Fotó: Wikipedia
Hallgassa meg
1861-ben Liszt nagyon csalódottan távozott Weimarból, mert a nagy terveit nem tudta megvalósítani. Egy rövid idÅ‘re, 1867 nyarán tért vissza, amikor a Wartburgban bemutatták a Szent Erzsébet legendáját. Két év múlva, 1869-ben a nagyherceg kitartó hívására tért vissza Weimarba, ahol az udvari kertészlakban rendezkedett be. Haláláig itt élt, halála után egy évvel pedig múzeumot csináltak az épületbÅ‘l.
Liszt intézményesen soha többet nem akart kapcsolatban lenni Weimarral, ezért – magyarázta Dr. Eckhardt Mária zenetörténész – semmiféle zeneiskolai vagy udvari karmesteri hivatalos pozíciót nem vállalt el, de az a tény, hogy ott volt, odavonzotta a világ minden tájáról azokat, akik tanulni szerettek volna tÅ‘le. Bár aktív szerepet nem vállalt, de figyelemmel kísérte például a nagyhercegi zeneiskola tevékenységét és a színház működését is, amelyben az Å‘ javaslatára mutatták be Camille Saint-Saëns Sámson és Delila című operáját, ami így megkezdhette diadalútját.
