Tölgyessy: túlsúlyban a jobboldali sajtó

Fotó: MR/Neubauer Rudolf

Hallgassa meg!

A Fidesz kétharmados többségével lényegileg újraszabályozza a magyar sajtó világát: máris új szövege van az Alkotmány sajtószabadsággal foglalkozó részének, új rendszerű médiatestületek felügyelik majd az elektronikus és a közszolgálati médiát. Az Országgyűlésben a múlt héten lezárult az új rendezés alapjainak általános vitája, a tervek szerint késÅ‘ Å‘szre részletezÅ‘ médiatörvény készül. A jobboldalon nem kevesen örvendenek a régóta kívánt szabályozási elképzelések törvénybe foglalásának: a történteket a húszéves médiaháború megnyerésének látják. A baloldalon viszont a sajtószabadság szabályos megsemmisülésérÅ‘l beszélnek. A törvény ellen tiltakozott az EBESZ sajtóbiztosa. Ám az Európai Unió bizottsága, régi gyakorlatát követve, belügynek tekinti a média rendjét.

A rendszerváltás után alig változott a médiaszerkezet

Az új megoldások érthetetlenek több évtizedes elÅ‘történetük nélkül. Közép-Európában egyedülálló módon hazánkban a rendszerváltás után alig változott a régi rend végének médiaszerkezete, általában maradtak médiasztárjai, újságjai. Magyarországon a változások már korábban elkezdÅ‘dtek: az ötvenes években, a hatvanas évek elején még totálisan ellenÅ‘rzött újságírás apró lépésekkel a nyolcvanas évek derekára részben felszabadult, de sosem lett igazán szabad. Fokozatosan kialakult a véleményformáló erejére büszke, a hatalom elvárásai és a közönség között lavírozó, a pártvezetést mélyen lenézÅ‘, de hozzá mégis hajlékonyan igazodó, cinikus sajtóelit. A kezdetek direkt agitációjához képest ez követhetÅ‘bb újságírást és szabályos nyelvi forradalmat hozott, ami élhetÅ‘bbé tette a rendszert, elÅ‘revitte a reformok ügyét, ám ezzel nagyban támogatta a Kádár-rendszer elfogadottságát is. A médiaelitnek jelentÅ‘s szerepe volt az államszocializmus bajainak tudatosodásában, a maga módján a sajtó rész vett a demokratikus fordulatban. Különösen érdemi befolyása volt 1985-88 között. Ezzel egy idÅ‘re nagyra nÅ‘tt a vezetÅ‘ véleményformálók tekintélye is.

A BBC-modell reménye

A médiaelit a rendszerváltás után a nyolcvanas években megszerzett pozícióit akarta tovább erÅ‘síteni: úgy kívánta növelni függetlenségét, hogy továbbra is döntÅ‘ módon befolyásolja a közügyek vitelét. Ez a szándéka viszont élesen ütközött az immáron szabad választásokon kormányzati felhatalmazást kapott jobboldali kormány küldetésével. A választási eredményben a nemzet régi értékeihez való visszatérést látó Antall József, önerejében bizakodva, egy darabig még valami modus vivendit remélt a sajtóelittel: annak egy részét megnyerni, és nem legyÅ‘zni remélte. Így az új miniszterelnök elfogadta az akkor még rendszerváltó SZDSZ javaslatát: a sajtószabályozás angolszász modelljének átvételre. Ez a modell a BBC elveinek megfelelÅ‘en a hatvanas évek európai demokráciáinak jobbára kormány- vagy párttelevíziói helyett távolságtartóbb közszolgálati médiát ígért, a nyomtatott sajtóban pedig állami beavatkozástól mentes teljes véleményszabadságot intézményesített. A sajtószabadság egyesült államokbeli elveit követve fogalmazódott a magyar Alkotmány, és ezen az alapon hozta döntéseinek sorát a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság is.

Két évtizede rögzült frontvonalak

Csakhogy ez a rendezés nagyban segítette az örökül kapott sajtóviszonyok fennmaradását. Nemsokára fel is álltak a máig ható frontvonalak: akiknek megfeleltek a létezÅ‘ erÅ‘viszonyok, azok pártállami elÅ‘életüktÅ‘l függetlenül a sajtószabadság, a szerves, autonóm fejlÅ‘dés ádáz híveivé szegÅ‘dtek; akik pedig a létezÅ‘ sajtóviszonyokon fordítani akarnak, általában messze több eszközt kívánnak adni a saját kormányuk irányította államnak. A sajtószabadság szent eszméire hivatkozó baloldal valójában meg akarta magának tartani a véleményirányítás múltból maradt monopóliumát, viszont a sokszor agresszíven fellépÅ‘, a törvényeket kijátszó jobboldal elvileg a társadalom véleményszerkezetének inkább megfelelÅ‘ sokszínűbb sajtó felé vitt volna. Ám közben a háborús logika örvénye egyre inkább magával ragadta a média egészét, a hazai nyilvánosság mind kevésbé lett alkalmas alapfeladatai betöltésére.

