Tölgyessy: megtört a Jobbik és az LMP lendülete

Fotó: MR/Neubauer Rudolf

Hallgassa meg!

Míg az Å‘szi önkormányzati választásokon a szocialisták már érezhetÅ‘en javítottak tavaszi eredményeiken, addig a két újonnan parlamentbe jutott erÅ‘, a Jobbik és az LMP rontott tavaszi teljesítményén. A hatalmas siker után mindkét új pártnak láthatóan igazodnia szükséges a megváltozott helyzetéhez.

Jobbik: a közélet margójáról az aranyozott termekbe

A héten a Jobbik újra kihívta a híveit az utcára, és a baloldali ellenzéket követve elhagyta a parlamenti alkotmányozó bizottságot is. A párt döntÅ‘en továbbra is a befolyását vesztÅ‘ baloldal világlátásával szemben meghatározza meg magát, ám kijelentései szerint eztán megkísérel a jobboldali kormány ellenzéke is lenni, és megpróbálja újra birtokba venni a köztereket. Az országházba egyetlen rohammal bejutó radikális jobboldal hónapokig boldogan belefeledkezett a parlamenti munkába. A közélet margójáról az aranyozott termekbe belépÅ‘ Jobbik képviselÅ‘i egyszerre fontosnak érezhették magukat: a legtöbb törvényjavaslatot, módosító indítványt, felszólalást Å‘k zúdították az Országgyűlésre. Csakhogy a kormánytöbbség napirendre se igazán vette javaslataikat, a lángoló szónoklatok gyakran néhány unatkozó kormánypárti honatya elÅ‘tt hangzottak el. De a Jobbik kezdetben így is 65 százalékban megszavazta a kormánytöbbség elÅ‘terjesztéseit. KépviselÅ‘i elmondták: a többségi kezdeményezés az Å‘ programjukból ment át a Fidesz tervei közé, Å‘k keményebben lépnének, mégis az irányt jónak tartják. A választások óta a Fidesz már nem bombázza célzottan jobboldali radikális riválisát. Ám a valóságos gazdasági szabadságharcot indító Orbán Viktor mellett egyszerűen nem jut tér az eddig radikális rendszertagadásával hódító Jobbiknak. Az elvileg révbe érÅ‘ párt így hamar elveszítette korábbi lendületét.

FÅ‘leg a közepes státusú fiatalok pártja

A Jobbik felemelkedése része a magyar politikai szerkezet teljes átalakulásának. A ’89-es fordulat reményeinek összeomlása, a régi modernizáló baloldal bukása egyszerre hozta a Fidesz kétharmadát, a Jobbik és az LMP áttörését. A Jobbik sokszorosan használja a két világháború közötti radikális jobboldal világmagyarázó szavait és közösségteremtÅ‘ formáit. De létezése korántsem pusztán a régi radikalizmus folytatása, hanem a rendszerváltás utáni Magyarország bajainak egyenes következménye. A Jobbik ma messze az ország legfiatalabb pártja: a Medián közvélemény-kutató adatai szerint táborában négy és félszer magasabb a 29 évesnél fiatalabbak, mint a hatvanévesnél idÅ‘sebbek aránya. Minden kereszténységre való hivatkozása ellenére hívei közt a rendszeresen templomba járók hányada lényegesebb alacsonyabb, mint a sokkal idÅ‘sebb MSZP-szavazók körében. Nem az elesett csoportok, hanem inkább az iskolázottabb, közepes státusú fiatalok pártja, amelyben a válságövezetek középrétegei mellett ott vannak a legjobb magyar egyetemek lázadói is. A rendszerváltás utáni Magyarország olyan bántóan nem tudott hitet, azonosulási pontokat adni az elmúlt húsz évben felnövekvÅ‘ korosztályoknak, hogy azok közel negyede a nekik érzelmi közösséget kínáló Jobbikhoz menekült. Ez az egyik legkeményebb kritikája a létezÅ‘ hazai demokrácia és kapitalizmus világának. A Jobbik egyetlen vészkiáltással lépett át a baloldal évtizedes tabuin. A sikertelensége miatt bántóan frusztrált országban harsányan mondott ki a cigánykérdésrÅ‘l, a külföldi tÅ‘ke hazai szerepérÅ‘l olyan állításokat, amelyet sokan gondolnak valónak, amellyel igencsak veszélyes, de roppant hatásos magyarázatot adott megannyi ember bajára.

