Tölgyessy: minden idők legunalmasabb kampánya

Fotó: MR/Neubauer Rudolf

Hallgassa meg!

Minden idÅ‘k talán legunalmasabb választási kampányának hajrája elÅ‘tt állunk, a Fidesz roppant elÅ‘nye alig hagy valóságos tétet a voksolásnak. A pártok rutinszerűen sulykolják régi paneljeiket, kirakják plakátjaikat és bemutatják jobbára ismert jelöltjeiket, de az egészbÅ‘l hiányzik a lényeg: a valóságos verseny izgalma.

A Fidesznek csak az áprilisi diadal megismétlése lehet igazi siker

Senki sem hisz a fordulat lehetÅ‘ségében. Még a tavaszihoz képest is alig mondanak valami érdemlegeset a pártok. A kormány a nyár eleje óta nem állt elÅ‘ újabb, pontokba szedett akciótervvel. A szocialisták riogatnak és ígérgetnek, de leginkább meglévÅ‘ szavazóikat akarják elvinni voksolni. A többiek is iparkodnak, ám nincs ellenzéki párt, amelynek jelöltjeibÅ‘l sugározna az akarás ereje. Mégis, éppen a tét hiánya teheti valamelyest bizonytalanná a végeredményt: a várható alacsony részvétel nehezíti az elÅ‘rejelzést. A Fideszt a közvélemény-kutatók általában túlmérik. A kormánytöbbség népszerűsége az utóbbi hetekben egy kicsit mérséklÅ‘dött, ám így is némileg magasabb, mint tavasszal volt. A feléje irányuló roppant várakozások következtében azonban a Fidesz csak akkor tekintheti vitathatatlan sikernek teljesítményét, ha lényegében megismétli országgyűlési diadalát. A választások éjszakáján minden nem fideszes városi polgármester megválasztásáról szóló híradás a vezetÅ‘ párt kudarcának tűnhet. Pedig a hosszabb ideje hivatalban lévÅ‘ polgármesterek általában jókora elÅ‘nnyel indulnak neki a voksolásnak. Csak hát most akkora a Fidesz fölénye, hogy erÅ‘s hírértéke egyedül vereségének lehet.

A kérdés leginkább csak a második helyek sorsa

A Fidesz legyÅ‘zésére leginkább a szocialisták sikeresnek látott polgármestereinek akad valamennyi esélye. Ám nem sok ilyen van, és egy részük nem is indul a mostani voksoláson. 2006-ban az öt regionális központ közül még három szocialista polgármestert választott, most közülük a szegedinek van a legjobb kilátása az újrázásra. A további három, közel százezres városból 2006-ban még kettÅ‘ben: Székesfehérvárott és Nyíregyházán baloldali városvezetÅ‘ gyÅ‘zedelmeskedett, de most egyikük sem indul. Érdemleges hatalom koncentrálódik még a többi megyei jogú településen és vagy három tucat közepes városban, ezeket a Fidesz emberei bizonyára szeretnék egytÅ‘l-egyig megnyerni. Alighanem minden szocialista polgármester megválasztását szabályos diadalként üdvözli majd a baloldal, ám, hogy egy ilyen eredmény mennyit is ér valójában, az nagyban függ majd az adott település közgyűlésének összetételétÅ‘l. Egyéni kerületekben még a sokszorosan újraválasztott baloldali helyi képviselÅ‘knek is nehéz lesz gyÅ‘zni, a választási rendszer nyári módosítása után viszont alig maradt listás hely a városokban.

Budapesten a listás arányos rendszer következtében nem teljesen bizonyos, de valószínű a Fidesz fÅ‘városi közgyűlési abszolút többsége. Sokat beszélnek még majd a ténylegesen kevésbé fontos megyei közgyűlési listák eredményeirÅ‘l, ám ezeken csak a második hely sorsa lehet kérdéses. A tavaszi kétfordulós választási rendszernél a mostani egyfordulós kevésbé rontja a Jobbik esélyeit, mégis nehezen kerülhet radikális jelölt valamelyik nagyobb település élére. A Jobbik inkább a megyei listákon elÅ‘zheti meg a szocialistákat. Az önkormányzati választások egyik nyitott kérdése épp a második helyezés sorsa, amit talán nem is lesz olyan egyszerű eldönteni. Az LMP eredményét eleve behatárolja jelöltállítási kudarca: rá az ország nagyobbik felén szavazni sem lehet. Budapesten a párt jobbára újra bizonyíthat, viszont a 23 megyei jogú város közül hatban, köztük például GyÅ‘rött, már nincsen kompenzációs listája, és csupán néhány közepes városban, valamint mindösszesen négy megyei közgyűlési szavazáson lesz pártlistája.