A kilencvenes évek legelején a magyar sajtó túlnyomó hányada még értékeiben, nyelvében, világlátásában a baloldal valamelyik irányzatához kötÅ‘dött, a választásokon többséget kapott új legitim jobboldali hatalom pedig alig talált olyan fórumot, amelyben igazán magára ismerhetett volna. A régi véleményformálók többsége lényegében azonnal támadni kezdte az igencsak más kultúrájú kormányzatot. A magát toleránsnak vélÅ‘ reformértelmiség zöme elejétÅ‘l fogva végletes állításokkal bombázott minden tÅ‘le kicsit is különbözÅ‘ kultúrájú közéleti szereplÅ‘t. Ám az ellenoldal se sokat tétovázott: már 1989 nyarán elÅ‘hozta a százesztendÅ‘s radikális tételt a gyökértelen nemzetrontó budapesti sajtóvilágról. A küldetése hitében megbicsaklott jobboldal már 1990 Å‘szétÅ‘l erÅ‘vel kívánt változtatni a számára érthetÅ‘en elfogadhatatlan sajtóviszonyokon.

A máig ható alapképlet már ekkor megfogalmazódott: a jobboldal kudarcainak fÅ‘ oka nem a nehéz helyzetben történÅ‘ esendÅ‘ kormányzás, hanem a választókat módszeresen manipuláló ellenséges sajtó. Sikeres jobboldali kormányzás addig elképzelhetetlen, amíg nem szerzi meg magának a jobboldal a közszolgálati televíziózást és rádiózást, nem épül ki mögötte a hozzá tűzön-vízen át lojális média. A törvény erejénél fogva nem kötelezik a sajtó egészét a kormányzati munkáról történÅ‘ tisztes tájékoztatásra, és a véleménycikkekben megbántott jobboldaliak nem válaszolhatnak az adott lapban hasonló terjedelemben a sértÅ‘ állításokra.

Belép a kereskedelmi média

Az elsÅ‘ jobboldali hatalom azonban elbukott, ám a régi sajtóelit ereje éppen az annyira vágyott kétharmados Horn-kormány idején tört meg. Horn Gyula vérbeli politikusként szavazói akaratára hagyatkozva elÅ‘djeihez hasonlóan lépett át a régi véleményvezéreken. De ami ennél is fontosabb: az 1997 Å‘szén nekilendülÅ‘ kereskedelmi média gyorsan átformálta a sajtót. A sok pénzt keresni akaró bulvár televíziózás cégei nemigen tudtak mit kezdeni a régi idÅ‘k médiaszemélyiségeivel, inkább olcsó bérű, jóarcú fiatalokat alkalmaztak „betanított” munkára. A hírműsorokból is szappanoperát, izgalmas, ám gyorsan felejthetÅ‘ akciófilmet formáltak. A váltásra felkészületlen közszolgálati intézmények közben a pártok nyomása alatt vergÅ‘dtek, és Európában szokatlan mértékig elveszítették közönségüket. A jobboldalon a sajtó által leginkább támogatottnak gondolt párt, az SZDSZ 1998-ban összeomlott, ellenben a csúnyán elnyomottnak látott Fidesz gyÅ‘zött a választásokon.

Jobboldali médiabirodalmak születnek

A jobboldali sajtó teljes nagyságában az Orbán-kormány alatt épült ki. Az elektronikus média konszenzuselvű szabályozását könnyedén megkerülÅ‘ hatalom elfoglalta a közszolgálati intézményeket. Továbbá részben állami pénzbÅ‘l, részben a hozzá közel álló tÅ‘késcsoportok eszközeivel szabályos jobboldali médiabirodalmakat teremtett. A kíméletlen háborúban felemelkedett jobboldali sajtó zömét máig a harci újságírás élteti: a mélységes elfogultság tábora igazsága mellett. A kevésbé lángoló közönség elérésének fórumai jelenleg is igencsak hiányosak a jobboldalon. A baloldali lapok általában nagyobb kritikai készséget, önreflexiót mutatnak saját táborukkal kapcsolatban, így régebben még szélesebb közönséget értek el. Ám véleményformálóiknak mind kevésbé akadnak friss gondolatai. KampányidÅ‘szakban Å‘k is felzárkóznak politikusaikhoz, és 2006 óta szinte mindig kampány van.

Talán az internet?