Egy segéderÅ‘re nincs miért szavazni

A Jobbik megváltást ígért választóinak, ám megváltásba a kétharmados Fidesz-többség kezdett bele. A jobboldali sajtó, az egyházak segítségével Orbán Viktor már a választások elÅ‘tt módszeresen szétvágta a Fidesz és a radikális jobboldal közötti közvetlen átjárás lehetÅ‘ségeit. Hatalomra kerülve a miniszterelnök minden megszólalásában felmutatta a világkapitalizmus elleni lázadás gesztusait, és nem csak beszél, hanem cselekszik is: új keleties rendszert ígér az országnak. A Jobbik tavasszal a vezetÅ‘ ellenzéki erÅ‘ szerepéért versenyben álló, az ország csaknem valamennyi településén jelenlevÅ‘, közepes méretű párttá emelkedett. Ám minden hiába, ha a MIÉP módjára csak csekély súlyú asszisztense lehet az újabb rendszerváltásba kezdÅ‘ Fidesznek.

Egy segéderÅ‘re nincs miért szavazni. A Jobbik stratégiai dilemmájára egyszerűen nincsen jó megoldás. Egyedül a baloldal gyalázásából mind kevésbé lehet megélni. Ellenben, ha a Jobbik a Fidesszel kezd keménykedni, akkor hamarjában eltávolodhat közvéleményünk rendpárti reflexeitÅ‘l. A magyarok szeretik az odamondogatást, de biztonságos változást óhajtanak, és a külfölddel sem akarnak durván szakítani. Mindezt most hihetÅ‘en Orbán Viktor ígéri nekik. A miniszterelnök túlzásba vitt, akár utcai támadása aligha hozhat új támogatókat a Jobbiknak. Ám megmozgatja a cselekvésre váró aktivistákat, csökkentheti a szükségképpen hivatásos politikussá váló vezetÅ‘k és a radikális bázis közötti feszültséget. Ami máris megvan a magyar gárda és a parlamenti frakció közötti ellentétben. Bármennyire is igyekszik, Vona Gábor vezetése nem ad megbonthatatlan egységet a pártnak. A Jobbik bajaira egyedül a Fidesz látványos kudarca hozhatna megoldást. A csalódott szavazókért való versenyfutás újra lendületet adhatna a pártnak, ám ezt még meg kell élnie a Jobbiknak.

Helyét keresi a LMP

Az LMP gondjai részben hasonló okokból származnak: a rendszerváltás utáni húsz év politikáját tagadó párt nehezen találja a helyét a Fidesz és a szocialisták között. Az alternatív zöldmozgalmak bázisán megszervezÅ‘dÅ‘ LMP a régi pártszerkezet összeomlása nélkül aligha jutott volna be a parlamentbe. Szavazóinak túlnyomó többsége jó eséllyel nem a markáns környezetvédÅ‘ életérzés, hanem az egyéb vállalható párt hiányában voksolt a Lehet más a Politikára. A szervezet hét és fél százalékával jobb eredményt ért el, mint az SZDSZ 1998 óta bármikor. Frissen szervezÅ‘dött kis pártként azonban olyan elvárásoknak kellene eleget tennie, amelyeknek a kétharmados többséggel szemben régi nagyobb párt is bajosan tudna.

