Palesztin béke: mi lesz a következő lépés?

Fotó: MTI/EPA/Atef Szafadi

 Hallgassa meg!

Évek óta az volt az arab világ legfÅ‘bb politikai szórakoztatása, amikor valamely beszélgetÅ‘s műsorban összeeresztettek a Fatah és a Hamász egy-egy politikusát, akik általában szinte azonnal ölre mentek egymással, biztosítva ezzel a megfelelÅ‘ nézettséget. Négy év engesztelhetetlen harc, de közben folyamatos, bár eredménytelen háttérközvetítés, és egyezkedés után, szerdán váratlanul aláírták a palesztin frakciók kibékülését Kairóban.

2006. januárjában a Hamász nyerte meg a választásokat, mégis egységkormány született, egy Izrael létét tagadó Hamász-kormány ugyanis nem kapott volna a külföldi segélyekbÅ‘l. Majd 2007. júniusában a Hamász véres harcokban kiűzte a gázai övezetbÅ‘l a fatahosokat, és átvette az uralmat Gázában, míg a Fatah Ciszjordániában alakította meg saját kormányát. A máig megbosszulatlan vérengzések nyomán azóta is gyűlölet lángolt egymás felé, ami nem könnyítette meg az egyiptomi közvetítÅ‘k munkáját, hogy megteremtsék a palesztin egységet.

2009. októberére megszületett egy kompromisszum, amelyet a mérsékelt Fatah alá is írt, a Hamász vezetÅ‘i azonban az utolsó pillanatban mégsem tették rá a kézjegyüket, meghiúsult Hoszni Mubarak elnök akkori békéltetése. Most gyakorlatilag ugyanazt az egyezményt írta alá a Hamász, amelynek inog lába alatt a talaj, hiszen damaszkuszi fÅ‘hadiszállásuk helyzete is bizonytalan. Bassar Asszad, egyik legfÅ‘bb támogatójuk hatalma, komoly veszélyben van a szíriai forrongások nyomán.

Egyiptomban is más, sokkal inkább Izrael-ellenes szelek fújnak Mubarak bukása után. A Hamász vezetÅ‘i állítólag a Kairóba költözést is fontolgatják, de ehhez – többek között – a Fatahhal történÅ‘ kiegyezésen át vezet az út. Mahmúd Abbász, a palesztin hatóság és a Fatah elnöke a sok sikertelen kísérlet után feladta a tárgyalásokat Izraellel. Bejelentette, hogy szeptemberben egyoldalúan kikiáltatja az ENSZ-ben Palesztinát, és ehhez nagy szüksége van a palesztin egységre, hiszen a nagyvilág elfogadja a két népnek két hazát eszméjét, de a két népnek három hazát Gáza és Ciszjordánia kettészakadása miatt igen rosszul hangzik a nemzetközi fórumokon.

Megérett hát a helyzet a békülésre. Abbasz beszéde pontosan tükrözte mindezt: „Palesztinának meg kell születnie az idén, szeptember, a kilencedik hónap. Ha folytatódik a provokáció, elÅ‘bbre kerülnek a dolgok, május-júniusra. Mi nem avatkozunk bele a belügyeikbe, mármint Izraelnek, és senkinek sincs joga megkérdezni, hogy miért viselkedünk így vagy úgy. Az izraeliek azt mondták, Mahmúd Abbász választanod kell köztünk és a Hamasz között. Az volt a válaszunk, hogy a Hamász a testvérünk és a családunk. Népünk része, és ti vagytok, izraeliek, akikkel perben állunk”.

Az Izraellel való szembenálláson kívül kevés a közös pont a két párt között, amint már az aláírás ceremóniája is jelezte. Majd három órát késett az esemény, mivel nehezen állapodtak meg arról, hogy ki hol ül, és hogy ki mondhat beszédet. Abbász nem tervezte, hogy Haled Mesaal, a Hamász vezetÅ‘je is megszólalhat. Végül Abbász a pódiumon ült két egyiptomi közvetítÅ‘ társaságában, Mesaal pedig az elsÅ‘sorban, az iszlám dzsihád vezetÅ‘je és Amr Músza, az Arab Liga vezetÅ‘je között, aki mellesleg az egyiptomi elnökválasztáson is indul.

Nem volt nyilvános kézfogás, ölelés. Haled Mesaal végül szót kapott: „Egyetlen igazi harcunkat az izraeli megszállókkal vívjuk, és nem a palesztin frakciókkal, egyazon nép fiaival. Alkossunk magunknak új stratégiát, amely magában foglalja az erÅ‘ minden eszközét és formáját, amely rákényszeríti Netanjahut, hogy kivonuljon a földünkrÅ‘l és elismerje jogainkat. Azt mondjuk a nemzetközi közösségnek, álljon mellénk, teljesen független, szabad palesztin államot akarunk felállítani Ciszjordániában és Gázában Jeruzsálem fÅ‘várossal, nem lemondva a visszatérés jogáról”.

Az egyezmény szerint egy éven belül közös elnöki és parlamenti választásokat tartanak mind Gázában, mind Ciszjordániában, és Mahmúd Abbász nem indul. Addig független technokrata kormány irányít, amelynek vezetÅ‘jét a Hamász adhatja, azonban nem lesz joga nemzetközi tárgyalásokra, azok továbbra is Abbász kezében lesznek. Nem engedték be a sajtótájékoztatóra elÅ‘ször csak az izraeli tudósítókat, majd a palesztinokat sem, mert attól tartottak, hogy rákérdeznek például az Oszama bin Láden megölésére adott gyökeresen eltérÅ‘ válaszokra: hiszen a Hamasz elítélte, a Fatah pedig üdvözölte azt. De hasonlóak a nézetkülönbségek szinte minden bel- és külpolitikai kérdésben.

A teremben nem ült öröm az arcukon, még kényszeredett mosolyt is alig lehetett látni. Izrael hivatalos válasza mindvégig elutasító volt a békülésre. Benjamin Netanjahu miniszterelnök elÅ‘ször azt mondta, a Fatahnak a béke és a Hamász között kell választania, nem mintha a békefolyamatot Å‘ maga gÅ‘zerÅ‘vel tolta volna beiktatása óta. Abbász válasza egyértelmű volt, Izraelnek pedig a ciszjordániai telepesek, a terjeszkedés és a béke között kell választania. A kormány már többször a telepeseket választotta. Netanjahu az aláírás napján kijelentette: „Ma Kairóban végzetes csapást mértek a békére, díjazták a terrort. Izrael továbbra is békét szeretne, és az hirdeti: De csak békére vágyó szomszédainkkal tudunk békét kötni. Izrael felszámolására törÅ‘ szomszédaink, akik a terror eszközeivel is élnek, nem partnereink a békében”.

Ugyanakkor Izraelben a baloldalon egészen más hangokat is hallani, amelyek kifejezetten örültek a palesztin egység megszületésének, hiszen a békefolyamat esetleges valódi megindulásakor így nagyobb esély lehet a két népnek két állam megteremtésére, ami jelzi, hogy nem csak Palesztina, de Izrael is igen megosztott, és nem csak ebben a kérdésben.