Az emberek többsége elfordult a kifejezetten politikai nyilvánosságtól, a maradék közönség jelentÅ‘s hányada is elÅ‘ítéletei megerÅ‘sítését várja újságjától. Ám akadnak elÅ‘revivÅ‘ fejlemények is: a technikai fejlÅ‘dés következtében sokkal több a televíziós és a rádiós csatorna. Rohamosan hódít az internet, amely máris a tájékozódás legfÅ‘bb fóruma az érdeklÅ‘dÅ‘ közönség jelentÅ‘s részében. Az internet alulról szervezÅ‘dÅ‘ világban jelentéktelen pénzzel neki lehet indulni. A mára sokban intézményesült online sajtó kevésbé pártelvű, de a rádiók egy részében is nagyobb a tárgyilagosság. A hazai nyilvánosság egyik legígéretesebb újdonsága az önreflexióra képes fiatal jobboldal megjelenése az interneten. Az internet szövevénye a hazánkban lehetséges állami szabályozás eszközeivel csaknem elérhetetlen. A létezÅ‘ közönségigény itt általában hamarjában megtalálja a maga fórumát. Bizony a Jobbik és az LMP minden érdemibb hagyományos sajtóháttér nélkül jutott a parlamentbe.

Törvényekben is rögzül a jobboldali túlsúly

A kétharmados Fidesz-hatalom idején bizonyosan erÅ‘s többségi helyzetben lesz Magyarországon a jobboldali sajtó. A kormánytöbbség új törvényjavaslataival, mégis mintha a kilencvenes évek médiaháborúját kívánná megnyerni. Az Alkotmány már elfogadott újraszövegezése nemigen akarhat mást, mint alkotmányossá tenni a sajtó sokszínűsége érdekében az állami beavatkozást. Megalapozni óhajtja a jobboldali gondolat terjesztésének állami támogatását, és támasztékot remél adni a sajtó rigorózusabb állami ellenÅ‘rzésének. Az új szöveg, meglehet, arra is eszköz lehet majd, hogy megkérdÅ‘jelezhetÅ‘ legyen az Alkotmánybíróság sajtószabadságot védÅ‘ kifinomult határozatainak további érvénye.

Az új szabályozás szakít a konszenzusos médiatestületek összesen mintegy százötven fÅ‘s, nyilvánvalóan csÅ‘döt mondott rendszerével, és helyettük a jelenlegi hatalom kiválasztott testületi többség kezébe tenné az elektronikus média felügyeletét, a csatornákra kiírt pályázatok elbírálását, nem kevesebb mint kilenc esztendÅ‘re. A BBC-modellel szakítva a törvényhozó gyengíti a közszolgálati média intézményeinek önállóságát, annak vezetÅ‘it folyamatos médiatestületi kontroll alá helyezi. Általa úgy léphetnek be a médiaháború jobboldali hÅ‘sei a közszolgálati médiába, hogy közben az ezek működésért viselt kormányzati felelÅ‘sség továbbra se lenne világos. Az új szabályozás bizonytalan jogi fogalmak alapján jogalapot adna a „jó erkölcsbe ütközÅ‘” bulvármédia szigorúbb hatósági megrendszabályozására. A tervezett rendezés regisztrációs kötelezettséget írna elÅ‘ az intézményesültebb internetes fórumok számára. Elfogulatlan tájékoztatást rendelne el a kormány tevékenységérÅ‘l az egész sajtó részére. Viszont mai tudásunk szerint alighanem lemondana a válaszadás, korábban az Alkotmánybíróság vétója következtében megannyiszor sikertelenül törvénybe foglalt jogáról.

Az erÅ‘szakos térítés vissza is üthet

Az új médiarendezés nem szünteti meg Magyarországon a sajtószabadságot. Ám reményei szerint törvényekben kodifikálná a tartós jobboldali médiatúlsúlyt hazánkban. Ez az igény azonban szükségképpen radikalizálja az ellenvéleményen levÅ‘ket. Akik nem érhetik be kevesebbel, mint az egész rendszer tagadásával és újabb média-rendszerváltás követelésével. Az évtizedes jobboldali vágyakat, mítoszokat beteljesítÅ‘ szabályozás most elégtételt ad a sokáig lenézett jobboldali újságíróknak. De, ha Å‘k most egyszerre téríteni kezdenének, az hosszabb távon csak gyengítheti a jobboldalt a személyes szférája megsértésére igencsak érzékeny országban. Az erÅ‘teljesebb állami befolyásolás eszköztárának kiépítése mindenképpen növeli a kormány hatalmát, de ezzel önmagában nem oldja meg a hazai nyilvánosság szerteágazó gondjait, hanem inkább csak mélyíti annak bajait. A hagyományosan ellenzéki kultúrájú Magyarországon nem igazán okos megszorongatni az ellenzéki sajtót. Hogy ennek állításaira végül hányan fognak hallgatni, az döntÅ‘en nem a jobboldali sajtó nagyságán, hanem inkább a kormány valóságos teljesítményén múlik majd.