Új ország születhet Afrikában

Fotó: Flickr/S. O. Korneliussen

Szudánra irányítja a reflektorfényt George Clooney. Az aktivistaként is ismert amerikai színész régóta a szívén viseli a szudániak sorsát, amelyet most az ENSZ, a Google és több emberi jogi csoport támogatásával meg is mutat a világnak. A Satellite Sentinel Project keretében több műhold is a Szudán északi és déli részét elválasztó határvidéket fogja figyelni, és így magas felbontású képeken lehet nyomon követni az eseményeket. A negyven évig polgárháborúskodó ország küszöbön álló kettéválása sem ígérkezik békésnek, ezért a műholdas megfigyeléssel a jogvédÅ‘k egy újabb háború kitörését szeretnék megakadályozni. A véresen komoly valóságshow képeit bárki követheti a projekt honlapján. Az emberi jogi szervezetek azt remélik, hogy ezzel az ENSZ-nek is elég bizonyítékot szolgáltatnak a megfelelÅ‘ válaszhoz, és Kartúmot pedig elrettentik az erÅ‘szakos akciókhoz. „Ha megelÅ‘zzük a támadásokat, nem lesz szükség ragtapaszokra, és arra, hogy menekültekrÅ‘l gondoskodjunk és etessük Å‘ket. Ez a békefenntartás sokkal olcsóbb módja” – ecsetelte a megfigyelés elÅ‘nyeit Clooney.

A népszavazás lebonyolítása sem lesz egy könnyű menet, az igazi problémák azonban akkor kezdÅ‘dnek majd, amikor a déliek – várhatóan – igent mondanak az elszakadásra. Bár Dél-Szudán a hatalmas ország területének alig egyharmadát teszi ki, így is akkora, mint Franciaország. Viszont délen található az ismert olajvagyon 80 százaléka – en nek hasznosítása, exportja azonban csak az északi országrészen át haladó csÅ‘vezetéken lehetséges, amely a vörös-tengeri Port Sudan kikötÅ‘jében végzÅ‘dik. Itt találhatók Szudán olajfinomítói is. Az infrastruktúra tehát északi kézben van, ami elÅ‘revetíti, hogy – a déli országrész elszakadása esetén – kemény tárgyalások várhatók az olajkincsbÅ‘l származó bevételek megosztásáról.

Szudánban 2005 óta – papíron legalábbis – béke van, ezeket a csendes idÅ‘szakokat az elmúlt évtizedekben rendszerint fegyverkezésre használták fel. A déliek az ukrajnai volt szovjet készletekbÅ‘l raktároztak, míg az északiak a baráti Kína jóindulatával éltek.

Az Egyesült Államok a többi között Hassan Ahmad al-Basir elnök önérzetén keresztül is megpróbált megoldást találni a népszavazás után várható problémákra. A szenátus külügyi bizottságának elnöke, John Kerry egészen Kartúmig repült, hogy közölje Barack Obama ajánlatát: ha Basir biztosítja a referendum tisztességes lebonyolítását, és elfogadja az eredményét, Washington törli Szudánt a terrorizmust támogató országok listájáról, és eltörli a Kartúmot sújtó szankciókat is.

Basir ezek után a délre repült, hogy megnyugtassa a szavazni készülÅ‘ket: szomorú lesz ugyan, hogy az ország kettéválik, de örömmel tölti majd el, ha ez végre igazi békét teremt. ElemzÅ‘k ezt úgy értelmezték, hogy Basir végre belátta, már nincs esélye megakadályozni a népszavazást. Annál azonban sokkal dörzsöltebb, hogy ne próbáljon bevetni minden trükköt, annak érdekében, hogy a déli terület olajkincsébÅ‘l a lehetÅ‘ legtöbbet kihozza. EbbÅ‘l a szempontból különösen robbanásveszélyes Abyei, a határvidéken fekvÅ‘ terület, ahol szintén vasárnap külön népszavazást is tartanak arról, hogy az ott élÅ‘k északhoz vagy délhez akarnak-e tartozni.

Basir a kampányhajrában aztán ismét árnyalta a mondatait, és az al-Dzsazíra televíziónak adott interjúban kijelentette: Dél-Szudánra bizonytalanság vár, ha az elszakadást választja a népszavazáson, hiszen nem lesz képes stabil államot létrehozni, és gondoskodni saját állampolgárairól.

Szudán olajtermelése csaknem eléri a napi félmillió hordót, az ország ezzel Nigéria és Angola mögött Afrika harmadik legnagyobb kitermelÅ‘je. Az olajkészlet 80 százaléka azonban délen, illetve a vitatott Abyei térségében található. Kartúm költségvetési kiadásainak 60 százalékát fedezik az olajexportból származó bevételek, a déli régió esetében ez az arány 90 százalék

Dél-Szudánnak egyébként nem sok költségvetési vagy közigazgatási elÅ‘nye volt abból, hogy Kartúmhoz tartozott. Az északi vezetés tavaly júniusban kapott észbe, hogy bevesse a kampányok egyik örökzöld elemét, és a déli utak megépítésére a 2005-ös békemegállapodás óta elÅ‘ször tavaly júniusban kezdett el pénzt utalni.

A déliek amúgy képesek maguk is megkeseríteni a saját sorsukat. „A lehetÅ‘ legrosszabb a helyzet” – foglalta össze a lényeget egy magas rangú ENSZ-tisztségviselÅ‘ a The Economistnak. A kiszolgáltatottságot jól jelzi, hogy az legutóbbi rossz termés miatt csaknem éhínség pusztított Szudán déli részén. Milliókat csak az ENSZ élelmezési programja ment meg az éhhaláltól. A déli részt irányító Szudáni Nép Felszabadítási Mozgalomnak (SPLM) más költségvetési prioritásai voltak: a bevételek hatvan százalékát ugyanis a hadseregre és fegyverekre költötte, az érvelés szerint, hogy bebiztosítsa magát az északi erÅ‘szak ellen. A The Economist szerint ha Dél-Szudán a függetlenségre szavaz, szüksége lesz minden segítségre a régióból és a nemzetközi szervezetektÅ‘l is, mert az új ország egyben tartásához már nem lesz elég az ott élÅ‘k közös ellenszenve az északi arabok iránt.