökéssel a megtámogatott csoportok hamarosan olyan lendületet adnak az egész magyar gazdaságnak, amilyet Å‘ adott a hazai politikának. Így a jövÅ‘re három-, a következÅ‘ években már négy-öt százalékos, esetleg még nagyobb növekedés igazolja majd a radikális adóátrendezés okozta roppant kockázatokat.

Árnyékos területek

A konszolidált kiadások között 37 milliárd forinttal, 12 százalékkal több jut jövÅ‘re a rendÅ‘rségnek, 15 milliárddal, 58 százalékkal bÅ‘vül a hitéleti tevékenységek állami támogatása, érezhetÅ‘en gyarapszik számos sporttevékenység költségvetése. Ám másra már nem igen jut érdemi többletpénz. Sokat várhatott a szilárdan jobbra szavazó orvostársadalom a kormányváltástól. Egészségügyi intézmények sora görget egyre több kifizetetlen számlát maga elÅ‘tt. JövÅ‘re valamelyest az infláció fölött emelkedik az egészségügy támogatása, mégis az egész terület, de különösen a szakrendelÅ‘ intézetek részesedése a bruttó hazai termékbÅ‘l minden korábbinál alacsonyabb lesz. Három évvel ezelÅ‘tt a nyugdíjasok 3 százalékos gazdasági növekedés és 3,5 százalékos infláció mellett közel ötszázalékos nyugdíjemelést kaptak volna, most 3,8 százalékos a javasolt emelés. Változatlan marad a családi pótlék, de általában is csökken a különbözÅ‘ segélyek reálértéke. Összegszerűen ugyan gyarapodnak az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer pénzei, ám minden látványosabb reformlépés nélkül is csökken az állam jóléti kiadásainak részesedése a bruttó hazai termékbÅ‘l 1,22 százalék ponttal, mindösszesen 347 milliárd forinttal.

Báziselvű fűnyírás

Mindeközben a közhatalom szerveire költött pénzek aránya a bruttó hazai termékbÅ‘l mindösszesen 0,04 százalék ponttal mérséklÅ‘dik. Amennyivel esnek a közigazgatás költségei, csaknem annyival emelkednek a rendÅ‘rség és az uniós elnökség következtében a külügy kiadásai. De a rendÅ‘rségnek adott összeg még így is alatta marad a 2008-as nominális értéknek. Az egyes költségvetési fejezetek, kulturális és oktatási intézmények részletes költségvetését a kormány még nem adta át az Országgyűlésnek, de bejelentései szerint legalább öt százalékkal mérsékelni kívánja a közigazgatás kiadásait. A közszolgálatban 2011-ben sem növekednek a bérek, holott ezek reálértéke az elmúlt négy év folyamatos megszorításai miatt idén már a Medgyessy Péter emelései elÅ‘tti szintre esett vissza. A tervek szerint jövÅ‘re 25-30000 ezer fÅ‘vel csökken a közszolgálatban állók létszáma. Az évtizede még nyolcszázezres állomány mára 685 ezer fÅ‘re apadt, (ebbÅ‘l 5700 dolgoznak magukban a minisztériumokban, 102 ezren a teljes központi és helyi közigazgatásban, a többiek az iskolák, kórházak és más közintézmények közalkalmazottai.) Továbbra is marad a báziselvű fűnyírás: kevesebb embernek kell elvégezni lényegében ugyanazt vagy több munkát. Továbbra se jön a közigazgatás által betöltött feladatok és ezek költségigényének akkurátus felülvizsgálata, majd az indokolatlanul drágának tűnÅ‘ hatósági eljárások megszüntetése. Az önkormányzatok illeték- és kommunális adóbevételének csökkenését kompenzálva összegszerűen növekszik a helyi hatalom költségvetési támogatása, ám ezzel együtt is jelentÅ‘sen csökken az önkormányzatok részesedése a bruttó hazai termékbÅ‘l. Az újabb banki hiteleket felvenni már kevésbé tudó polgármesterek ezért minden korábbinál inkább rászorulnak intézményeik kapacitásának szűkítésére, némelyik bezárására. Mind gyakrabban esik majd szó az önkormányzati közigazgatás, kórház- és iskolarendszer államosításáról.

