Fotó: Wikipedia/John Erling Blad
Hallgassa meg!
Július 22-én robbantás történt a Oslóban, majd nem sokkal később az elkövető őrült lövöldözésbe kezdett egy közeli szigeten, ahol éppen a kormányzó párt tartott nyári tábort. Az események nemcsak a norvégokat, de az egész világot sokkolták. Norvégiához eddig a békét, a nyugalmat és a jólétet kötöttük, s ők óvják, védik is ezeket az értékeiket, éppúgy, mint a természetet. Az országban öt nappal a rettenetes mészárlás után is minden arról szólt, hogy az ott élők csak azért is nyitottak maradnak, elfogadóak és toleránsak lesznek. De mit tudunk, és mit kell tudunk a skandináv országról? Hogyan élnek, miként gondolkoznak, és mit tudnak, amit érdemes lenne megtanulnunk tőlük? A Közelről áttekintette, milyenek a norvég emberek, a társadalom, a filmművészet, a zene, milyen az ország bevándorlási politikája és mindennapjai. A műsor vendége volt Vaskó Ildikó, az ELTE Skandinavisztika Tanszékének adjunktusa és Polgár Tamás, a Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének kutatója. A norvégi mindennapokról egy ott élő magyar lány mesélt, Nánási Gabriella a norvég filmművészetről és zenéről készített összefoglalót, megszólalt a legnagyobb példányszámban megjelenő napilap újságírója, és Lukács Csaba, a Magyar Nemzet Oslóban tartózkodó munkatársa is.
Ceglédi Ágnes egy éve él egy norvég kisvárosban. Személyes élménye a norvég társadalommal kapcsolatban a nyugalom, a bizalom, tapasztalata szerint a norvégok értékelik az anyagi javakat, a jólétet, de ez számukra a kényelmen túl az együttlétről, az emberi kapcsolatokról és a természetben tartózkodásról is szól.
Norvégia nagyon jól reagált a tragédiára, vélekedett egy norvég újságíró. Természetesen a sokk, a gyász, a hatalmas szomorúság és az aggodalom a jellemző, de alig érezhető a düh. Ehelyett az emberek egymás felé fordultak. Hétfőn este kétszázezer ember ment ki Oslo utcáira, ez volt Norvégia történetének legnagyobb méretű összejövetele. Az emberek virággal tüntettek, mindenki egy szál rózsát tett a városháza mellé. Az állam vezetői pedig kinyilvánították, Norvégia továbbra is nyitott akar maradni, olyan ország, ahol minimális az állami ellenőrzés és a kis létszámú rendőrség működik.
Fotó: Wikipedia/Erik A. Drabløs
Az újságíró úgy gondolja, Norvégiában jó élni, szinte egyáltalán nincs munkanélküliség, a problémák más országokéihoz képes banálisnak tűnnek, s szinte mindenki jólétben él. A norvégok szeretik a kisközösségeiket, s nem szeretnek utazni. Hetente átlagosan harmincöt-negyven órát dolgoznak, de ezt az időt kemény munkával töltik, a szabadság pedig évi másfél-két hónap. A sífutás nemzeti sportnak számít, amit szívesen néznek a tévében, de maguk is űzik. Az érzelmeiket nem nagyon mutatják ki. Telente munka után behúzódnak otthonaikba
Lukács Csaba Erlend Loe Naiv. Szuper című könyvéről beszélt a műsorban, mely jól mutatja a fiatal korosztály lelkületét, a világra való naiv rácsodálkozását, s azt, hogy a kilencvenes évek jóléti Norvégiájában már nem találják a motivációt, nincs miért küzdeniük. Úgy érzik, a korábbi generációk már felépítették az országot, s ehhez ők már nem tudnak mit hozzátenni. A fiatalok körében divatos, hogy a középiskola után egy évre elmennek az úgynevezett népfőiskolára, s ez idő alatt eldönthetik, hogy mit szeretnének csinálni, mesélte Vaskó Ildikó. Emellett néhány hónapot utazással töltenek, főleg Ázsia, Vietnam népszerű a körükben.
Az ország lakosságának jelenleg körülbelül tizenkét százaléka, mintegy hatszázezer ember első vagy második generációs bevándorló. 2004 óta a lengyel a legnagyobb bevándorló csoport, a pakisztáni a második, ők inkább Oslo egyes belső kerületeiben élnek. A politikai nyitottságon túl a bevándorlók befogadása gazdasági kényszer is volt. A hiányszakmákat – leginkább északon – bevándorlók végezték el, de ma is vannak bizonyos szakmunkák, melyekre képzés sincsen már az országban.
Norvégia filmiparáról és zenei életéről Nánási Gabriella készített összeállítást. Norvégiának nincs nemzetközi kultusz övezte rendezője, s a legnagyobb kasszasikert manapság náluk is az amerikai mozik érik el. A nyolcvanas évek elején áldozott le a norvég film csillaga, a filmkészítők akkor Amerika felé kacsingattak, hogy onnan nyerjenek ötleteket. Ola Solum Az Orion öve című filmje 1985-ben aratott nagy sikert és nemzetközi elismerést. A kilencvenes években is készült olyan mozi, amely fel tudta venni a versenyt Hollywooddal, például a Kristin Lavransdatter című XIV. századi szerelmi történet, melyet Liv Ulmann rendezett, akit ma már nem csak színésznőként tartanak számon, hanem bestseller íróként és UNICEF nagykövetként is. 1996-ban új fejezet indult a norvég film történetében. Ebben az évben mutatták be New Yorkban Hans Moland egy grönlandi prémvadász expedíció drámai történetéről szóló Abszolút nulla fok című filmjét. A 2000-es évek eleje pedig a dokumentumfilmek reneszánszáról szólt. Knut Erik Jensen Lelkes és belevaló, illetve Even Benestad Mindent apámról című filmje gyűjtött be jó néhány nemzetközi elismerést.
Norvégia zenei élete a nemzetközi trendekhez illeszkedik. Az elektronikus zenét játszó Röyksopp az ország határain túl is ismert, akárcsak a Kings of Convenience, mely 2000-ben ért el átütő sikert. Ma már Kurt Nilsen neve is megkerülhetetlen, aki egy zenei tehetségkutatón tűnt fel.
Utolsó frissítés: 2011-07-29 13:50:35
