Fotó: Flickr
Hallgassa meg!
Bár tartós kapcsolatra továbbra is igényünk van, a házasság népszerűsége csökkent, kizárólagossága megszűnt, erősödtek az együttélés különféle egyéb formái, és a házasság jelentéstartalma is átértelmeződött. Míg korábban a házasság közösségi, rokoni esemény is volt, összekötötte a családokat, az elmúlt harminc-negyven évben a közösségek szétesése, a rokoni kapcsolatok lazulása a jellemző, individualizáltabb, atomizáltabb világban élünk. A hatvanas évektől – részben a nők munkába állásával és a nagyfokú mobilitással – megnőtt a válások száma, a hetvenes évektől pedig egyre népszerűbb együttélési forma az élettársi kapcsolat, amely Magyarországon a társadalmi hierarchia aljáról indult. Míg húsz évvel ezelőtt a fiatalok nyolcvan százaléka az első párkapcsolatát házassággal indította, ma mintegy hetven százalékban az együttélés élettársi kapcsolattal kezdődik, s ezek körülbelül fele folytatódik házasságban, körülbelül harminc százaléka továbbra is élettársi kapcsolat marad, húsz százaléka pedig felbomlik. Szénási Sándor az együttélés különböző formáiról beszélgetett Spéder Zsolttal, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatójával az Időt kérek című műsorban.
Kövessen minket a twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
