Fotó: MR/Neubauer Rudolf
Hallgassa megA hamarjában elÅ‘kapott alkotmánymódosítás nem pusztán az Alkotmánybíróság egyetlen döntése ellen szól. Orbán Viktor miniszterelnök ténylegesen gazdaságpolitikájának lényegét félti az Alkotmánybíróságtól.
Tavaly tavasszal még volt, ám idén már nincs szükséghelyzet a magyar gazdaságban. A növekedés még 2010 tavaszán nekiindult, az új kormány ambiciózus, három százalékos gyarapodást alapul véve tervezte meg jövÅ‘ évi költségvetését.
A valódi kérdés Orbán Viktor régi gazdasági tankönyveket sutba vágni remélÅ‘, új utakat keresÅ‘ gazdaságpolitikájának sorsa. A Fidesz személyi jövedelemadó és társasági adó mérséklési elképzeléseit rendkívüli lépésekkel, a különadók rendszerével és a magán-nyugdíjpénztáraknak járó járulékok 14 hónapra szóló kölcsönvételével alapozza meg. Ezek alkotmánybírósági megsemmisítésétÅ‘l tart a parlamenti többség, és ezért akarja felszámolni a gazdasági törvényhozás alkotmányosságának külsÅ‘ kontrollját.
Sok százados konfliktus a bírói hatalommal
A felkent uralkodó vagy újabban a szuverén népképviselet ütközése a bírói hatalommal sok százados konfliktusa a Nyugat államainak. Ki a végsÅ‘ törvényhozó? Mi védheti meg az országot a többség zsarnokságától? Milyen korlátokat állíthat a bírói hatalom a többségre hivatkozó törvényhozás szándékai elé? Ez a jogállamok örök vitáinak tárgya, amely polémiában bármelyik oldali túlzás veszélyes lehet.
A nyugati világban a bírói hatalom egyre több féket helyez a legfÅ‘bb szuverén akarata elé, és kétségkívül maga is módszeresen alakítja, fejleszti a jogrendszert. Milyen mértékig, és milyen értékek alapján kívánatos ez? – folyik a vita mindenfelé. Különösen az új megoldásokat keresÅ‘ kormányzatok kerülhetnek konfliktusba a bírói gyakorlattal. Roosevelt elnök New Deal-je is folyvást beleütközött a legfelsÅ‘bb bíróság tilalmaiba. Bár arra is akad példa, hogy a jogfejlÅ‘dés elÅ‘revivÅ‘ irányát éppen a bíróságok indítják el.
A magyar Alkotmánybíróság, különösen az elsÅ‘ éveiben, módfelett hajlott a ténylegesen jogfejlesztÅ‘, aktivista ítélkezésre. Olykor talán távoli összefüggések alapján, nem kellÅ‘en megokoltan vállalt gazdaságpolitikai felelÅ‘sséget a Bokros-csomag egyes pontjainak megsemmisítéséért. Ám a végkielégítésekre kirótt 98 százalékos adót megállító döntés nem ilyen. A közalkalmazotti törvény alapján adott végkielégítések brutális adója ütközik inkább a jóerkölcsbe.
ElÅ‘reláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítás
A közvéleményt jó okkal bántotta a számos állami vállalatnál adott végkielégítés kiáltó indokolatlansága, ám erre a Fidesz a maga szokott módján egyetlen kardcsapással lehasította ezek bruttó kétmillió forint fölötti részét.
Ennek a megoldásnak a látványossága sokak irigységének tetszhetett, de ettÅ‘l még nem kevés problémát eredményezett. A világ minden piacgazdasága hosszú szolgálati viszony után jelentÅ‘s végkielégítést ad az állásukat önhibájukon kívül elvesztÅ‘ közalkalmazottaknak. Ezen túl az indokolatlan felmondás ellen védÅ‘ tetemes végkielégítés nélkül már bizonyított vezetÅ‘ bajosan vállal munkát, régi állását odahagyva állami vállalatnál. Kinek jó, ha kalandorok, pártkatonák és huszonéves fiatalok lesznek még nagyobb arányban állami vezetÅ‘k?
A bántó végkielégítések jövÅ‘beli megakadályozása a tulajdonos jogán kiadott szigorú belsÅ‘ utasításokkal is elérhetÅ‘ lenne, ám a közönség tapsait keresÅ‘ Fidesz inkább alaptörvényt módosított, de célját mégsem érte el, mert elÅ‘reláthatóan alkalmatlan alkotmánymódosítással élt.
Kiadási oldalon kevéssé újszerű a költségvetés
De amíg a végkielégítések szabályozásának költségvetési súlya elenyészÅ‘, addig a különadók rendszere és a magán-nyugdíjpénztárak lényegi elgyengítése a fundamentuma a kormány új gazdaságpolitikájának. A költségvetés jövÅ‘re csaknem ugyanannyi bevételt remél a különadókból, mint a versenyszféra egészétÅ‘l beszedett társasági adóból. Így a különadó négy ágazatában a várható összes jövedelem több mint felét, a többi ágazatban viszont mindössze tíz százalékát hajtja be az állam közteherként. Ezen aránytalanság mértéke, az erÅ‘teljes megkülönböztetés ágazati megokolásának hiányossága, a különadók idei visszamenÅ‘leges hatálya mind-mind komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. De ugyanígy alkotmányosan aggályos a magántulajdont képezÅ‘ nyugdíjjárulék világos kártalanítás nélküli kölcsönvétele is.
