Hatvanhat évvel ezelÅ‘tt a 4. Ukrán Front katonai tanácsa az 1944. november 13-án kiadott 0036. számú parancsában elrendelte a 18 és 50 év közötti kárpátaljai magyar és német nemzetiségű egykori katonák és hadköteles személyek deportálását. Több mint húszezer magyar nemzetiségű férfit hurcoltak el, nagyobb részüket a Kárpátokon túli lágerekbe történÅ‘ elszállítás elÅ‘tt a Munkácshoz közeli Szolyván kialakíott gyűjtÅ‘táborban tartották fogva, ahol járványos betegségek és éhezés következtében nagyon sokan életüket vesztették.
Az ártatlan emberek tragikus pusztulásának helyszínén a Szolyvai Emlékparkbizottság kezdeményezésére emlékpark létesült. Ennek siratófalára 126 magyarlakta település több mint ötezer áldozatának nevét vésték. Kárpátalja valamennyi magyarlakta községében 1989 után emlékműveket állítottak azok tiszteletére, akik nem tértek vissza a szovjet táborokból.
A sztálinizmus kárpátaljai áldozataira emlékezÅ‘ beszédében Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkpizottság elnöke nehezményezte, hogy az ukrán állam mostanáig nem rehabilitálta az 1944-es deportálások magyar áldozatait. Mint mondta, minden erÅ‘feszítés ellenére nem sikerült elérni, hogy az ártatlanul elhurcoltakat Kijev legalább erkölcsi jóvátételben részesítse. Tóth azt is közölte, hogy a fÅ‘ közlekedési útvonalak mentén nemrég jelzÅ‘táblákat helyeztek el, amelyek megkönnyítik az összmagyarság zarándokhelyévé vált Szolyvai Emlékparkba való eljutást.
A hatvanhat évvel ezelÅ‘tti kárpátaljai eseményekre emlékezÅ‘ beszédében Kiss Sándor, a Jobbik országgyűlési képviselÅ‘je hangsúlyozta, hogy a szolyvai magyar áldozatok mellett fejet kell hajtani a nagy ukrajnai éhínség, a holodomor több millió áldozatának emléke elÅ‘tt is. A magyarok és ukránok osztoznak a fájdalomban, hiszen mindkét nép esetében ugyanaz a 20. századi totalitárius diktatúra szedte ártatlan áldozatait tette hozzá.
A szolyvai megemlékezés ökumenikus istentisztelettel és az áldozatok emlékművének koszorúzásával zárult.
