A gumibot és az orosz nők viszonya

Fotó: wikipedia

Hallgassa meg!

A posztszovjet milíciából március elsejével igazi orosz policija lesz, és verheti a nőket. Igaz, eddig is verhette, de most az új rendőrségi törvény elfogadásakor részletesen is szabályozták a történelmi, cári nevét visszaszerző rendvédelmi szerv jogosítványait.

Ezekhez az is hozzátartozik, hogy egy elrendelt tömegoszlatásnál nem kell tekintettel lenni senkire és semmire. Egyetlen megszorítás azért mégiscsak van: ha valaki szemmel láthatóan terhes, az kímélendő. Slussz. Hiába állt fel egy – egyébként kormánypárti – képviselő, hogy szerinte nőt semmilyen körülmények között nem szabad gumibottal verni, az orosz törvényhozás alsóháza, a Duma először lelkesen megtapsolta, aztán fegyelmezett szavazógépezetként megszavazta az ellenkezőjét. A döntést a levezető elnök azzal indokolta, hogy Oroszországban a nemek a törvény előtt egyenlőek, egy ilyen nőkímélő kivétel pedig sértené ezt az alapszabályt.

A belbiztonsági bizottság vezetője úgy érvelt, hogy „kedves képviselőtársak, azért ne feledjék, nemrég nők robbantottak fel a levegőben néhány polgári repülőgépet”. Ez kétségtelenül igaz, csak nem világos, hogy mindennek mi köze van a tüntetések feloszlatásakor alkalmazott rendőri technikákhoz, amelyeket lényegében válogatás nélkül alkalmaznak, függetlenül attól, hogy profi verekedőkkel, közismert és közveszélyes futballhuligánokkal, vagy lényegesen békésebb ellenzéki tüntetőkkel kerül szembe a rendőrség. Sőt, az államhatalom hajlamos keményebben odavágni, ha politikai ellenfelek nem engedélyezett tiltakozó akciójáról van szó.

Mostanában az országot elárasztó súlyos terrorcselekmények után a biztonsági szempontok emlegetése mindent felülír – az orosz közvéleménnyel viszonylag könnyű elfogadtatni mindenfajta keménykedést. Tudósítónk emlékei szerint a tavalyi moszkvai metrórobbantás után - amikor két dagesztáni terrorista nő több tucat ártatlan embert vitt magával a halálba -, gyanakodva méregették az utasok a testüket nagy lepelbe burkoló, vagy akárcsak fejkendős kaukázusi asszonyokat. A sahidkák, a férjük, fiuk, vagy testvérük halálát megbosszuló öngyilkos muszlim terroristanők megváltoztatták azt a felfogást, hogy a háború, a gyilkolás a férfiak dolga, a nők elsősorban anyák, és mégiscsak némi tisztelettel kezelendő személyek. Bár ez a tisztelet amúgy is inkább csak elméletben létezett Oroszországban.

A gyakorlatban az orosz nők egy eléggé brutális férfitársadalomban próbálnak helytállni. Az alkohol és a nyílt erőszak a családon belül gyakran pokollá teszi az életet. Sőt, még a túlélés sem garantált. Oroszországban ma is évente tizennégyezer nő hal meg „családi viszályban”. Ez a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy a részeg férj egyszerűen agyonveri őket. Ha ehhez a családon belül megölt háromezer férfit is hozzászámítjuk, akkor ez azt jelenti, hogy negyven percenként történik egy ilyen haláleset. Mindez pedig nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa. Az a bizonyos „ver, tehát szeret”, meg „asszony verve jó” mentalitás még mindig eléggé elterjedt Oroszországban – érdekes módon nemcsak vidéken, hanem a nagyvárosokban is.

Konsztantyin Vorovoj író szerint ez nem egyszerűen a nemek közötti viszony, hanem az általános kultúra, a törvények, a jogállam tiszteletének kérdése. „Abban a pillanatban, amikor a törvényeket, a jogot betartva fogunk élni, abban a pillanatban, amikor hasonlítani fogunk a fejlett európai országokra, minden nő tudni fogja, hogy a családon belüli erőszak esetén nem a szomszédnak kell segítségért kiabálni, hanem a rendőrséget kell felhívni” – mondta az orosz író. Vorovoj hozzátette, amikor a családon belül megsértik a törvényt, az az egész társadalom ügye. Oroszországban a társadalom még nem érti, hogy a nők jogainak védelme nemcsak azt jelenti, hogy a férfiakkal azonos fizetést kapjanak ugyanazért a munkáért, hanem szexuális és egyéb erőszak is ide tartozik. A munkahelyen is, otthon is – mondta Konsztantyin Vorovoj.

Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu