Fotó: wikipedia
Hallgassa meg!A viccekről, tréfákról volt szó a Közelről április 1-i adásában. A műsor vendége volt Papp Richárd kultúrantropológus és Maksa Zoltán humorista, aki a rádióban kezdte a pályáját szerzőként még 1982-ben, majd nyolc évvel később a rádió humorfesztiválján előadóként az egyik fődíjat nyerte. Mellettük a téma más szakértői is megszólaltak, köztük Tóth G. Péter néprajzkutató.
Tavaszköszöntés, durva poénok
Az április 1-i bolondok napja gyökereivel kapcsolatban a műsorban elhangzott, a nap elnevezésének, illetve időpontjának eredete pontosan nem tisztázott. Tóth G. Péter, a Néprajzi Múzeum gyűjteményi főosztályának vezetője elmondta, feltehetően egy XVI. századi francia rendelet, majd az 1582-ben Európa nagy részén bevezetett naptárreform az oka, hogy a bolondok napja az év második negyedének kezdetére esik. Korábban a tavasz beköszöntével kezdődött az esztendő, amit mindig ünnepségek kísértek. Miután a több mint négyszáz évvel ezelőtti változtatások következtében január lett az év első hónapja, a megújulásnak örvendő, korábban év elejéhez közeli tavaszköszöntő tréfálkozás messze került az esztendő kezdetétől.
Hogy a bolondok napi ugratásokba mi fér bele, mindig az adott közösségtől függ. Már a XVI-XVII. században közigazgatási szinten is születtek szabályok az április 1-i viccelődés kapcsán , voltak olyan leírt dekrétumok, amelyek arról szóltak, hogy a durva poénok megengedhetetlenek.
A bolondok mindig a lóvá tett személyek és nem a tréfacsinálók, a hiszékeny figura irodalmi toposzokban, motívumokban is visszaköszön. A tréfálkozás, a bolondozás szinte minden kultúrában jelen van, de az hogy naptári ünnephez kötődik, elsősorban Nyugat-Európában jellemző mondta Tóth G. Péter. Francia, olasz, német nyelvterületeken a XVI. században bukkan fel az április bolondja nap, amit ezeken a vidékeken azóta is kifejezetten számon tartanak – tette hozzá a néprajzkutató.
Vicces újszövetségi példabeszédek
Papp Richárd a tréfálkozás története kapcsán elmondta, a humorra utaló jelek már az első írott forrásokban is föllelhetők, a viccek mai formája, a rövid, csattanós történet pedig az elmúlt ötszáz évben alakult ki. A kultúrantropológus hozzátette, a legkülönbözőbb ókori szövegekben, így a zsidó Szentírás-kommentáló Midrás-irodalomban is számos humoros történetet van, amelyekhez hasonlók más kultúrákban, így a Távol-Keleten is születtek.
A műsorban elhangzott az is, hogy Jelenits István piarista szerzetes, amikor egy vele készített interjúban az jött szóba, volt-e Jézusnak humora, elmondta, hogy az újszövetségi példabeszédekben nagyon sajátos humor fedezhető fel. Például a korabeli emberek valószínű, nevettek, amikor elképzelték, hogyan férhet át egy teve egy tű fokán.
Degenerációváltás
Maksa Zoltán humorista a mai magyar kabaré trendjei kapcsán elmondta, néhány év óta egyértelműen a stand-up comedy korszakát éljük, a dumaszínház tarol minden vonalon. Maksa szerint itt az utánpótlás, amit az idősebb „degenerációnak” tudomásul kell venni. Szerinte van hat-hét olyan közelmúltban felbukkant magyar humorista, akik nagyon tehetségesek, és rendkívül sikeresek a fiatalok körében, de mellettük a régebbi előadóknak is megvan a közönsége.
Maksa azonban elmondta, úgy látja, ma borzasztó nagy küzdelem humoristaként működni, annál is inkább, mert a kereskedelmi médiumok általában a tréfálkozásnak csak bizonyos, szerinte primitív formájára vevők, miközben a másfajta humorra vágyó közönség igényeit csak kevés helyen szolgálják ki.
Szeged a legviccesebb
A műsorban elhangzott még, hogy egy magazin munkatársai néhány éve azt kutatták, hol élnek a legviccesebb emberek az országban. A három tagú „kutatócsoport” Magyarország hat legnagyobb városát kereste fel, és arra kérték az adott település járókelőit, hogy meséljenek viccet, humoros történetet, grimaszoljanak vagy lejtsenek, mondjuk, egy groteszk táncot - vagyis próbálják megnevettetni őket.
Budapesten minden második megállított járókelő hajlandó volt produkálni magát, ami jó aránynak mondható. Még jobban szerepeltek a győriek: a kisalföldi városban a megkérdezett harmincból tizenhat ember volt hajlandó produkálni magát. Miskolcon azonban már alig egy tucat ember állt meg a felmérést végző csapatnak. Ennél is rosszabbul teljesített Debrecen, ahol tízen álltak kötélnek a harmincból. A verseny végeredménye szerint a legrosszabbul a pécsiek, a legjobban pedig a szegediek szerepeltek.
A felmérés során tehát megdőlt az az előfeltevés, hogy a humorérzék hű tükre az adott régió gazdasági helyzetének. Ha ez így lett volna, akkor Miskolcnak kellett volna az utolsó, a fővárosnak pedig az első helyen végeznie – hangzott el a Közelről pénteki adásában.
A Tisza parti város győzelme a Szeged közelében született, és régóta Pécs mellett élő Nagy-Bandó András szerint nem véletlen. A humorista véleménye, hogy Szeged olyan tanyák és falvak által övezett település, amelyben - a vidékiek betelepülése, illetve a paraszti, mezőgazdasági kultúra dominanciája révén – nem tipikusan városi humor alakult ki. Emellett létezett a szegedi városrészek egymás közti rivalizálása is, amely gyakran ugratásokkal párosult.
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
