Az elszabadult pokol képei - új Capa-kiállítás Kecskeméten

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Hallgassa meg!

A nagyszabású 1944-es D-day nevű hadművelet kezdetének fotózására összesen két fényképész kapott engedélyt. Az egyik fotós a francia partok mentén állomásozó anyahajón maradt, a másik – Robert Capa – beleült a támadóegységek elsÅ‘ hullámát szállító egyik motorcsónakba, és a legelsÅ‘ pergÅ‘tűz idején készítette a felvételeket – mondta Kincses Károly muzeológus, a kecskeméti fotómúzeum munkatársa.

Capa maga is beszámol az eseményekrÅ‘l. „Elég világos volt már a fotózáshoz, elÅ‘ is bányásztam egyik Contax kamerámat, vízhatlan viaszos vászon tokjából. Csónakunk lapos feneke Franciaország földjébe ütközött, kormányosunk leengedte elÅ‘re a rámpát, és a vízbÅ‘l kimagasló groteszk rajzolatú fémakadályok között elÅ‘tűnt egy füstfelhÅ‘be burkolózó vékonyka partvonal, a mi Európánk, a könnyű, vörös partszakasz. A víz hideg volt és a part még legalább száz méterre esett, a lövedékek csipkésre lyuggatták körülöttem a vizet” – olvasható Capa Kissé elmosódva című önéletrajzi írásában a Hitler vezette Németország elleni egyik legnagyobb nyugati katonai akció kezdetérÅ‘l.

Capa ismert tétele, hogy aki nincs elég közel az eseményekhez, nem fog elég jó felvételeket csinálni adott történésrÅ‘l. Ennek megfelelÅ‘en a magyar származású háborús tudósító az elsÅ‘k egységek között mozgott a partraszálláskor, és mindazt átélte, amit a katonák: ugyanúgy lÅ‘ttek rá, ugyanúgy gázolt a tizenhárom fokos tengervízben és ugyanolyan félelmetes élmények érték. Capát június 6-i, hajnali négytÅ‘l délelÅ‘tt tízig tartó hatórás bevetése után két napig fektették, mert annyira bestresszelt – mondta a muzeológus. A fotómuzeológus hozzátette, Å‘ személy szerint nem becsüli azokat a fényképészeket, akik nem félnek, amikor elszabadul a pokol. „Azokat bírom, akik félnek, ezt tudják magukról, és odamennek” – mondta Kincses Károly.

Capa nyakában két gép lógott az akció alatt, összesen százhat képet csinált a hat óra alatt, amihez csak egyszer cserélt filmet. A fotómuzeológus szerint ez azt mutatja, hogy nagyon szörnyűek lehettek a körülmények a helyszínen. A három tekercsnyi filmre készített százhat képbÅ‘l mára nyolc maradt.

„Lementem a gépházba, szárazra dörgöltem a kezem, és betöltöttem a filmet mind a két gépembe, aztán visszakapaszkodtam a fedélzetre, még épp idejében, hogy egy utolsó felvételt készíthessek a füstbe merülÅ‘ partról. Ekkor egy partraszálló naszád siklott mellénk, és kimentett mindnyájunkat a süllyedÅ‘ hajóról. Ez volt az utolsó lehetÅ‘ségem, hogy visszamerészkedjek a partra. Nem éltem vele” – olvasható Capa Kissé elmosódva című önéletrajzi írásában.