Fotó: wikipedia
Hallgassa meg!Egy ismert bécsi vállalkozó, Richard Lugner 1992-ben egy interjúban arról beszélt, hogy egy bevásárlóközpont felhúzásához 205 millió schilling értékű hitelt vett föl svájci frankban, amivel évente több millió schilling kamatot spórolt meg – mesélt a számára elgondolkodtató nyilatkozatról Johann Massenbauer, a lakossági deviza alapú hitelezés atyjának tartott pénzügyi szakember.
A tanácsadó 1993-ban cikket írt a különböző finanszírozási formákról, kifejtve, hogy egy háromszázalékos devizaárfolyam-csökkenés ugyanilyen mértékben növelheti, illetve csökkentheti a hiteltartozást. Massenbauer elmondta, ezután csak bizonyos ügyfeleknek ajánlotta ezt a fajta kölcsönt, azoknak, akik anyagilag jó helyzetben vannak, elviselnek akár harmincszázalékos árfolyam-ingadozást, és lelkileg is tűrik az ezzel járó stresszt. A szakember szerint a gyakorlatot igazolja, hogy 1987-től gyakorlatilag 2010-ig viszonylag stabilnak lehetett mondani az egyébként alacsonyabb hitelkamatokat lehetővé tevő svájci frank árfolyamát. A schilling, később az euró ellenében húsz százaléknál nagyobb kilengés nem volt, és csak az Amerikában néhány felelőtlen bank miatt elkezdődött válság miatt szaladt el az árfolyam az utóbbi időszakban – mondta Massenbauer. Ausztriában a háztartások számára 2009-ben a fogyasztóvédelem nyomására szűnt meg gyakorlatilag a svájci frank alapú hitelek lehetősége. A vállalkozások részére továbbra is létezik a devizahitel.
A tanácsadó hozzátette, ő már a kezdetekben is számolt a kockázatokkal, 1995-ben figyelmeztette ügyfeleit, hogy a frank árfolyama külső tényezők nélkül is jelentősen erősödhet. Massenbauer akkor húszéves időtávra huszonnégy százalékot jelzett előre, ennek ellenére a devizahitelezés egyre terjedt. Igazán népszerűvé a kilencvenes évek második felében vált ez a kölcsönfajta, amire az osztrák pénzügyi hatóság is felfigyelt, és 2003-ban adta ki az első figyelmeztetést. Korábban azért nem léptek, mert a devizahitelek aránya nem volt jelentős, az aggodalmak pedig nem voltak még igazolhatók. A bankok a devizahitel-állomány növekedésére Massenbauer szerint sehogy nem reagáltak, és kevéssé tartották be azt a szabályt, hogy csak bizonyos ügyfelek alkalmasak erre a kölcsönfajtára. A hitelintézetek felületesen vizsgálták a kérelmezők hátterét, sőt, a banki alkalmazottak sem voltak túlságosan jól informáltak a témában.
Ausztriában azonban így is sokkal jobb volt a helyzet, mint Kelet-Európában. Például Magyarországon 1,3 millió devizahitelt adtak ki, jórészt fogyasztási kölcsönként, többek között autókereskedők révén – mondta a pénzügyi szakember. Massenbauer szerint a 2008-ban kezdődött bajokhoz hozzájárult, hogy míg Ausztriában a banki kamatnyereség 1,25 százalék körül volt, Magyarországon ennél jóval nagyobb, ez lehet az oka, hogy a hitelintézetek kevéssé vették figyelembe a kockázatokat, és szinte bárki hozzájuthatott devizakölcsönhöz. Ebben az ügyben a nagy nyereségre szert tevő bankoknak biztosan megvan a felelőssége – mondta a tanácsadó.
Massenbauer azonban hozzátette, tehetősebb magánszemélyeknek és vállalkozásoknak – ugyanazon okokból, mint korábban – továbbra is ajánlja a devizahitel.
