Nemzetiségi robbanástól tartanak Oroszországban

Fotó: wikipédia

Hallgassa meg

Az Oroszországi Egyetértés nevű civil kezdeményezés olyan szervezet, amelynek alapítói politikailag szinte semmiben sem értenek egyet – de valamennyien szeretnének elkerülni egy nemzetiségi robbanást Oroszországban. A szervezet nemrég tartotta bemutatkozó sajtóértekezletét, és egyelÅ‘re csak annyit lehet tudni, hogy a bejáratott állami és politikai csatornákon kívül próbálja enyhíteni a nemzetek, nemzetiségek közötti egyre veszélyesebb feszültségeket.

„Az utóbbi húsz évben országunk a hideg polgárháborúban él. Egyetlen területen sincs ilyen feszültség, ilyen gyanakvás, egymással szembeni bizalmatlanság, mint a nemzetek közötti viszonyban. Az idegengyűlölet és az erÅ‘szakra való halandóság ezekben a konfliktusokban olyan nagy, hogy bármikor, az ország bármely részében tűzbe borulhat minden. Mi, akik figyelemmel kísértük a Szovjetunió utolsó éveit, megdöbbenve látjuk, a párhuzamokat az akkori fejlÅ‘déssel. Ez így nem mehet tovább. Ezért döntöttünk úgy, hogy félretéve az ellentéteteket egy asztalhoz üljünk. Meg kellene állapodni az együttélés minimális szabályairól” – vázolta fel elképzeléseit Vjacseszlav Irgunov egy politikai kutatóintézet igazgatója.

Farid Aszadullin, aki a mohamedán egyházi vezetÅ‘ket képviselte, érdekes módon nem feledkezett meg az állami vezetésrÅ‘l sem. „Mi mindenek elÅ‘tt támogatni akarjuk az állam erÅ‘feszítéseit a nemzetek közötti béke megÅ‘rzésére. Egy hatalmas feladat áll elÅ‘ttünk, hogy megÅ‘rizzük soknemzetiségű hazánkat, amelyet sok nemzedék és nemzet épített fel: orosz, tatár, ukrán, mind a 180 itteni nemzetiség” - mondta a mohamedán vezetÅ‘.

Szvetlana Gannuskina az egyik legismertebb orosz emberi jogvédÅ‘ viszont már nem vár sokat az orosz állam vezetÅ‘itÅ‘l. „Én elég sötéten látom az ország mai helyzetét. Már régóta tudjuk, hogy a hatalom nem figyel oda a társadalomra, ezt mint az elnök emberjogi tanácsának és a migrációs politikai tanácsnak a tagja mondom. Nem hallgatnak ránk, és ha netán az elnök utasítást ad, hogy hajtsák végre ajánlásainkat, az sem működik. Nem paternalista módon kell segíteni a rászorulókon, széles társadalmi párbeszédre lenne szükség. Most jövök egy dagesztáni kerekasztal-konferenciáról, ahol az emberek szörnyű dolgokról számoltak be, dÅ‘lt belÅ‘lük a kétségbeesés az államhatalom, a rendÅ‘rség ténykedése miatt. És aztán jöttek a rendÅ‘rök és párbeszéd helyett statisztikákkal álltak elÅ‘. Oda sem figyeltek az emberekre. Pedig ott most már a társadalmi kritika abban nyilvánul meg, hogy lÅ‘nek rájuk. De úgy látszik, még az önfenntartási ösztönük sem működik. Képtelenek voltak bármire érdemben reagálni. És még valami: állandóan azzal vádolják az emberi jogvédÅ‘ket, hogy oroszellenesek vagyunk, valahogy mindenki a legnagyobb nemzetet érzi veszélyeztetve. Mondják, mitÅ‘l van ekkora kisebbrendűségi érzés pont az oroszoknál?” – kérdezi Gannuskina.

Vjacseszlav Mihajlov, egy elnöki szakértÅ‘i stáb tagja viszont elsÅ‘sorban az állam egyben tartását tartja legfontosabb feladatnak. „A Szovjetunió szétesése tektonikus robbanás volt, és ez minden nép lelkében nyomot hagyott. Ilyenkor nehéz csak a kormányzatot szidni. Hiszen egy nemzet szétesett. Most újra nemzetté kell válnunk. És szörnyű néha okos emberektÅ‘l is azt hallani, hogy meg kéne szabadulni a Kaukázustól. Miközben a Kaukázus pont úgy Oroszország, mint Szibéria. Függetlenül politikai nézeteinktÅ‘l el kell fogadnunk, hogy egy ország, egy állam polgárai vagyunk és ennek így is kell maradnia” – mondja Mihajlov.

És Vityalij Tretyakov, az ismert tévés személyiség lényegében egyetért vele. „Ha az ország szétrobban, akkor nem mindegy, hogy mi lesz a helyén? Demokrácia, vagy nem demokrácia, liberális gazdaság, vagy olyan, mint Lukasenkónál. Ezt már majd azok döntik el, akik megszerzik ezt a területet. Szóval a mai politikai nézetek most másodlagosak. Konkrétan pedig az lenne jó, ha a mi nyilatkozatunkat minden nemzetiségbÅ‘l aláírná valaki. És olyan civil béketeremtÅ‘ erÅ‘ket kell létrehozni, amelyek konfliktusok esetén a szembenálló feleket szétválasztják. Nem rendÅ‘ri erÅ‘ kell, hanem a civil társadalom ereje” – véli Tretyakov.