Fotó: Flickr/Irargerich
Hallgassa meg!Amikor nyilvánosságra kerültek az iraki Abu Graib börtönben készült felvételek - amelyeket maguk az amerikai kihallgatók készítettek a foglyok kínzásáról –, akkor George W. Bush amerikai elnöknek is magyarázkodnia kellett. Nyilvánosságra került, hogy fogvatartottak lemeztelenítettek és a fejükre csuklyát húztak. A megkínzottaknak napokon át téglákon kellett állniuk, kutyákkal fenyegették őket és maszturbálniuk kellett női kihallgatóik előtt és elektrosokkolóval is bántalmazták őket. Olyanok is voltak, akik belehaltak a kínzások során kapott fizikai és lelki sérülésekbe.
Bush utóda, Barack Obama vizsgálatot kezdeményezet az ügyben, ugyanakkor felállítatott egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy erőszakmentes és tudományosan igazolt módszereket dolgozzon ki az úgynevezett értékes foglyok kikérdezésére. Ami a CIA kihallgatási módszereit meg a tudományosságukat illeti, azokat az ötvenes években dolgozták ki – erről szól Egmont Koch dokumentumfilmje, amit az Arte tévécsatorna adott le.
Kínvallatások előzték meg bin Laden kézre kerítését
A téma aktuálisát erősíti, hogy – a CIA szóhasználata szerint – fokozott kihallgatási módszerek is szerepet játszottak Oszama bin Laden kézre kerítésében. Leon Panetta, a hírszerzés vezetője úgy nyilatkozott, hogy ezek a technikák csak részben járultak hozzá az elengedhetetlen információk megszerzéséhez.
A bejelentés után feléledt a vita a vallatási eljárások használatáról, amelyek közül többet – például a máig is használt vízzel vallatást – a kínzások kategóriájába sorolnak Amerikában. Alfred McCoy, a wisconsini egyetem professzora évek óta kutatja az Egyesült Államok kínvallatási technikáit, és vizsgálja a néhány éve feloldott, a CIA kihallgatási módszereiről szóló dokumentumokat. A professzor úgy véli, hogy a gyakorlatnak csak az vethet véget, ha büntetést szabnak ki a kínzókra. McCoy szerint az amerikai Kongresszus tisztában van azzal, hogy a kínzás bevett módszer a központi hírszerzésnél. A vietnami háború idején a Phoenix programban Amerika módszeres kínzást alkalmazott, amelynek 46 ezer dél-vietnami esett áldozatul – állítja a kutató. A professzor szerint, amikor a törvényhozók értesültek a történtekről, semmit sem tettek, senkit sem büntettek meg, és a kínvallatás gyakorlata tovább folytatódott. 1994-ben jóváhagyták a kínzás elleni egyezményt, de nem vizsgálták ki a korábbi eseteket. McCoy hozzátette, hogy amikor ratifikálták az egyezményt, egy kiegészítéssel egyben legalizálták is a pszichológiai kínvallatást, amely az 1950-es évek óta bevett gyakorlat az Egyesült Államokban.
Ebben a kiegészítésben a törvényhozók nagyon okosan írták le, mi a pszichológiai kínvallatás. Eszerint négy dolog tartozik ebbe a kategóriába: szélsőséges fizikai fájdalom, gyógyszerek és kábítószerek alkalmazása, fenyegetés az alany ellen vagy egy harmadik személy ellen – fejtette ki a professzor. McCoy szerint a nemrégiben feloldott feljegyzésekben szereplő kínvallatási technikák, főleg a vízzel való vallatás, mindenképpen törvénytelen, mert halálfélelmet stimulál. Ezek az ügyek azonban a kutató szerint sohasem kerülnek a bíróság elé.
A történész és kollégái munkájuk során többek között találtak egy 1956-ban készült tanulmányt, amely száz oldalon keresztül elemzi a kommunista titkosszolgálatok kihallgatási technikáit összehasonlítva az amerikaiakkal.
Náci és amerikai orvosok közös kutatásai
Az amerikai kínzási módszerek előzményei az Arte tévécsatornán leadott dokumentumfilm készítői szerint egészen Németországig vezetnek. Mannheimben az ötvenes évek elején nyilvánvalóan olyan eljárásokat próbáltak, amelyeket fél évszázaddal később az Abu Graib börtönben ismét alkalmaztak. A CIA biztonságban érezhette magát Németországban, az amerikai megszállási övezetben szabadon tevékenykedhettek, sok volt a német hadifogoly, a szovjet kém, de bűncselekményeket elkövetet amerikai katonákon is kikísérletezhették a módsereket egy elhagyatott kastélyban. A kísérletekben olyan orvosok is részt vettek, akik az EEG, az elektrosokk, a hazugságvizsgáló, illetve a különféle drogok szakértői voltak. A cél a vallomások kicsikarása érdekében tudatmódosító eljárások kidolgozása volt.
A filmkészítői szerint a CIA kísérletei mögött amerikai és náci orvosok is állhattak. A nemzeti levéltár dokumentumai között bukkant fel Henry K. Beecher professzor neve, aki a híres Harvard egyetem kórházának az orvosa volt, és a háború után a CIA tanácsadójaként is tevékenykedett. Először 1951-ben bukkant fel Németországban egy Frankfurt melletti településen berendezett titkos központban ő volt az emberkísérletek vezetője. Éppen akkor kapta meg a náci orvosoknak a haláltáborokban folytatott kísérleteiről a dokumentumokat, amikor folytak a háborús bűnösök elleni perek, és amelyek után új orvos etikai elvek születtek. Beecher nemcsak tanulmányozta a beszámolókat, hanem folytatta is a kísérleteket.
A titkos központban dolgozott az ötvenes évek elején, Dr. Fischer fedőnéven a haláltáborok egyik legundorítóbb orvosa, Walter Schreiber professzor is. A náci orvos a háború után valahogy megúszat a vádemelést, és nagyon készséges volt, tapasztalatait megosztotta amerikai kollégájával, Dr. Beecherrel.
1963-ban a CIA már az össze eredmény birtokában volt, és elkészült a kínzások tudományos alapossággal összeállított kézikönyve, amelyet aztán eljutattak a szövetséges kormányokhoz, legfőképpen Dél-Amerikába. Minden jel szerint ezt negyven évvel később Abu Graib, illetve Guantánamo esetében előhúzták a fiókból – állítják az Artén vetített dokumentumfilm készítői.
Utolsó frissítés: 2011-05-26 13:56:36