Magyar vállalkozói ideológia

A váltig reformszólamok lázában égÅ‘, ám ténylegesen keveset cselekvÅ‘ baloldali kormányokhoz képest Orbán Viktor egészen másként hirdeti meg a maga forradalmát. Szótárából hiányzik a megszorítás kifejezés, ám ettÅ‘l még az új kormány bÅ‘ven él a közvetett megszorítások eszközével. A Fidesz elsÅ‘ költségvetése mégis valóságos irányváltást ígér. A változások alapja a magyar vállalkozói ideológia, amely szerint: a feltörekvÅ‘ rétegek viszik a vállukon az országot, ha az állam radikálisan visszavágná adóikat, megszabadítaná a hazát a külföldiek túlerejétÅ‘l, hamarosan elÅ‘bbre lennénk. Ezen világlátás alapján a nagyszabású adócsökkentéshez nem kell nagyon más, mint az egyébként is „dologtalan” közalkalmazottak megszorongatása, valamint a munka világából kimaradó „ingyenélÅ‘knek” jutó jóléti kiadások visszavétele, továbbá az úgymond „nem termelÅ‘” ágazatokban tevékenykedÅ‘ külföldi cégek megsarcolása. A vállalkozói ideológia csak korlátozottan hajlandó eltartani a különbözÅ‘ közintézményeket. Az adózáshoz nem szokott országban a kisvállalkozói világlátás messze szélesebb körben hat közvetlen érdekeltjeinél, a tervezett intézkedések vesztesei is sokszor osztják alaptételeit. De mivel a jobboldal jelenlegi választói között jókora arányban vannak azok, akik közvetlenül nemigen nyerhetnek a változásokon, ezért a társadalompolitikai hangsúlyváltás hangereje a FidesztÅ‘l megszokottnál csendesebb. Az irányváltás bizonyos pontokon hasonlít az olasz vagy az osztrák új jobboldal az államot egyfelÅ‘l megerÅ‘síteni óhajtó rendpárti politikájához, másfelÅ‘l a közhatalom jóléti juttatásait és az adókat egyformán leépíteni akaró gazdasági neoliberalizmusához.

Kockázatos irányváltás

Az új gazdaságpolitika lényegének egyelÅ‘re hatalmas a választói támogatása: Orbán Viktor az emberek régi vágyait szólaltatja meg. Az elmúlt húsz esztendÅ‘ miniszterelnökei jobbára az elitek igazságáról kívánták meggyÅ‘zni az országot, most viszont Orbán Viktor a nép reményeit mondja a szemébe a régi eliteknek. Már jó ideje nem vezérelte a hazai gazdaságpolitikát ilyen mértékig a hideg közgazdasági számítás helyett a politikai konstrukció sodrása. A kérdés most leginkább az: a jelenlegi világgazdasági feltételek mellett lehetséges-e a korábbinál lényegesen magasabb növekedés nálunk. A Költségvetési Tanács számításai szerint a különadók terhét az érintett cégek hozzávetÅ‘leg fele részben szétterítik majd a gazdaság egészére. Sokak véleményével szemben, az egykulcsos adó Szlovákiában és Romániában önmagában nem növelte jelentÅ‘sen a gazdasági növekedést, nem fehérítette ki nagy arányban a nem adózó gazdaságot, viszont a válság idején igencsak hiányoznak a kiesÅ‘ bevételek az államháztartásból. A most háttérbe szorított, de finanszírozási rendszerükben nem megújított területek, az egészségügy, a közoktatás intézményei idÅ‘vel zajosan követelhetik a náluk égetÅ‘en hiányzó pénzeket. A Fidesz mindenhol államosít és központosít, ebbÅ‘l hosszabb távon aligha lehet olcsó közigazgatás.

A nyugdíj-megtakarítások folyó költségvetési felhasználása nélkül jövÅ‘re valójában hatszázalékos lenne az államháztartási hiány. KellÅ‘ gazdasági növekedés hiányában, a különadók fenntartása nélkül három év múlva nehezen lesz finanszírozható a költségvetés. A hagyományos közgazdaságtan nem ígér túl sok jót az új gazdasági iránynak, de sok függ a világgazdaság jövÅ‘beli növekedésétÅ‘l is. A létezÅ‘ magyar kapitalizmus mindenképpen jelentÅ‘s korrekciókra szorul, ám Orbán Viktor inkább sokban a fennálló antitézisét keresi. Választók tömegei akarják a váltást, a Fidesznek nemigen van más: csak elÅ‘re. Néhány esztendÅ‘ és mindannyian a saját bÅ‘rünkön tapasztalhatjuk majd, sikeres-e új közgazdaságtan.