Minden bányászt felszínre hoztak Chilében

Fotó: MTI/AP/Natacha Pisarenko

 Hallgassa meg!

Az összes bányászt a felszínre hozták a chilei San José bányából, a mentőakció sikerrel járt. Utolsóként a műszakvezető jutott ki a szabad levegőre a mentőalagúton keresztül. A 33 bányász több mint két hónapot töltött több száz méter mélyen, miután augusztus elején beomlott a tárna. Napokig azt sem lehetett tudni, hogy életben vannak. Egész Chile ünnepli a páratlan sikert, Sebastian Pinera chilei elnök megköszönte a mentőalakulatok munkáját. A bányászokat megfigyelésre kórházba vitték, látszólag egészségesek.

Fotó: MTI/EPA/Ian Salas

Az első bányászt, a 31 éves Florencio Avalost magyar idő szerint negyed ötkor emelték ki a csaknem 700 méteres alagútból. Ezután orvosi vizsgálatokra szállították, és várhatóan még két napot kell kórházban töltenie. A 31 éves műszakvezető különösebb viszontagság nélkül tette meg a felszínre vezető utat a mintegy 400 kilós és 4 méter hosszú, cső alakú mentőkapszulában. Eldöntötték azt is, hogy Luis Urzua csoportvezető lesz az utolsó, akit felhoznak. Urzua bebizonyította, hogy valódi vezető egyéniség, mert nagy szerepe volt abban, hogy a bányászok megőrizzék lélekjelenlétüket az alatt a 17 nap alatt, amíg nem volt kapcsolatuk a külvilággal.

A mentési akció mintegy kétórás késéssel kezdődött, mert módosításokat kellett végrehajtani a mentőkapszula kommunikációs rendszerén, amely a felszínre emelkedő bányászokkal való kapcsolattartást biztosítja. Egyes források szerint a késedelmet növelte az is, hogy az "üresjáratot", azaz a mentőkabin ember nélküli leeresztését, illetve felhozatalát meg kellett ismételni, annak ajtaján ugyanis kisebb károk keletkeztek.

A felszínen a bányászok fogadására a családtagok és a barátok, valamint az újságírók hada mellett megjelent Sebastián Pinera chilei, továbbá Evo Morales bolíviai elnök is. A bányászok villámgyors orvosi vizsgálaton esnek át, majd rövid időre találkozhatnak szeretteikkel. Ezt követően helikopterrel kórházi kivizsgálásra szállítják őket.

A chilei bányászok igazi hősök – de mi vár rájuk a szabadulás után?

Pszichológusok szerint komoly jellemváltozást lehet majd megfigyelni a bányászoknál a többhetes föld alatti fogság után. A San José-i réz- és aranybányában augusztus 5-én bekövetkezett tárnaomlás után még nem is sejtették, mi vár rájuk, egyáltalán túlélik-e a szerencsétlenséget, arra pedig végképp nem számítottak, hogy az egész világ megismeri majd őket, és valóságos "sztárként", hősként tekint rájuk.

Egy pszichológusokból álló mentőcsapat eddig a lenti körülmények elviselésében volt segítségükre. A múlt héten – a közelgő szabadulásra való tekintettel – már a felszínen őket váró újságírók esetleges kínos és túl diszkrét kérdéseire és a különböző médiaszereplésekre készítették fel őket.

A „harminchármak” ugyanis igazi hősökké váltak, akikből pénzt akarnak csinálni filmesek és könyvírók egyaránt. Elnöki palotákba kaptak meghívást, minden költségüket fedező nyaralásokat ajánlottak fel nekik, tévéstúdiókba várják őket. Persze amelyiküknek ehhez nincs kedve, és nem akar celebbé válni, az már most elkezdhet gondolkodni azon, mire költi, és miként használja fel a csak az aláírására váró nagy összegről kiállított csekkeket.