Elhalványultak a régi törésvonalak

A Fidesz erejét nem egyszerűen támogatottságának nagysága mutatja: jelenleg kizárólag a Fidesz fedi le teljesen az ország valamennyi társadalmi rétegét. A párt szavazóinak összetétele eddig még soha nem látott mértékig azonos a magyar társadalom szerkezetével. A Fidesz mostanság nem csupán hatalmi súlyát, hanem választóinak összetételét tekintve is centrális helyzetű, domináns párt. EgyelÅ‘re tökéletesen megfordulni látszik a hazai politikai tagoltság, korábban átléphetetlennek látszó törésvonalak halványultak el. A Medián közvélemény-kutató adatai szerint 2006-ban még a hajdani állampárt tagjainak 77 százaléka a szocialistákra voksolt, és csak 13 százaléka szavazott a Fideszre, most viszont egyformán 46 százalékos mindkettÅ‘jük támogatottsága a volt MSZMP tagok között. A Fidesz nagy arányban elragadta a baloldaltól az alacsonyabb státusú idÅ‘sebb szavazókat is, a legfeljebb 8 általánossal rendelkezÅ‘k 75 százaléka a kormánytöbbségre voksol. Nem tudni, meddig képes a jobboldal választói közt megÅ‘rizni a vele sokáig ellenséges embereket, ám egyelÅ‘re vitathatatlanul milliók kötik reményeiket Orbán Viktor sikeréhez.

Nagy ívű eszmék, forintos gondok

A miniszterelnök eddig pontosan érzi, mit kíván hallani tÅ‘le összetett közönsége. A szélesebb választóközönség számára 1989 legfÅ‘bb ígérete, a csaknem mindenkit elérÅ‘ gyors nyugatos felzárkózás reménye kudarcba fordult. Ez érthetÅ‘en kikezdte a hatalommegosztásra és a piaci versenyre épített nyugatos rendszerbe vetett, kezdettÅ‘l sem igazán erÅ‘s állampolgári hitet. Orbán Viktor a jog uralma helyett a tényleges igazságosságot ígérÅ‘ erÅ‘s vezetÅ‘ rendjét kínálja. A pártok meddÅ‘ versenye helyett tényleges plebejusdemokráciát javasol. Közben persze tudja, Magyarországot nem lehet kiszakítani a világkapitalizmus rendszerébÅ‘l: a pénzpiacok elutasítását tapasztalva, ha elkerülhetetlen, visszakozik. A Fidesz máris elszakadt a radikális adócsökkentés ígéretétÅ‘l. Mégis állandóan felmutatja a külvilág elleni lázadás gesztusait is. A miniszterelnök eddig fÅ‘leg a hatalmi posztok módszeres meghódításán és a hatalomgyakorlását tartósan megalapozni remélÅ‘ eszmei konstrukció felépítésén munkálkodott. Ennek egyik sarokpontja a maga értékei szerint serényen dolgozó, ám a külföld által mégis bántóan kizsákmányolt magyarok évszázados hitére alapozó gazdasági szabadságharc folytatása. Csakhogy a gazdasági szuverenitás visszahódításának reménye és a valóságos mozgástér szűkössége között akkora a feszültség, hogy arra bajos konzekvens politikát építeni. Így tartós maradhat a nagyszabású eszmei alapvetéseket hangoztató, viszont a gazdaságban és a napi politikában esetrÅ‘l esetre improvizáló orbáni politika kettÅ‘ssége.

Az MSZP újra maradványpárt lett

Húsz esztendÅ‘ küszködése után az MSZP újra maradványpárt: a hatvan év fölöttiek körében támogatottsága háromszor nagyobb, mint a negyven év alattiaknál. A szocialisták a Fidesz-uralom rémeivel riogatnak, és a kormányzati felelÅ‘sségtÅ‘l megszabadulva újra harsány jóléti ígéreteket tesznek, ám mintha fekete lyukból beszélnének, csak legszűkebb régi közönségük fogékony mondandójukra. Ám az MSZP sokkal rosszabb állapotban is lehetne: akár egymással is acsarkodó pártocskákra hasadhatott volna, de évtizedes tapasztalataik alapján a szocialisták szilárdan együtt maradtak. Minden bajuk ellenére élni akarnak maradék esélyükkel. De az igazán nehéz idÅ‘k csak az önkormányzati választások után érkeznek el a pártra. Most a tavaszinál is több állást, tisztséget veszít majd a baloldal, és monoton egyhangúsággal következnek a Fidesz-hatalom hétköznapjai.

