Fotó: Wikimedia
Hallgassa meg!
Liszt Ferencet azért hívták meg a weimari udvarba 1842 októberében, hogy fellépjen a trónörökös, Károly Sándor és a holland királylány, az újdonsült házaspár weimari fogadásán. Ekkor határozta el a nagyherceg, Károly Frigyes, hogy Lisztet megnyeri a weimari udvar számára.
A weimari nagyhercegek már évtizedek óta európai hírességeket gyűjtöttek, hogy Weimar Németországban betöltött kulturális szerepét emeljék, de Hummel halála után nem volt híresség az udvarban. Liszt elfogadta a felkínált szerződést, és 1843-tól a nagyhercegi udvar karmestereként dolgozott egészen 1861-ig.
A zeneszerző 1848-ban telepedett le a városban, addig folytatta a turnéit, és csak hangversenyekre látogatott Weimarba. Döntésében nagy szerepet játszott Carolyne Sayn-Wittgenstein, akivel 1847-ben találkozott Ukrajnában. A hercegnő biztatta, hogy hagyjon fel a folyamatos koncertezéssel, és szentelje idejét a komponálásnak.
Wittgenstein hercegnő a megismerkedésük idején már külön élt a férjétől, és hatalmas birtokok fölött rendelkezett. Követte Lisztet Weimarba, de kezdetben nem költöztek össze, mert szerették volna a kapcsolatukat törvényesíteni. A zeneszerző nagy reményekkel kezdett új életet, abban bízott, hogy újra sikerül felvirágoztatni a város művészeti életét.
Liszt Ferenc több fiatal muzsikust karolt fel, Weimarban felkereste Johannes Brahms és Richard Wagner is. A város operaházában játszották először sikeresen a Tannhausert, és itt tartották a Lohengrin ősbemutatóját. Liszt sokat tett Hector Berlioz-ért is, akivel később Wagner miatt hidegült el a viszonya.
Bár több elképzelését nem sikerült véghezvinnie, Liszt hosszas küzdelmei ellenére sem érte el, hogy Weimarban állítsák színpadra Wagner készülő Ringjét, nem jött létre a Goethe Stiftung, ugyanakkor ebben az időszakban véglegesítette és adta ki korábbi műveit, és a körülötte kialakult tábor nyomán alakult meg az Allgemeine Deutsche Musikverein, az Általános Német Zeneegylet.
Amikor 1861-ben elhagyta Weimart, sérelmeket hordozott a szívében. Rómába készült, abban bízva, hogy házasságot köthet Wittgenstein hercegnővel. Ekkor kezdődött Liszt pályafutásának befejező szakasza, amikor Pest, Róma és Weimar között osztotta meg az idejét.
