A forradalmak zenei fokmérője

Egyiptom Líbia Tunézia Bahrein
KözelrÅ‘l MR Online  - 2011.03.07. 16:56
Fotó: MTI/AP/Huszein MallaFotó: MTI/AP/Huszein Malla
Az arab országok tüntetései sztárokká avatták azokat az előadókat, akik dühös dalokban adtak hangot az elégedetlenségnek. A dalok politikai erejéről beszélgettünk Közelről című műsorunkban.

 Hallgassa meg!

„Elnök úr, a saját nevemben beszélek, és azokéiban, akik 2011-ben szenvednek. Még mindig vannak olyanok, akik éhen halnak, miközben dolgozni akarnának a túlélésért, de a hangjuk nem hallatszik. Jöjjön le az utcára, és lássa, az emberek elállatiasodtak.”

Hamada Ben Amor, azaz El Général tunéziai rapper dala még a forradalom elÅ‘tt készült, de aztán a demonstrációk himnusza lett. Amikor a zavargások elkezdÅ‘dtek, az al-Dzsazíra csatorna is játszani kezdte a számot. A zenész honlapját a kormány lekapcsoltatta, a telefonját is kiiktatták, a rendÅ‘rség bevitte Å‘t, három napig bent tartották, és aláírattak vele egy nyilatkozatot, hogy nem készít több politikai dalt. Aztán ahogy a forradalom sikereket ért el, egy idÅ‘ után a rendÅ‘rök is hÅ‘sként kezelték Å‘t. Most az új kormányzat hivatalos támogatásával készíti új albumát.

Egy kairói csapat, az Arabian Nightz több dalt is készített az egyiptomi forradalom hatására. A Rebel (Forradalmár) című számban Lauryn Hill egy régebbi dalát vették kölcsön. A szám az 1990-es New York-i zavargásokra íródott, amely azért tört ki, mert a rendÅ‘rök lelÅ‘ttek egy 23 éves fegyvertelen guineai bevándorlót. A kairói rappereket hirtelen felkapta a média. A Not Your Prisoner című dalukat három évvel ezelÅ‘tt írták, sok utalás van benne a Bush-korszakra, de áttételesen a saját kormányzatuk ellen íródott.

Van, akinek még ez sem elég forradalmi. Karim Adel Eissza, egy egyiptomi zenész a Tahrír téri tüntetéseken énekelt. Le Hoszni Mubarakkal, le a rezsimmel. – szólt a dal, és skandált a tömeg. Az internetes kommentárok szerint ez az igazi forradalmi dal, ezt ugyanis a drámai események idején élÅ‘ben adták elÅ‘, amikor Mubarak katonái éppen úton voltak, hogy megtámadják a tüntetÅ‘ket.

A forradalmak utáni rendszer- és elnökváltásokkal sok zenész fellélegezhetett az arab világban. A Tahrír téren ott volt Mark LeVine amerikai professzor és barátja, Shung, egy egyiptomi metálzenész, a Beyond East nevű együttes alapítója. Mint minden rockert, Å‘ket is a sátán követÅ‘iként és a dekadens Nyugat képviselÅ‘iként kezelte az egyiptomi kormányzat. Folyamatosan zaklatták Å‘ket a titkosrendÅ‘rök. A tüntetések idején azonban a Tahrír téren Mark LeVine és barátja egymásra néztek, és – mint a The Guardian írja –, annyit mondtak, ez az igazi metál.

Ahogy azt a quart.hu internetes zenei szaklap összegyűjtötte, a Kelet mellé odaálltak a Nyugat zenészei is. Wyclef Jean például Freedom – Song for Egypt címmel írt számot.

Hétköznapi panaszok áradata

Az arab zenekarok a dalokban találták meg azt a csatornát, amelyen keresztül kifejezhetik a hétköznapi gondjaikat. Igazi tiborci panaszáradat ez az igazságtalanságokról, a szegénységrÅ‘l. Ezeket a dalokat ráadásul minden elnyomó rendszerben élÅ‘ ember magáénak érzi, ezért lehettek ilyen népszerűek az egész arab világban – mondta KözelrÅ‘l című műsorunk vendége, Rajcsányi Gellért, a Mandiner blog fÅ‘szerkesztÅ‘-helyettese.

Ez a fajta társadalmi önkifejezés a nyugati országokban is népszerű műfajjá vált. A nyolcvanas években a Grandmaster Flash együttes The Message című dala volt ilyen átütÅ‘ erejű. Ez a rapszöveg is dühös panaszáradat volt arról, hogy a Harlemben élÅ‘k mennyire a periférián érzik magukat, és nincs lehetÅ‘ségük a kitörésre. A dal erejét a zene mellett épp a politizálás, a szociális problémák megjelenítése adta.

Ez jelenti a siker kulcsát az arab világban is, az emberek ugyanis egybÅ‘l ráismernek a dalokban elhangzó problémákra.

Kódolt lázadás

SebÅ‘k János zenei szakíró elmondta: a társadalmi üzenetet megfogalmazó dalok az ötvenes évek Amerikájából indultak el. A fiatalok politikai dalokkal (protest song) reflektáltak az Å‘ket érintÅ‘ társadalmi eseményekre. Amikor a popzene technológiája felgyorsult, a dalok egyik hétrÅ‘l a másikra világhírűvé váltak. Ma pedig délelÅ‘tt megszületik egy dal az interneten, és délutánra már az egész világ ismeri.

Az ifjúsági zene megjelent a vasfüggönyön túl is, és bár a magyar nyelvű beatzenét olyan intézmények, mint a sanzonbizottság, erÅ‘s kontroll alatt tartották, a magyar szerzÅ‘k tudtak fontos üzenetet megfogalmazó dalokat írni, amelyek nemzedékek himnuszává váltak. Közvetve tehát megjelent a lázadás a magyar dalokban is – mondta SebÅ‘k János. Bár ma is vannak kísérletek politikai, társadalmi üzenetek megfogalmazására a zenében, az elÅ‘adók ma inkább politikai rendezvényeken jelennek meg, vagy PR-dalokat írnak egy-egy kampányhoz – tette hozzá.

A 68-as mozgalmakkal létrejött sokrétű zenei kultúra hatása a mai napig érezhetÅ‘, és az akkor született dalok a mai fiatalokat is megszólítják – mondta Rajcsányi Gellért. Szerinte bár az utolsó igazán politikai töltetű mozgalom a punk volt, az elmúlt évek politikai eseményei miatt az emberek egyre szívesebben hallgatnak olyan dalokat, amelyek reflektálnak a problémáikra.

Kövessen minket a Twitteren is: twitter.com/mr1hu

Utolsó frissítés: 2011-03-08 15:09:10




MR1 Kossuth Radio> Hírek > Külhon > A forradalmak zenei fokmérője >