Fotó: MTI/EPA/Aidan Crawley
Hallgassa meg a Világóra összeállítását!
Gyakran mondják hivatalos állami látogatásokra, hogy történelmi jelentőségűek, még akkor is, ha csak protokolláris utakról van szó. Valójában nagyon ritka, hogy ezek az utazások fontosak. II. Erzsébet pénteken véget ért négynapos hivatalos állami látogatása tényleg történelmi jelentőségű volt. Szimbolikus gesztusokkal teli, a két szomszéd nép viharos kapcsolatainak sok sebét begyógyító, ritka ünnepi alkalom, melyről nem sokan gondolták, hogy valaha is sor kerülhet rá.
Gesztusok sorozata
A brit uralkodót teljes pompával, zenekarral, díszszázaddal, ágyúlövésekkel, katonai tiszteletadással fogadták. Már amikor az ír nemzeti színt, a smaragdzöldet viselve kilépett a repülőgépből, nyilvánvaló volt, hogy a négy nap különleges lesz. A királynő első útja az Emlékezés kertjébe vezetett, ahol fejet hajtott mindazok előtt, akik életüket áldozták az ír szabadságért.
Az írek nemzeti kegyhelyén ír fúvószenekar játszotta az angol himnuszt, majd a 85 éves brit uralkodó koszorút helyezett el és fejet hajtott azok előtt, akik a brit uralom elleni függetlenségi törekvésekben vesztették életüket. Ugyancsak fontos gesztussal folytatódott a királynő dublini útja. A brit uralkodó ellátogatott az Ír Nemzeti Emlékműhöz, és megkoszorúzta az I. világháborúban a brit hadseregben szolgált több mint ötvenezer ír katona jelképes sírját és emlékművét is.
II. Erzsébet történelmi jelentőségű látogatása a sokáig feszült kétoldalú kapcsolatok normalizálódásának újabb fontos állomása, annál inkább, hiszen Dublinban a mostani uralkodó nagyapja, V. György óta, tehát majdnem száz éve nem járt brit uralkodó.
Díszvacsorát adott az ír államfő
Nemcsak torokszorító pillanatokból állt az út. A királynő meglátogatott egy híres Guinness sörfőzdét is, ellátogatott az ír nemzeti ménes központjába és elment a corki angol piacra is. A látogatás politikai üzenetének legfontosabb kifejeződése az ír államfő által adott díszvacsora volt. Itt a királynő újabb szimbolikus gesztussal írül köszöntötte meghívóit, majd így folytatta: „Soha nem felejthetjük el azokat, akik meghaltak vagy megsebesültek. Legmélyebb együttérzésemet fejezem ki mindazoknak, akik közös viharos múltunk miatt szenvedtek. Ha a történelem ismeretében a mából visszatekintünk, mindannyian láthatunk olyasmit, amiről azt kívánjuk, bárcsak ne, vagy ne úgy történt volna meg”.
Ezután a királynő méltatta az északír békefolyamatot és azt mondta, hogy a két nép közti barátság aranyfonalként szövi át a mindennapokat.
A problémák ellenére e barátság fontosságát emelte ki Mary McAleese ír elnök is. „Az országaink közti kapcsolat hosszú időre nyúlik vissza, bonyolult és gyakran viharos volt. Mint a dagály, amely országaink partjait körülveszi, formáltuk és változtattuk egymást. Ma este kapcsolataink új szakaszának kezdetét ünnepeljük, amely még most formálódik, de szerencsére máris nagyon progresszív folyamattá vált, amely partneri és baráti kapcsolatokon alapul. A jelenlegi brit-ír viszony sokszínű, és erősen támaszkodik a mindennél fontosabb és gyakoribb kapocsra: az emberekre és a családokra” – így az ír államelnöknő.
Írország számíthat Londonra
A viharos történelmi múlt dacára Írország a bajban számíthatott és ma is számíthat Nagy-Britanniára. London az uniós mentőcsomagon túl is komoly összegekkel segíti az ír konszolidációt. A dublini kormány pedig azt reméli, és joggal, hogy a magasrangú látogatás nyomán a világ figyelme ismét Írország felé fordul, és a pénzügyi válság hónapjai után megkezdődhet a gazdasági fejlődés, a turisták pedig visszatérnek majd a zöld szigetre.
