Tölgyessy: kell-e nekünk új alkotmány?

Fotó: MR/Neubauer Rudolf

Hallgassa meg!

Már a nyáron felálltak az új alaptörvényen dolgozó bizottságok, néhány hét múlva elkészül az elsÅ‘ hivatalos szövegváltozat, és a miniszterelnök tervei szerint már jövÅ‘ márciusra új alkotmánya lehet az országnak. A választásokon még csak a jobb kormányzásra felhatalmazást kérÅ‘, ám aztán a szavazófülkékben megvívott forradalomról beszélÅ‘, majd gazdasági szabadságharcot hirdetÅ‘ Fidesz mondanivalójának dinamikája szükségszerűen vezetett el az új alaptörvény igényéhez. Orbán Viktor minden úton-módon el kívánja különíteni kormányzását az elmúlt két évtized megannyi megpróbáltatást hozó világától. A minden téren deklarált új rendszerhez számára logikusan új alkotmány tartozik, szimbolikusan is kifejezve a szakítást a rendszerváltás zavaros korszakával. De lehetséges-e teljesen új rendszer Magyarországon? Kell-e egyáltalán tartalmilag új alkotmány hazánknak?

A provizórikusnak szánt megoldás vált tartóssá

Tudományos értelemben Magyarországon 1989 után kétségkívül megvalósult a társadalmi rendszerek váltása. Hazánk minden kiáltó baja ellenére a nyugati világ szövetségesi rendszerébe visszatért működÅ‘ piacgazdaság és parlamentáris demokrácia. Történelmünkben elÅ‘ször az állampolgárok tartós tapasztalata lehetett a politikai váltógazdaság gyakorlata: a választók akarata forradalom nélkül is leválthatja, ha úgy óhajtja, elzavarhatja a politika már nem kívánt hatalmasságait.

A hatályos alkotmány bevezetése ideiglenesnek deklarálja az alaptörvényt, ám ennek annak idején igencsak megvoltak az okai. A Kerekasztalban egyesült ellenzék eredetileg semmiképp sem kívánt alkotmányozni. A pártállam számára javasolt tárgyalásokon kizárólag a nyílt kimenetelű választások elÅ‘feltételeirÅ‘l akart megegyezni, a hatalommegosztás intézményeirÅ‘l még csak tárgyalni sem kívánt. Mindezek új alkotmányba való foglalását a szabadon választott Ország¬gyűlés feladatának látta. A hatalommal való tárgyalásokon ’89 augusztusára egyértelművé vált: a megegyezést a pártállam legalább részleges alkotmányozáshoz, döntÅ‘en az államfÅ‘ intézményének felállításához köti. Ám az ellenzék továbbra is ragaszkodott az alaptörvény ideiglenességének elvi rögzítéséhez, és változatlanul csupán a legszükségesebb változtatásokra hajlott. A politikai verseny élezÅ‘dése azonban az új népképviseletben már 1990 Å‘szétÅ‘l csaknem lehetetlenné tette a további kétharmados törvényalkotást. Ezzel elenyészett az új alaptörvény megalkotásának lehetÅ‘sége, viszont tovább folytatódott a részleges módosítások gyakorlata. Mint történelmünkben már annyiszor: a provizórikusnak szánt megoldás vált tar¬tóssá.

A régi és az új rend közötti békés átnövés nem kedvezett az új kezdetet jelentÅ‘ átfogó alkotmányozásnak. Alkotmányunk pontosan olyan, mint a magyar demokratikus átmenet: nem egy világos politikai fordulat révén elÅ‘állt tiszta lapra íródott. Alaptörvényünk szövege a zajló folyón egymásra torlódó jégtáblákhoz hasonlatos. A részletenként javítgatott alaptörvény szükségképpen olykor hézagos és ellentmondásos, technikai értelemben bizony tákolmány. Az 1989-90-es megoldások mégis világos értékrend alapján születtek. Az 1990 tavasza utáni alkotmánymódosítások inkább csak rontottak a törvényszöveg minÅ‘ségén, az ország közállapotaihoz képest elÅ‘reszaladó alaptörvényt számos ponton visszahúzta a Kádár-korszak tovább élÅ‘ gyakorlata.

