Bátorságdíjat kapott a Camorra-regény szerzője

 Hallgassa meg!

Ha azt mondjuk, Itália, elkerülhetetlen, hogy a külföldieknek a tengerpart, a pizza és a római Colosseum után a maffia jusson eszébe. Az olaszok nem feltétlenül a szervezett bűnözésre gondolnak, ha saját magukról van szó, de tudják, hogy a világ azt hiszi, valahol Szicíliában él még a Keresztapa, Michael Corleone.

Valójában a Cosa Nostra néven ismert maffia sokkal kevésbé romantikus, és mára erejét is vesztette. A szicíliai maffiavezérek helyét a nápolyi camorra és a még délibb 'ndrangheta vette át Calabriában. A 'ndrangheta nevét a világ a duisburgi Da Bruno pizzériában 2007-ben történt hatos gyilkosság óta ismeri, a camorrát pedig egy ötvenkét nyelvre lefordított regény mutatta be, a Gomorra, melyet Roberto Saviano írt.

A nápolyi születésű, most harminckét éves Saviano a napokban kapta meg Londonban a Pen írószövetség Harold Pinter emlékére alapított Bátorságdíját. Éppen azért, mivel művével kihívta maga ellen a nápolyi bűnszervezetet. A díjat azonban Saviano nem tudta személyesen átvenni.

Könyve 2006-os megjelenése óta védelem alatt él, ezt azonban brit területen a Scotland Yard feleslegesnek ítélte. Így Saviano, aki lehet, hogy a Scotland Yardban megbízik, de a camorrában nem, úgy döntött: rendőrkíséret nélkül nem mozdul, és nem hagyja el titkos olaszországi tartózkodási helyét.

„Nehéz röviden összefoglalni, hogy mi is a camorra, mivel a szicíliai Cosa Nostrához képest sokkal kevesebb szó esett róla, kisebb a visszhangja, ahogyan keveset hallatott magáról a 'ndrangheta is Calabriában, a Sacra Corona Unita Pugliában vagy a Basilischi Lucániában. Vállalkozásnak álcázott bűnszervezetekről van szó, melyekről gazdasági hatalmuk ellenére alig hallani, pedig jelen vannak az olasz, az európai és a nemzetközi gazdasági életben is” – nyilatkozta még pályafutása kezdetén a huszonegy évesen bűnügyi újságíróként kezdő Saviano, aki később a Nápoly utcáin szerzett tapasztalait regényben foglalta össze.

A camorra létezése soha nem volt titok, de Saviano előtt senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt el is mesélje. Sohasem gondoltam volna, hogy az irodalomnak ekkora ereje van – vallotta be a Gomorrával hatalmas irodalmi és társadalmi sikert arató fiatalember. Egyedül a camorrának nem tetszett Saviano igazmondása.

A Gomorrából film is készült, ám ennek nyelvezetét csak a nápolyiak értik. A camorra tagjai ugyanis saját nyelvjárásukban beszélnek, saját kerületeikben laknak, meg se lehet őket közelíteni. A nápolyi Le Vele háztömbjeibe még a rendőrség rohamosztaga is csak rendkívüli esetben tör be, miközben a férfiak lőnek rájuk a camorra asszonyaival és gyerekeivel együtt.

A luxusvillájában igazi tigrist, garázsában Ferrarikat tartó vezér Michele Zagorolot, aki a legnagyobb olasz vállalkozókat fogadta, a Casalesi klán vezére, Sandokan, akit a Gomorra megjelenése után tartóztattak le, bírósági tárgyalásán azt hangoztatta, hogy a közvéleményt „ez az akasztani való Saviano” befolyásolta. Őket leplezte le a fiatal író, aki talán nem is sejtette, mit érintett meg tollával.

Saviano azt is leírta, hogy a nápolyi camorra áll a kínai emberkereskedelem mögött, és a nemzetközi divatcégek ruháit is a camorra szabóságaiban varrják. Beszámolt arról is, hogy a nápolyi szemét, az olasz és az európai foci, a milánói beruházások mögött mind a camorra pénze áll.

Ezért él Saviano öt év óta rendőri védelem alatt, titkos helyen. Családja is elköltözött Nápolyból. Ezért kapott most Bátorságdíjat. Bár néhány évvel ezelőtt, huszonnyolc évesen azt kiáltotta egész Olaszországnak: elege volt, vissza akarja kapni az életét, ki akar menni az utcára, mennyasszonyt akar, szabad akar lenni.

A camorrától azonban nincsen szabadulás, még Savianónak sem. Addig is a camorra hamisított DVD-n árulja Nápoly utcáin a Gomorra filmet. A nápolyi iskolások között végzett felmérés szerint Saviano rongyember, mivel rossz színben tüntette fel Nápoly városát.