Fotó: MR/Illusztráció
Hallgassa meg a Szombat reggel összeállítását!
Legyen-e Oroszországban egy független, ténylegesen közszolgálati televízió? – ezt kérdezték MedvegyevtÅ‘l a héten Hannoverben a német-orosz társadalmi fórumon. Az orosz elnök meglepetésre igennel válaszolt. „Miért ne, ez nagyon jó ötlet” – vélte Medvegyev, de aztán hozzátette: a finanszírozás okozhat bizonyos problémákat.
„Ha létrehozzuk a közszolgálati televízió konstrukcióját, akkor ehhez pontosan válaszolni kell a kérdésre: milyen pénzekbÅ‘l fejlÅ‘dik majd. Már ha nem egyszerűen magánkézben lévÅ‘ csatornáról van szó. Ott minden világos: az valamelyik vállalat, vagy vállalatcsoport tulajdona. De egy közszolgálatinál látnunk kell, mi a működtetésének forrása. Hogyan lehet megvalósítani, hogy az államtól és a biznisztÅ‘l, a vállalkozásoktól is független legyen, és a civil társadalom álláspontját fejezze ki?" – fogalmazta meg a dilemmát az elnök.
Senki nem veszi komolyan
Akár komolyan gondolta eszmefuttatását, akár nem, a gyakorlatilag teljesen kormányirányítás alatt álló orosz médiában hirtelen megbolydult minden. A jelenlegi tájékoztatási és médiarendszer hívei még egy gondolatjáték szintjén sem voltak hajlandók komolyan venni az elnök ötletét:
„Lehet, hogy Dmitrij Anatoljevics Medvegyev csak valamilyen internetes tévécsatornára gondol, amelynek fenntartására maximum havi ezer dollárra van szükség, és ez is leginkább csak műszaki fenntartó fizetése. Egy modern felszíni sugárzású tévécsatorna minimum évi több tízmillió eurós költségvetéssel dolgozik. Ami pedig a közszolgálatiságot illeti: szerintem már van ilyen. A mi elsÅ‘ csatornánk ilyen közszolgálati televízió. Ötven százalékban az államé, a másik fele magánbefektetÅ‘ké. MeglehetÅ‘sen komoly viták folynak, a részvényesek összegyűlnek, tárgyalnak, van egy igazgatótanács, sÅ‘t, van még egy úgynevezett társadalmi tanács is. És egyáltalán: mi az, hogy közszolgálati, társadalmi, civil? Kik fogják majd a közszolgálatot irányítani? Mert akik ezzel az ötlettel elÅ‘álltak, azok úgy gondolják, hogy majd a mai hatalom ellenfelei lesznek. És nyilván nem akarnak a jelenlegi duma-frakciókból senkit bevenni. Pedig a saját választóik között ezek is igen nagy tekintéllyel rendelkeznek" – fejtette ki az állami médiaelit véleményét Maxim Sevcsenko, az egyik legtöbbet sztárolt orosz televíziós, amúgy éppen az egyetlen független rádióadó, az Echo Moskwy műsorában.
A sajtószabadság határai
A bátor és színvonalas Echo ugyan a Gazprom médiatulajdona, és politikailag elvben egy másodperc alatt áramvonalasítható, az amúgy elég rigorózus hatalom mégsem bántja: legalább egy ellenzéki rádióra ugyanis még a putyini rendszernek is szüksége van. De azért az adó kommentátora, Anton Oreh pontosan látja, hogy hol húzódnak Oroszországban a sajtószabadság határai: a televíziónál.
„Egy a hatalomtól, az oligarcháktól független közszolgálati televízió a mi országunkban? Nos, ez körülbelül olyan lenne, mint a független bíróság, a megvesztegethetetlen rendÅ‘r, a figyelmes, gyors hivatalnok, a sima utak, a jó minÅ‘ségü egészségügyi ellátás, a kiváló képzés. Vagyis csupa olyasmi, ami nálunk soha sem volt és valószínűleg soha nem is lesz. De hát honnan is lenne Oroszországban az államtól független televízió? A mi jelenlegi államunk pont azzal kezdte tevékenységét, hogy megszállta a tévét. Mert tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a lakosság nagy része számára a televízió az egyetlen ablak a világra, a hírek és szórakozás egyetlen forrása, amely helyettesíti a könyvet, múzeumot, színházat, van, akinek a saját agyát is. És ez az állam, amely ekkora energiát fecsérelt a szellem eme rágógumijára, csak úgy, puszta jóindulatból engedi, hogy létrejöjjön egy tÅ‘le teljesen független televízió? Ugyan. Egyébként ezért nálunk a nép sem fizetne, mert neki a mostani tévé tökéletesen megfelel" – mondta Anton Oreh.
