A Magyar Szerzőjogi törvény 1999-ben rendelkezett először az internetes felhasználásokról. A zenék és filmek bemutatásért az internetes szolgáltatóknak kell jogdíjat fizetni. A jogdíj mértéke függ részben attól, hogy a szolgáltatók kérnek-e pénzt a végfelhasználóktól, vagy a tartalmakat ingyen hozzáférhetővé teszik.
Függ még attól is hogy a szolgáltatók hány művet kezelnek. Tehát hány film vagy zenemű érhető el rajtuk keresztül. De a díj függ még attól is, hogy a végfelhasználók letöltik-e a műveket vagy csak megnézik, meghallgatják őket. A jogdíjat az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület szedi be és osztja szét az alkotók között - ahogy ez a televíziós, rádiós és egyéb jogdíjak esetében is történik.
A 2010-es internetes díjszabást a napokban tette közzé a Szerzői Jogvédő Iroda. Két fő változás van az idei szabályozásban. Jelentősen csökkentették a jogdíjat két kategóriában. Csak két példa a rendeletből: egy legfeljebb hét perces zenemű nyolc forint negyvenbe, egy komplett album meghallgatása percenként egy forint húsz fillérbe kerül a szolgáltatónak. Egy film a hosszától függően öt és tizenöt forint közötti összegbe kerül. A jelenlegi díjcsökkentés célja legfőképp az illegális és kalózletöltések elleni küzdelem.
A díjváltozások jól jönnek például a nagy mobilszolgáltatóknak, akiknek az ügyfelei, ha a rendes előfizetésükön felül még párszáz forintot fizetnek, akkor hozzáférhetnek akár egy korlátlan zenei katalógushoz is.

Hallgassa meg!