Megfontolt értelmiségi módjára, szélesebb közönség nélkül

A rendelkezésre álló csekély számú adat szerint az LMP valamennyi pártól szerzett választókat. Legtöbbjük korábban a szocialistákra és nem az SZDSZ-re voksolt, vagy új szavazó. A baloldali véleményformálók többsége a szabad demokraták MSZP melletti régi szerepének betöltését várná el az új párttól. Miközben pontosan a régi baloldal tökéletes bukása a legfÅ‘bb oka az LMP sikerének. A Lehet más a Politika minden véleményvezéri terelgetése ellenére a saját útját próbálja járni, csakhogy máig nincsen döntés a párt irányáról. A szervezet induló bázisa ösztönei alapján megmaradna vérbeli posztmodern alternatív pártnak. Mások ambíciója viszont nem kevesebb, mint a baloldali vezetÅ‘ pozíció kivívása. Az önkormányzati választások azonban jókora kudarcot hoztak a pártnak. A szocialisták Budapesten is nagyban növelték elÅ‘nyüket az LMP elÅ‘tt, vidéken meg az új szervezet olykor jelentÅ‘s városokban is kimaradt a helyhatóságokból. Az önkéntesek munkájára és pénzadományaira hagyatkozó párt viszonyaink között sokfelé még csak elindulni sem tudott a választásokon.

Nem látszik a Fidesz legkeményebb ellenzékének

A létezÅ‘ hazai demokrácia gyakorlatának tagadásával fellépÅ‘ LMP kezdetben nem igazán mondott erélyesen ellent a Fidesz nyomulásának, és máig kevéssé alkalmazza a látványos demonstrációk szokásos zöldpárti eszközeit. Megfontolt értelmiségi módjára korrekt akar maradni a politikai vitákban, ám így álláspontja a szélesebb közönség számára sokszor követhetetlen. Az LMP kezdettÅ‘l vitatja a világkapitalizmus világát, ennek megfelelÅ‘en helyesnek véli a különadók rendszerét. Az Alkotmánybíróság hatáskörének csorbítását javasló Fidesz indítványnál valamelyest több jogosítványt hagyott volna meg a testületnél. Társadalompolitikája az MSZP régi reformközgazdász hagyományával keményen szakítva régi baloldali célokat tűz maga elé. Alternatív költségvetési javaslata húsz esztendÅ‘ ámítása után elsÅ‘ként mondja ki nyíltan: a beavatkozó jóléti állam megvédése adóemelést kíván. Számos új oköadón kívül Magyarország kilépését indítványozza a térségbeli adócsökkentési versenybÅ‘l: a társasági adót ismét felemelné 19 százalékra, adót vetne ki a nagy értékű ingatlanokra, és a négykulcsos, erÅ‘sen progresszív személyijövedelemadó-indítványában a havi hétszázezer forintnál magasabb jövedelmekre ötvenszázalékos elvonást javasol. Cserében hosszabb távon kisebb állampolgári egyenlÅ‘tlenséget, az ország felzárkózását jobban segítÅ‘ állami oktatást és egészségügyet, messze határozottabb környezetvédelmet ígér. Az LMP minden újszerűsége és jogvédÅ‘ értelmiségi szembenállása ellenére azonban nem látszik a kétharmados hatalom legkeményebb ellenzékének. Így minden bajával együtt az MSZP tűnik a Fidesszel leginkább szembeszegülÅ‘ pártnak, ami az önkormányzati voksoláson már sokban segítette a szocialistákat.

Nincs kereslet az ellenzéki véleményre

A nemrégen még csaknem eszköztelen Jobbik és LMP fontos választói vágyakat kielégítve szinte a semmibÅ‘l emelkedett parlamenti párttá. Most viszont a parlamenti képviselet, a számottevÅ‘ nyilvános szereplés és a jelentÅ‘s költségvetési támogatás ellenére mindkét párt egyformán gondban van. A kétharmados többségnek nincs erÅ‘teljes ellenzéke. Egyik ellenzéki párt sem látszik a jövÅ‘ kormányképes váltópártjának. Mindhárom inkább csak legitimálja a Fidesz új államát. Orbán Viktornak politikája igazolásához igencsak szüksége van az összes bajért felelÅ‘ssé tehetÅ‘, és a minden jobbítási akarattal dacoló MSZP képére. A másik két párt meg a fél-ellenzéki helyzetével küszködik. A magyarok nagyobbik fele most Orbán Viktor koncepciójához köti reményeit. A közvélemény nem igazán érzi a miniszterelnök lépéseinek roppant kockázatát. Nincs erÅ‘teljes kereslet az ellenzéki véleményre. Ám, ha ez az igény bármiért megjelenne, gyorsan megváltozhat a hazai politika állapota.