A magyar származású chilei bányatulajdonos, Leonardo Farkas a szerencsétlenség bekövetkezte után ugyanis nem sokkal a mélyben rekedt 33 bányász minden egyes családjának egy 10 ezer dollár értékű csekket ajánlott fel az ágazat nevében, ezenfelül pedig létrehozott egy alapot a bajba jutott vájárok megsegítésére. További bevétellel kecsegtet az a 10 millió dolláros kártérítési per is, amelyet 27 érintett család indított a San José-i bánya tulajdonosai ellen. Az egyik mélyben rekedt bányász lányát már korábban meghívták egy televíziós játékba, ahol több ezer dollár ütötte a markát. Az tehát biztos, hogy megélhetési gondokkal egy jó darabig nem kell majd számolniuk a 33-aknak.

Sergio González, a Santiago Egyetem pszichológusa úgy véli, a többhetes megpróbáltatást átélő bányászok inkább áldozatok, mint hősök. A szakember arra figyelmeztet, hogy más emberekként térnek vissza a felszínre, és a családjuk is megváltozott. Claus Behn, a Chilei Egyetem egyik fiziológus professzora a hirtelen és nagy mennyiségben az ember ölébe hulló pénz kapcsán hangsúlyozta: ilyen helyzetben rendkívül fontos az, hogy az illető megfelelő pénzügyi tanácsokhoz jusson, különben elfolyik a nagy vagyon.

A szélsőséges körülményeket túlélt személyeknél fellépő rendellenességeket vizsgáló szakember szerint az ilyen helyzetbe került embereknek semmiféleképpen sem szabad feladniuk rendszeres napi tevékenységüket, és ebbe beleértendő a munka is. Ami gyakran előfordul ilyen mértékű szélsőséges izolációt követően, hogy a túlélők mindent egyszerre elmesélnek, és amikor már nem maradt több mondanivaló, következnek a félreértések. Ehelyett Behn azt tanácsolja, hogy le kell lassítani a dolgok folyását, több lépésben kell találkozni a családtagokkal és barátokkal, és a várakozásaikat kissé mérsékelni kell.

A professzor szerint a bányászokra rendkívül megterhelő alkalmazkodási folyamat vár: először a média ostromát kell kiállniuk, hiszen az egész világ a legutolsó részletekről is tudni akar, és persze hírnevet és pénzt ajánl a legapróbb információmorzsáért is; és mindezt pedig csak tetézi a család túláradó figyelme. Behn szerint hősnek lenni nem olyan egyszerű, mert „ha lenéz az ember a hegycsúcsról, csak a mélységet látja, amely mindenkit megszédít”.

A chilei kormány előrelátását dicséri, hogy megígérték: legalább hat hónapon keresztül pszichológiai segítséget biztosítanak a 33 bányásznak. Jaime Manalich egészségügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a bányászoknak a felszínre jutva szembesülniük kell azzal, hogy életük megváltozott, és még a családjuk is átalakult ez alatt a nehéz és bizonytalan időszak alatt. A szaktárca vezetője szerint a vájárok közötti egység, a kialakult fegyelmezett csapatmunka nagy segítséget jelent majd az új kihívások kezelésében, és a legtöbb hozzátartozó is azt reméli, hogy a 33-ak a föld mélyén együtt átélt ijesztő pillanatok és hosszú órák után a jövőben igazi támaszt nyújthatnak majd egymásnak.

Brandon Fisher, aki a mentési munkálatok dandárját, a mentőalagút fúrását végző Center Rock vállalat elnöke azonban erősen kételkedik abban, hogy a bányászok barátsága kibírná a médiafigyelem és persze az így szerephez jutó pénz miatti nyomást, amelyet sokszor a családon belüli kapcsolatok is megsínylenek. A problémát illetően rendelkezik már némi tapasztalattal: a cég 2002-ben egy pennsylvaniai bányakatasztrófa mentési munkálataiban vett részt, és felszínre hozott kilenc férfit, akiket tévékamerák hada fogadott megmenekülésük pillanatában. Az intenzív médiaérdeklődés után azonban egyes esetekben a családi és baráti kapcsolatok nem bírták a nyomást. Fisher már csak emiatt is szkeptikus: „Ha egyszer a pénz is belekerül a történetbe, elfajulhatnak a dolgok.”