Több-e katasztrófa, mint korábban? Zsolt Péter médiaszociológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója szerint a világ is összement a média tevékenységének köszönhetően, jobban elérnek minket a katasztrófákról szóló hírek, de ok lehet az is, hogy az ember egyre több hatalmas, sérülékeny létesítményt épít. Illetve – tette hozzá -, az is lehet, hogy valóban több a katasztrófa ma, mint régebben volt. Ami a katasztrófa híreit illeti, jó példa az 1986-os csernobili eset, az akkori szocialista országok nem kaptak időben értesítést – vagy riasztást -, ezért az itt élő emberek nem tudtak felkészülni, a jódot is csak akkor kezdték el szedni, amikor már nem volt értelme. Tehát mindenkinek joga van a lehető leggyorsabb tájékoztatáshoz – mondta Zsolt Péter.
Töttős Györgyi pszichológus szerint azokban az országokban, ahol gyakoribbak a katasztrófák, az emberek gyorsabban fordulnak az újrakezdés,az építés felé, azok a társadalmak gyorsabban feldolgozzák a történeteket, mert így alakult ki a kultúrájuk.
Háy György nyugalmazott pilóta, a repülőbalesetek szakértője azt mondta, a légi balesetek után csak bizonyos idő elteltével lehet használható információkat kapni, közvetlenül a történtek után csak a legritkább esetben lehet tényeket tudni. Nem ritka, hogy hónapok, sőt, évek kellenek a megalapozott kijelentésekhez. De ebben is segítséget nyújt az internet, hiszen sok szakértő megosztja a véleményét, ismereteit másokkal.
Hiszünk-e baj esetén a hivatalos hírforrásoknak? Szvetelszky Zsuzsa társadalomkutató szerint el kell dönteni, melyik hírforrás a legjobb, és még a legjobbakat is ellenőrizni kell Túl sokszor tapasztaltuk, hogy nem érdemes hinni. Manapság már a hírforrások mellett is lehet információt szerezni, és úgy, mint a régmúltban, nem biztos, hogy a hivatalos hírforrás a hiteles, hiszen az a legmegbízhatóbb tanú, aki ott van a helyszínen. Nagy szerepe van annak is, ha nem hivatalos nyilatkozók, nagy tekintéllyel bíró emberek is megszólalnak, például a japán császár.
Dobson Tibor kármentesítési szóvivő is azt mondta, nincs fontosabb a tájékoztatásnál, de esetleg más információt kell közölni például az érintettekkel, és mást a helyszíntől távol lévőkkel. Lényeges a szóvivő és a sajtó kapcsolata, mint mondta: a szóvivő általában a hivatalos közleményekből és a helyszíni tapasztalataiból állítja össze az információit.
De megesik, hogy a sajtó rosszul informál, túloz katasztrófák esetén. Zsolt Péter úgy látja, az újságoknál nincs forgatókönyv, van, hogy bulvárelemeket alkalmaz, de gyakran van, hogy a hivatalos szerveknél sincs olyan, aki megfelelően tudná tájékozatni a sajtót. Így előfordul, hogy túloz a média. De azt is látni, hogy a média képes átkapcsolni, és a politikusokat követve túl hangsúlyosan nyugtat, és ez is félretájékoztatás.
Viszonylag új – és a helyszínen sokakat bosszantó - jelenség a katasztrófaturizmus. Zsolt Péter szerint a katasztrófaturizmus a jóléti társadalom, az élménykereső társadalom terméke. Egyébként már nálunk sem ismeretlen, Kolontár környékén az újságírók is alig találtak szállást, mert sokat elfoglaltak a katasztrófaturisták.
Siklósi Gábor mentőápoló gyakran dolgozik katasztrófáknál, ott volt Haitin, de oktatta az afganisztáni mentősöket is. Elmondta, földrengés, robbanás, tűzvész, árvíz esetén az első lépcsőfok a mentőké, a kutyás mentőké, a második az ápolóké, az elsősegély-nyújtásé, a harmadik a rehabilitációé. Mint mondta: ehhez a munkához nagy alázat kell, alázat a rászorulókkal szemben, akik gyakran olyan rendkívüli állapotban kerülnek a mentők, ápolók elé, amilyenben még a szüleik sem látták őket.
Kövessen minket a Twitteren is: http://twitter.com/mr1hu