Az alapszerkezet kiállta az idÅ‘ próbáját

Alkotmányunk alapszerkezete egyértelműen kiállta az idÅ‘k próbáját. Rendelkezései és intézményei végig alkotmányos keretek között tartották a mindinkább háborús észjárás által irányított hazai politikát. Alaptörvényünk egyszerre biztosította a kormányzati stabilitást és a választók támogatását elveszítÅ‘ parlamenti többség leválthatóságát. Alkotmányunk jobbára harmóniába hozza a kormányzati cselekvÅ‘képesség és az ellenÅ‘rzött hatalomgyakorlás egymásnak ellentmondó szempontjait. Hangsúlyosan a nyugatos értékvilágnak megfelelÅ‘en rögzíti az alapvetÅ‘ jogok rendszerét. ErÅ‘teljesen védi az állampolgárok emberi jogait, a vélemény és a sajtó szabadságát. A rettenetes húszadik század megannyi brutális tulajdonfosztása után messzemenÅ‘en garantálja a tulajdon biztonságát és a piaci verseny szabadságát.

A részvétel élménye nélkül nehéz szeretni

A jogaikban magukat sértve érzÅ‘ emberek szívesen hivatkoznak az alkotmányra, azonban a helyreállított parlamentarizmus alaptörvénye húsz év alatt sem emelkedett általánosan elfogadott patriotizmus alapjává. Az emberek nálunk alig vettek cselekvÅ‘en részt a demokratikus fordulatban, jó részüknek nincs karakteres rendszerváltás-élménye. A kevesek megegyezéseként megalkotott alkotmányt bajosan lehet szeretni. De a második világháborús vereség utáni német vagy japán demokrácia mögül kezdetben még jobban hiányzott a honpolgári elfogadás. Csakhogy itt az eredmények, a középrétegek folyamatos szélesedését és gyarapodását hozó hallatlan gazdasági siker és a működÅ‘ parlamentarizmus gyakorlata idÅ‘vel messzemenÅ‘en igazolta az eredetileg kívülrÅ‘l elrendelt fordulatot. Nálunk azonban sem az eredmény, sem a részvétel nem igazol. A régi parlamentáris hagyomány csaknem nyom nélkül kikopott a köztudatból, viszont annál erÅ‘sebben hatnak a kádári évtizedek szokásai. Hiányzik az elégséges törés a régi és az új társadalmi berendezkedés között. A rendszerváltás hazánk történetének alighanem a legnagyobb békebeli gazdasági visszaesésével járt együtt. Az új kapitalizmus két évtized elteltével sem a középrétegeket, hanem a kihívó gazdagságot és a túlságos szegénységet növelte. A térség többi népéhez képest a Kádár-korszakban még magabízó magyar társadalom a kilencvenes évekre a földkerekség egyik legelégedetlenebb nemzete lett. A mindent átható elégedetlenség érzése szükségképpen az alkotmányra is vonatkozik. Pedig, ahogy a magyar labdarúgás bajai sem a futball nemzetközi szabályaiból származnak, úgy a hazai politika rettenetét is kevéssé magyarázzák az alaptörvény hiányosságai.

Plebejusdemokráciához igazított alkotmány?

A szélesebb választóközönség számára 1989 legfÅ‘bb ígérete a csaknem mindenkit elérÅ‘ gyors nyugatos felzárkózás volt, ám az elmúlt húsz, de különösen az utolsó hat esztendÅ‘ inkább kudarcot eredményezett. A sikertelenség érzete kikezdte az egyéni szabadságjogokra, a hatalommegosztásra, a jog uralmára és a piaci versenyre épített nyugatos modellbe vetett, kezdettÅ‘l sem igazán erÅ‘s állampolgári hitet. Orbán Viktor most kormányzásával a nyugatos megoldások antitézisét: a tényleges igazságosságot ígérÅ‘ erÅ‘s vezetÅ‘ akaratát kínálja. A Kádár-rendszer kisemberközpontú államszocializmusa után újra a közérdek közvetlen uralmát ígérÅ‘ keleties plebejusdemokráciát ajánl. Nemcsak beszél, hanem minden elszánásával az emberek vágyainak megfelelÅ‘en kívánja újraformálni a magyar gazdaságot és államot. Ideálja a közhatalom egyetlen, ellenpontok nélküli központból való irányítása. Kevéssé hisz a közvetett hatalomgyakorlás eszközeiben, a modern plurális társadalomban is szinte minden valóságos hatalmi erÅ‘forrást közvetlenül a maga kezében akar összefogni. A jogrendszert nem autonóm önmozgással bíró értékrendként tiszteli, hanem a hatalom akaratának eszközeként használja. Máris hét sietÅ‘s alkotmánymódosítás változtatott az alaptörvény szövegén közvetlen napi politikai célok érdekében.

