A cigányok és a magyar nemzeti kultúra

Fotó: MTI

Hallgassa meg!

A XVIII. század utolsó harmadában az arisztokrácia szolgálatába állnak az elsÅ‘ cigányzenészek: például a Pozsonyban, Galántán, Kismartonban vagy FertÅ‘dön élÅ‘ különbözÅ‘, grófi és hercegi Eszterházy családok is több ilyen muzsikust felfogadnak.

A nyugat-magyarországi Doborjánban született Liszt Ferenc – akinek édesapja az Eszterházy-uradalomban volt intézÅ‘ – feltehetÅ‘en már gyermekkorában találkozott a cigányzenével. Liszt ezt a fajta zenét – amit részben verbunkosnak, részben csárdásnak lehet nevezni – a cigányok által hozott muzsikának tekintette, miután a XIX. század elsÅ‘ felében jobbára már Å‘k játszották. A verbunk kifejezés a németbÅ‘l származik, a toborzást is jelentÅ‘ werbung szóból. A verbunkos azt a virtusos férfi táncot jelentette, amelyet a katonák toborzásánál jártak. Valamivel késÅ‘bb alakult ki a csárdás, amelynek neve a csárdákban játszott zenére utal.

Lisztet igazán két dolog miatt ragadták meg a cigányok, az egyik az életformájuk volt, amelynek fontos jellemzÅ‘je volt a vándorlás, az állandó otthon hiánya. Liszt, mint nagy hírű zeneszerzÅ‘ és elÅ‘adó is hasonló életet élt, folyamatosan járta a világot, egyik városból a másikba ment és muzsikált. Liszt a saját zenélését tekintve, amelyben jelentÅ‘s szerepe volt az improvizációnak, ugyancsak párhuzamot állít a cigányokkal, akiknek a játékstílusa szintén nem nélkülözhette a rögtönzéseket.

Liszt Ferencre különösen nagy hatással volt Bihari János, aki rendkívül népszerű és keresett cigányzenész volt. A cigányprímás, zeneszerzÅ‘ Biharit, aki a XIX század elsÅ‘ negyedében működött, a verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselÅ‘jeként tartják számon. Liszt elsÅ‘sorban a rapszódiákban használta, illetve fejlesztette tovább a Bihari és más kedvelt kortárs cigányzenész által játszott dallamokat.

A XIX. század elsÅ‘ fele a reformkor, szabadságharc idÅ‘szaka, amely a magyar nemzeti kultúra kialakulása szempontjából rendkívül jelentÅ‘s periódus, és ennek a cigányokról való gondolkodás is különösen fontos eleme volt. A kortársak egyszer csak összetalálkoznak a zene, a tánc, illetve a cigányok kapcsán, akik a művészeti alkotások témájául is szolgálnak. Barabás Miklós megfesti a cigányokat és Lisztet is, a zeneszerzÅ‘ cigányzenei inspirációkra magyaros műveket, illetve rapszódiákat komponál. PetÅ‘fi Sándor Barabás Miklós vándorló cigány családot ábrázoló képéhez verset ír, akárcsak a híres hegedűs, a cigányzenekart szervezÅ‘ Rózsavölgyi Márk halálára.

A magyar nemzeti kultúra kiépülésének idÅ‘szakában állandóan egymásra reflektál, együttvan, együttműködik a kor jelentÅ‘s művészeinek jó része, és közös gondolkodás zajlik a cigányokról is.