A Jobbik nyomulásából alig maradt valami

A Jobbik áttörése jelentÅ‘s részben hozzájárult a régi pártszerkezet összeomlásához. A Jobbik azonban nemigen találja a helyét az új felállásban. A választások óta a Fidesz közvetlenül már alig támadja jobboldali riválisát, csakhogy közben szimbolikus nemzetpolitizálásával, keménykedÅ‘ büntetÅ‘politikájával elszívta elÅ‘le a levegÅ‘t. A Jobbik az új kormánnyal szemben kevéssé tudja felmutatni rendszertagadó lényegét. A közvetlen akciózás helyett belefeledkezni látszik a parlamenti színpad vitáiba, a korábban folyamatos utcai nyomulásából alig maradt valami. A Jobbik a megváltás azonnali reményét adta a fennálló rendszerbe belenÅ‘ni nem akaró fiatal híveinek, és most be kell majd érnie néhány önkormányzati képviselÅ‘vel. Energiáit még egy darabig kitöltheti a megszerzett posztok birtokbavétele, ám állandó nyomuláshoz szokott tábora ezt aligha nézné évekre jó szívvel. A „kommunisták” helyett egyre inkább az új kormányt kell bombáznia, de így is gondjai lehetnek belsÅ‘ kohéziója fenntartásában.

Az LMP még nagyon zöld

Az LMP indulása maga a csoda volt: alapítói Å‘szinte közösségi tenni akarástól vezetve vágtak neki a politizálásnak. Az új szervezetnek karaktert néhány, a politikába már korábban belépett személy kitartása, és a bázisdemokratikus, baloldali rendszerkritikus zöldmozgalmak adtak. Ám a siker elsÅ‘ helyen nem az elszánt zöldpolitikának szólt. A szavazók többsége a régi pártok elÅ‘l menekülve jutott el a Lehet más a Politikához. A közvélemény most is minden ügyre kiterjedÅ‘, okos ellenzéki politikát, valójában nagypárti magatartást vár el az új szervezettÅ‘l. A baloldali véleményformálók sokszor az SZDSZ utódjának képzelik az LMP-t, és támadják is kíméletlenül, ha okulva a szabad demokraták bukásából, nagyon is másnak képzeli el irányát. Az LMP minden értelemben még nagyon zöld párt. Most kiderült, mennyire hiányos országos szervezete. Tizenhat képviselÅ‘jével bajosan tehet eleget a túlságos várakozásoknak. De nemigen van más számára, mint elÅ‘re. A baloldalon keletkezett űr jutatta be a parlamentbe, így aligha menekülhet el az elÅ‘l, hogy alternatív zöldmozgalmi gyökereit megtartva, megkísérelje a régi baloldali politika romjaitól elkülönülve a Fidesszel szemben felépíteni az új baloldali ellenzéket. De ettÅ‘l még igencsak messze van. Ma még nem tudható, a szocialistáknak vagy inkább a Lehet más a Politikának lehet-e szebb jövÅ‘je.

Néhány hét, és eljön a kormányzás ideje

A Fidesz kétharmados gyÅ‘zelme után aligha lehet másmilyen az ellenzék állapota. A nyugatos polgárosodás igénye önálló párttal még csak képviselve sincs a magyar politikában. Orbán Viktor a remény hallatlan erejével eddig szinte minden számára elérhetÅ‘ hatalmi posztot és lelket meghódított, ám néhány hét múlva már nemigen tehet mást, mint belekezd a kormányzásba. A rohamozásban felülmúlhatatlan kormányfÅ‘nek egyszerre arányérzékérÅ‘l, kompromisszumkészségérÅ‘l és diplomáciai képességeirÅ‘l szükséges tanúbizonyságot tennie. A sikerhez az országot tartósan elÅ‘revivÅ‘ egyensúlyt kell teremtenie szavazóinak módfelett szertehúzó érdekei között. Úgy szükséges végrehajtania a hazai viszonyok okos korrekcióját, hogy azt a külföld, a pénzpiacok is támogatni tudják.