Visszakozni nem lehet, a döntés a miniszterelnöké

Jó néhány egyéni ötlet került eddig a nyilvánosság elé, mégis alig tudni valamit arról, mi lehet a végleges a tartalma az új alaptörvénynek. Sólyom László a héten javasolta: szimbolikus céljai érdekében a kétharmados többség elégedjék meg az alkotmány preambulumának karakteres újrafogalmazásával, egyébként csak súlyos indokok esetén változtasson a bevált alaptörvényen. ErÅ‘sen kérdéses azonban, az új rendszerváltást hirdetÅ‘ kétharmados többség megelégedhet-e ennyivel. Az alkotmányozás alapkérdések tömegének újbóli megvizsgálását és eldöntését jelenti. Kapjanak-e választójogot a határon túli magyarok? Ki legyen a végrehajtó hatalom feje? Maradjon-e az Alkotmánybíróság ereje? Jól működik-e a bírói önkormányzat rendszere? Mi legyen az ügyészséggel? Fennmaradjon-e a szabadságjogok kiterjedt rendszere? Mi történjen a szociális jogokkal? Az új Alkotmányt aligha lenne okos utóbb hetente módosítgatni, ezért legalább másfélszáz alapkérdés és úgy hatszáz ezektÅ‘l függÅ‘ részletkérdés vár tartós döntésre. Az eddig meglehetÅ‘sen rögtönzésszerűen haladó Fidesz azonban nemigen látszik felkészültnek ilyen sok, évtizedekre szóló elhatározás néhány hónapon belüli meghozatalára.

Szervezetek és magánszemélyek sokasága tett javaslatot különbözÅ‘ módosításokra, az egész alkotmányozási folyamat mégis olyan, mint a kívánsághangversenyek általában: a kérések elhangzanak, a döntés viszont a szerkesztÅ‘é. A legfontosabb ügyekben a végsÅ‘ elhatározás kétségkívül a miniszterelnöké lesz. A kétharmados többség máris bejelentette, ha szükséges szavazataival egyedül is vállalja az új alkotmányért a felelÅ‘sségét. Ám mi marad így a baloldali ellenzéknek? A baloldal véleményformálói közül többen máris a jogállam felszámolásának látják a Fidesz-hatalom eddigi tevékenységét. A baloldali értelmiség az önkormányzati választási törvény módosítása óta vitatkozik a Fidesz-hatalom bojkottjáról, az Eötvös Károly Intézet egyenesen az alkotmányozástól való távolmaradásra szólította fel az egész közjogász szakmát.

A „hideg polgárháború” okos lezárása a jelenlegi alapszerkezet megtartása lehet

Visszakozni már senki sem tud: a kétharmados többség nem mondhat le a köztársaság újraalapításának, a hatalmi alapszerkezet akár lényeges megváltozatásának gesztusairól. A vereséget szenvedett baloldal viszont ezt aligha helyeselheti, hanem csak harca folytatásaként szólalhat meg a most következÅ‘ vitákban. Így azonban az alkotmányozás bajosan teremthet a politikai közösség egésze által elfogadott alaptörvényt. Az új alkotmány inkább ismétlÅ‘dÅ‘ rendszerváltó igényeket kelthet. Ami nem veszélytelen játék. A francia forradalom olyannyira kilendítette a szerves fejlÅ‘désbÅ‘l országát, hogy az alkotmányjogászok máig vitatkoznak azon, hogy 14 vagy inkább 18 írott alkotmánya született-e azóta, ám annyi bizonyos: tartós konszolidációt majd kétszáz év után egyedül a mostani Ötödik Köztársaság adott. Az új alaptörvény megalkotása, és akár népszavazásos elfogadása önmagában nem teszi tartósan igazolttá Magyarország hatalmi intézményeit. A demokrácia megteremtésében való állampolgári részvétel hazánkban olyannyira hiányzó élményét húsz esztendÅ‘ elmúltával már nem lehet pótolni. A társadalom tényleges eredményessége nélkül nem lehet stabilizálni a hazai tömegdemokráciát. Most végre nálunk is konszolidációra és nyugodt munkára volna szükség. A hideg polgárháborús politika lezárásának kerete mégis a mindenkori ellenzéknek a hatalomváltás esélyét ígérÅ‘, az évszázados szabadságszeretÅ‘ magyar hagyományt feléleszteni törekvÅ‘ jelenlegi alkotmányos alapszerkezet lehet.