Már pedig ezzel a két rendkívüli intézkedéssel, és a magán-nyugdíjpénztárakból való tömeges kilépésre való ösztönzéssel alátámasztott adócsökkentés a lényege az új gazdaságpolitikának. A különadók rendszere és az elmúlt évtized nyugdíj-megtakarításaiból való hozzávetÅ‘leg ötszázmilliárd forint felélése az alapja a három százalék alatti hiánynak, és a társasági adó valamint a magasabb jövedelműek és az adózó gyerekesek valóban jelentÅ‘s köztehercsökkentésének.
A jövÅ‘ évi költségvetés egyébként kiadási oldalon az utolsó öt esztendÅ‘ talán legkevésbé újszerű államháztartási elÅ‘terjesztése. Továbbra is marad a bázis-elvű tervezés, és néhány tízmilliárdos tételen túl alig mozog valami az utóbbi évek költségvetéseihez képest.
Jog helyett igazság – keleties plebejus demokrácia
Orbán Viktor úgy vélte: a nemzet életében hite szerint valódi fordulatot hozó gazdaságpolitikáját nem veszélyeztetheti az Alkotmánybíróság esetleg többszöri vétója. Egyébként is választóinak igazságérzete messze elÅ‘bbre való, mint az ideiglenes alaptörvény szabályrendszere. Szerinte az államnak nem jogot, hanem tényleges igazságot kell szolgáltatnia az embereknek.
Csak hát mi az igazság? És fÅ‘leg kinek az igazsága? A valóságos társadalmi ütközésekben csaknem mindig sokféle érvényes igazság feszül egymásnak.
A héten ismét különös erÅ‘vel mutatkozott meg: a kormányfÅ‘ a jogrendszert nem autonóm önmozgással bíró értékrendként tiszteli, hanem a hatalom akaratának eszközeként használja. A hatalommegosztáson, a jog uralmán alapuló nyugatos állammodell szabályos antitézisét keresi. Az alkotmányosság személytelen szabályrendszere helyett a tényleges igazságosságot ígérÅ‘ erÅ‘s vezetÅ‘ akaratát ajánlja. Nem a jog uralmát, hanem az általa hirdetett közérdeket ellenpontok nélkül közvetlenül végrehajtó keleties plebejus demokráciát javasol.
Ebbe az észjárásba viszont nehezen fér bele a közvetlenül jogszabályként hatályos Alkotmány. A tényleges igazságot keresÅ‘ állam szükségképpen folyvást napi céljaihoz igazítja jogszabályait. Az új hatalom máris az alkotmányos elvek egyfajta rövid alaptörvényi katalógusát és a kétharmados törvényeknek a mindenkori politikai szükségletekhez gyorsan hozzáidomítható rendjét ajánlja.
A kevés valóban hiteles közintézmény közé tartózó Alkotmánybíróság jogkörének alapos megkurtítása ellen a jobboldalon is többen tiltakoztak. Megszólalt, olykor igencsak élesen, több alkotmányjogász. A baloldali ellenzék pártjai pedig kivonulnak az új alaptörvény elfogadásának folyamatából. Az oppozíció tábora még kicsinyke, de egyre dühösebb.
Az elmúlt húsz esztendÅ‘ kudarca után érthetÅ‘en nagyon sokan reménykednek a tényleges igazság gyÅ‘zelmében. Orbán Viktor nem csak beszél, hanem minden elszánásával az emberek vágyainak megfelelÅ‘en kívánja újraformálni a magyar gazdaságot és államot. Ám máris valószínű: a miniszterelnök eddigi iránya elmozdulás az elsÅ‘ királyaink, a reformkor nagyjai és bizony ’89 nyugatos eszméitÅ‘l, és erÅ‘sen kétséges, lehetséges-e tartósan eredményessé tenni hazánkat az emberek keleties értékrendje alapján? Keleten a helybeli kultúrának megfelelÅ‘ megoldások lehetnek sikeresek. Ám nekünk, magyaroknak, Közép-Európából már aligha van visszautunk keletre. A nyugattal együtt boldogulunk vagy bukunk el.
Gyors katasztrófa vagy új korszak?
Hazánk a demokratikus fordulat és a piaci átmenet élenjáró országa volt sokáig. Az új évezred kezdetétÅ‘l azonban mindjobban elkanyarodott fejlÅ‘désünk a térség többi országától.
A többiek gazdasága száguldott, mi meg helyben jártunk. Sokfelé a polgári közép reformkormányai dolgoztak, nálunk meg a hideg polgárháború viaskodása végletekig irracionálissá tette közéletünket.
Mai tudásunk alapján nem tudhatjuk, bajainkat csupán a saját vétkeinkért kaptuk a nyakunkba, vagy a többi hasonló sorsú ország idÅ‘vel majd követ minket?
A rettenetes huszadik században nem egyszer voltunk lényegi folyamatok úttörÅ‘ országa. A proletárdiktatúrába futó elsÅ‘ magyar tömegdemokrácia kudarca után a Horthy-rendszer egy olyan európai trend elsÅ‘ megjelenése volt, amely késÅ‘bb uralkodóvá vált. Az 1940 nyarán még az egy darabig jókora belsÅ‘ támogatottsággal bíró francia Vichy-rendszer is országa háborús vereségét a demokrácia és a piacgazdaság bajainak tudta be, és példaképet keresett a Horthy-korszak Magyarországában. KésÅ‘bb meg Nagy Imre új szakaszával jobbára nálunk indult el, és utóbb egészen Kínáig ért a kommunizmussal szakító reformközgazdaság.
Nem tudjuk még, hogy mi lesz a kifutása Orbán Viktor kísérletének: a külvilágon és rajtunk is sok múlik. Lehet belÅ‘le gyorsan jövÅ‘ katasztrófa, de lehet a térség tartós, bár nem feltétlenül sikeres új korszakának nyitánya is – zárja elemzését Tölgyessy Péter.
Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
