Haiti: a rémségek országa

Fotó: MTI/AP/Ricardo Arduengo

Bill Clinton volt amerikai elnök, az ENSZ haiti különmegbízottja a CNN-nek adott interjújában azt mondta: nem szabad lemondani Haitiról. A Clinton-házaspárt különös kapcsolat fűzi a sorozatos katasztrófák sújtotta szigetországhoz: 1975-ben oda utaztak nászútra, most pedig Hillary Clinton külügyminiszterként, Bill Clinton az ENSZ különmegbízottjaként próbálja menteni a menthetőt. A volt amerikai elnök azért is tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy Haitin nincs még minden veszve, mert a keddi 7,3-as erősségű földrengés utáni kép pont ennek az ellenkezőjét mutatta.

Hispaniola szigete – amelyen Haiti és a Dominikai Köztársaság osztozik – az észak-amerikai és a karibi tektonikus lemezek közötti törésvonalon helyezkedik el, szeizmológusok szerint ebből adódóan ritka, ám annál hevesebb földrengések rázhatják meg a térséget. Haitit azonban nem kímélték a politikai felfordulások sem. Bár a diktátoroktól – külföldi segítséggel – rendre sikerült megszabadulni, az újrakezdés nem ment könnyen. 1933-tól az ország a Duvalier-család uralma alatt a totális diktatúra mintaállama lett. Amikor „Baby Doc” Duvalier-t 1986-ban végre sikerült eltávolítani a hatalomból, úgy tűnt, Haitin is kap egy esélyt a demokrácia. Csakhogy az 1990-es választásokkal az igencsak ellentmondásos életpályát felmutató Jean-Bertrand Aristide kezébe került az ország. Vezetői eredményeiről sokat elmond, hogy kétszer is menekülnie kellett, elnökségét katonai puccsok szakították meg, miközben ő az Egyesült Államokban, később pedig Dél-Afrikában élt száműzetésben.

Sok haiti polgár is a száműzetést választotta a megélhetése érdekében, az országot sújtó gazdasági szankciók miatt sokan a szomszédos Dominikai Köztársaságba menekültek, vagy hajóval indultak útnak az Egyesült Államokba. Az Aristide elnököt néhány hónap után eltávolító hadsereg mindenekelőtt több ezer ember meggyilkolásával próbált meg rendet tenni az országban. Amikor azonban a menekültáradattal már az Egyesült Államoknak is szembe kellett néznie, Bill Clinton akkori elnök 1994-ben elérkezettnek látta az időt, hogy megszabadítsa Haitit a katonaságtól. Aristide újabb esélyt kapott, Haiti azonban nem tudott megszabadulni a térség legszegényebb állama címtől. Aristide a visszatérés örömére elindult a 2001-es választáson is, és megint nyert, a hatalomban eltöltött idejével arányosan azonban nőtt az erőszak és a szegénység az országban. A hadsereg 2004-ben tett ismét egy sikeres kísérletet arra, hogy megszabaduljon tőle. Azóta az ENSZ próbálja meg életben tartani az országot.

A nemzetközi közösség kilencezer fős békefenntartó ereje nemcsak a politikai stabilitás megteremtésével foglalkozott az elmúlt években, hanem az ország infrastruktúráján, az emberek mindennapjain is próbált javítani. Haitiról azonban a világ hajlamos volt elfeledkezni, csak a pusztító természeti katasztrófák irányították újra és újra a figyelmet szigetországra.

Amikor ötszáz évvel ezelőtt az első európaiak megérkeztek a szigetre, meglepődtek, milyen sűrűn borítják az erdők. Ezeknek ma már mindössze a három százaléka maradt meg az erdőirtások miatt, ami védtelenné teszi az országot a hurrikánokkal, áradásokkal és földcsuszamlásokkal szemben. 2008-ban egymás után négy hurrikán csapott le a térségre, csaknem ezren haltak meg, és millióan maradtak fedél nélkül. Négy évvel korábban háromezer embert ölt meg a hurrikán. A 20. század eleje óta mintegy száz trópusi vihar, forgószél, áradás vagy földcsuszamlás sújtotta az országot. Az ENSZ becslése szerint a keddi földrengés által érintett térségben közel 3,3 millió ember él. A halottak számát egyelőre csak megbecsülni tudják. Hatalmas erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a mostani földrengés után az ország ismét életképes legyen.